„Az iszlám világban nőtt az Amerika-ellenesség”
Szöveg: Szűcs László | 2009. április 30. 20:29Barack Obama eddigi elnökségének száz napját értékelte az elmúlt héten a Fehér Házban. Az aktuális belpolitikai témák mellett természetesen szó esett az Egyesült Államok legfontosabb külpolitikai kérdéseiről, így Irakról és Pakisztánról is. Washington és a két ázsiai ország kapcsolatát Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő segítségével elemeztük.
Nógrádi György szerint az amerikai külpolitika – természetesen Afganisztán mellett – két nagyon fontos kérdése Pakisztán és Irak. Utóbbival viszonylag egyszerűbb a helyzet, hiszen már Barack Obama amerikai elnök januári hatalomba lépése előtt kiderült: az amerikai csapatok 2011. év végéig kivonulnak Irakból.
Irak – meghatározó ellentétek
Az amerikai csapatok egyébként már kivonultak a nagyobb városokból, s táborokban laknak, megpróbálnak kimaradni a harcokból, s csak az irakiak kérésére kapcsolódnak be a fegyveres konfliktusokba. A kivonulás egyébként nemcsak az amerikaiakat, hanem szövetségeseiket is érinti. Például a románok, a lengyelek és a britek is bejelentették: rövid időn belül elhagyják Irakot.
Irakkal kapcsolatban a biztonságpolitikai szakértő elmondta azt is, hogy az ázsiai országban nem sikerült megoldani a siíta-szunnita, szunnita-kurd, valamint a kurd-török ellentéteket, s ez a mai napig erősen rányomja a bélyegét a külpolitikára. A siíta többségű országban a kurd kérdést leginkább azért nem lehet rendezni, mivel ez sérti Törökország érdekeit.
Pakisztán – elvesztett befolyás
Pakisztán kérdése némileg bonyolultabb – emelte ki Nógrádi György –, hiszen az ország, ahogy az a hírekben is
Ugyanakkor arról sem szabad elfelejtkezni – hangsúlyozta a biztonságpolitikai szakértő –, hogy Pakisztán évtizedek óta igyekszik meghatározó befolyásra szert tenni Kabulban, miközben az elmúlt években az Afganisztánnal határos területei fölött elvesztette a befolyását. Emiatt az itt működő szélsőséges szervezetek társadalmi bázisa fontos háttérországot jelent a talibán mozgalomnak. És a szervezet elleni hatékony fellépés mindaddig lehetetlen lesz, amíg Iszlámábád érdemben nem képes ellenőrzése alá vonni a saját északi területeit.
Az, hogy Pakisztán az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának fontos kérdése, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Obama elnök, az egyik legismertebb amerikai diplomata, Richard Holbrooke személyében térségi felelőst nevezett ki. A ’90-es éves sztárdiplomatája – aki a tervek szerint átfogó stratégiát dolgoz ki Afganisztánra és Pakisztánra – közvetlenül az elnöknek jelent. E stratégiában egyébként az is benne van, hogy a Pakisztánban található terrorista menedékeket az amerikaiak akár egyoldalú beavatkozással is felszámolhatják, emellett pedig négymilliárd dollár értékű, nem katonai jellegű segítségnyújtást helyeztek kilátásba Pakisztánnak az együttműködés javítása érdekében.
Albright könyve
Nógrádi György elmondta: Pakisztán nem csak mostanában kulcsfontosságú tényező az amerikai külpolitikában. Hiszen Madeleine Albright abban a könyvében, amit az elnökválasztás előtt egy évvel írt, már részletesen foglalkozik az Amerikai Egyesült Államok előtt álló kihívásokkal. Az egykori külügyminiszter-asszony leírta, hogy az amerikai külpolitikának öt fő kérdése van. Az egyik, hol van Oszama Bin Laden? A második: Pakisztán az USA mellett, vagy ellene van-e? A harmadik fő kérdés, hogy volt-e Iraknak tömegpusztító fegyvere. Albright szerint a negyedik fő kérdés Palesztina, az ötödik pedig Irán. Vagyis – emelte ki Nógrádi – az USA öt legfontosabb külpolitikai kérdései közül, már az elnökválasztás előtt egy évvel is, az első kettő, közvetlenül, vagy közvetetten Pakisztánnal volt kapcsolatos.
Nógrádi György szerint Pakisztán azért is „kemény dió" az Amerikai Egyesült Államok számára, mert bár megalakulásakor világi államként jött létre, jelenleg az angolszász demokrácia és az iszlám „teokrácia" keveréke, katonai diktatúra és törzsi-etnikai erőállam.
Az országban a politika alakítói a gazdagok, a törzsi vezetők, a hivatalnoki kaszt és a papság. S bár az afgán politika hivatalosan fellép a terroristák ellen, mégis hagyja talibánokat, s helyi szinten támogatja az iszlamistákat. Ebből aztán következik a teljes káosz – fogalmazott Nógrádi György.
A globalizáció vesztesei
A biztonságpolitikai szakértő szerint, mind a két állam – vagyis Pakisztán és Irak is – a globalizáció vesztese, ahol ráadásul aszimmetrikus háborúk is folynak. Éppen ezért „elképesztő migráció" indult útnak mindkét országból, amelynek a fő útvonala természetesen a szomszédos országok mellett az Amerikai Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia volt.
Tudomásul kell azt is venni, hogy Oroszország szerepe ebben a kérdésben is felértékelődött. Ma már nem lehet a
Nógrádi György kiemelte azt is, hogy az elmúlt hónapokban rendkívül kiéleződött az ellentét Pakisztán és Afganisztán között. Éppen ezért áprilisban a két fél a törökök közvetítésével találkoztak és megállapodtak abban, hogy mindkét ország vezetése fellép a szélsőségesekkel szemben.
Ugyanakkor az is tény – húzta alá a biztonságpolitikai szakértő –, hogy 2001. szeptember 11-e után az iszlám világban mindenütt nőtt az Amerika-ellenesség. A hivatalos felmérés szerint az arab világ nyolcvan százaléka nem hiszi el, hogy a szeptember 11-i terroristák arabok voltak. Ez az arány Pakisztánban még magasabb, 85 százalék. Mindössze a pakisztáni lakosság kilenc százaléka fogadja el igazságosnak az Afganisztánban zajló háborút.
