Az MVRSZ kecskeméti területi szervezetének rövid története, tevékenysége és célkitűzései

A kezdeményező két, a város akkori életében jelentős szerepet betöltő személyiség volt: Szepesi József ezredes, az 59. Honi Vadászrepülő Ezred és a kecskeméti helyőrség akkori parancsnoka, valamint Mesterházi László, neves sportrepülő − akinek aranykoszorús vitorlázórepülő-teljesítményjelvényét két gyémánt is ékesítette −, a Petőfi Népe című napilap olvasószerkesztője.

Sajnos az alakuló összejövetel résztvevői, az alapítók többsége már egy másik, égi találkozón népszerűsíti a repülés ügyét. Az alapítók közül ma már csak hárman aktív tagjai a szervezetnek: Józsa Lajos, Nagy András és Varsányi Mihály.

Az alakulógyűlésen jelen levők megválasztották az elnökséget, melynek tagjai voltak: Mester László, Horváth János, Varsányi Mihály, Tollas György, Naszvadi János. Az elnökség nyomban meghatározta a baráti kör célkitűzéseit: az országos és megyei repülő- és ejtőernyőssport eredményeinek népszerűsítése, hagyományainak ápolása, előadások, bemutatók szervezésével a repülés ügyének hirdetése, szakmai kirándulások szervezése, hazai és külföldi repülőmúzeumok megtekintése, részvétel repülőbemutatókon, a fiatalság hazafias nevelésének elősegítése. Elhatározták, hogy rendszeresen, havi egy alkalommal összejövetelt tartanak.

Anélkül, hogy a túlzott nosztalgia bűnébe esnénk, el kell mondani, hogy az első néhány év  − amit Mester László vezetése fémjelzett − volt a szervezet fénykora. A művelődési központ vezetése vállalta, hogy ha vidéki előadót hívunk meg, annak útiköltségét megtéríti, sőt némi tiszteletdíjat is biztosít. Ebben az időben az 50-80 fős összejövetelekre meg tudtuk hívni a hazai sportrepülés akkori és korábbi nagyjait: Csanádi Norbertet, Avarosi Évát, Mitter Imrét stb. Tartott itt előadást Mandl Ernő, a Repülőgépes Növényvédő Állomás főpilótája, de megjelent körünkben Macenauer Hugó is, aki 1919-ben a kecskeméti Vörös Repülőszázad parancsnoka volt. A külföldiek közül meg kell említeni Tadeus H. Rolski második világháborús lengyel vadászrepülő nevét, akinek „Fehér sas kék mezőben"  című háborús memoárja Magyarországon is nagy könyvsiker volt, illetve Paskov vezérőrnagyét, aki a csillagvárosi űrhajósmúzeum igazgatója volt.

Kirándulásainkhoz a Fémmunkás Vállalat térítésmentesen biztosított autóbuszt, így jutottunk el például Egerbe, ahol akkor a hazai vitorlázó sárkányrepülés bölcsőjét ringatták. Voltunk a prágai Kbely repülőtéren lévő repülőgép-múzeumban is, amely Közép-Európa legjelentősebb ilyen létesítménye. Közben megismerhettük a Malév repülőgépeinek utazási komfortját.

Vázsonyi Miklós barátunk jóvoltából megnézhettünk több szovjet repülőfilmet, sőt próbálkoztunk a művelődési központ közreműködésével régebbi repülőfilmek ismételt nyilvános bemutatásával is, de ez hamar érdektelenségbe fulladt. Jeles évfordulókhoz kötve több repüléstörténeti kiállítást szerveztünk, ezek fénypontja volt a régi magyar repülőgépek makettjeinek bemutatása, melyeket klubunk tagja, Újvári László egykori Me−210 fedélzeti rádiós-lövész készített, csodálatosan kivitelezett formában.

A későbbi években hagyománnyá vált részvételünk Budapesten a „repülők karácsonya"  elnevezésű rendezvényen. 1992-ben volt ugyancsak a fővárosban az első nemzetközi veteránrepülő-találkozó Tobak Tibor egykori Puma-vadászpilóta szervezésében. Ezen a második világháború idején a magyar légtérben harcolt angol, amerikai, szovjet, német, román, osztrák és magyar pilóták vettek részt. A találkozó a megbékélés jegyében folyt le, jelszavát − „Nyújtsunk egymásnak békés, baráti jobbot!" − minden egykori harcos magáévá tette.

Közben a szervezeti élet is változott. 1992-ben a Repülő Baráti Kör csatlakozott a Magyar Veterán Repülők Szövetségéhez (MVRSZ), és átalakult annak kecskeméti szervezetévé. Az új szervezethez új vezetőséget választott a tagság Pap Tivadar, Vázsonyi Miklós és Tollas György személyében. Ez az elnökség sajnos nem sokáig működött. Rövid idő múlva Pap Tivadar anélkül, hogy döntését megindokolta volna, távozott a klub tagjainak sorából. Vázsonyi Miklós családi körülményei és megromlott egészségi állapota miatt hosszú hónapokig semmilyen tevékenységet nem folytatott, és ami a legszomorúbb, kirándulásaink fáradhatatlan és szakavatott szervezője, Tollas György barátunk súlyos betegség következtében elhunyt. Így, kényszerűségből az addigi gazdasági felelős, Józsa Lajos vette át és végezte egy személyben a klub vezetését.

Már az ő vezetése alatt készült el 1993-ban a következő repüléstörténeti kiállítás, amit megtekintettek az országos elnökség tagjai, Tobak Tibor, Szepesi József és dr. Hegedűs Dezső, a Magyar Repülő Szövetség (MRSZ) főtitkára is, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak a kecskemétiek eddigi tevékenységéről.

Az évek folyamán a megváltozott lehetőségek, átalakítások miatt a megyei művelődési központ nem tudott tovább helyet biztosítani szervezetünknek. Megindult a keresgélés, és néhány évre a Kisfaludy utcában, a szakszervezetek székházában találtunk otthonra. Az élet azonban nem állt meg, hamarosan itt is kitelt számunkra az esztendő, és tovább kellett állni. Így jutottunk jelenlegi helyünkre, a köznyelv által csak tiszti klubként számon tartott épületbe, melynek hivatalos megnevetése gyakran változik, de mi szerencsére eddig mindég maradhattunk.

1995. február 5-én újra tisztújító közgyűlést tartottunk. A harcias hangulatú összejövetelen nyomatékos követelményként jelent meg a klubélet fellendítése. A háromtagú új vezetőségnek Mester László, Varsányi Mihály és Józsa Lajos lett a tagja. Sajnos ez a vezetőség is csak rövid ideig működött teljes összetételben, mivel Mester László barátunk 1997 nyarán váratlanul elhunyt. Varsányi Mihály egyéb elfoglaltsága miatt csak ritkán tudta kivenni a részét a munkából, így ismét minden Józsa Lajos nyakába szakadt, akinek ráadásul havonta egyszer Budapestre is fel kellett utaznia az MVRSZ összejöveteleire. Amíg egészsége megengedte, Lajos barátunk erején felül teljesített, szinte egymaga vitte vállain a klubot.

A szervezet története nem lenne teljes, ha nem tennénk említést a második világháborúban hősi halált halt repülő katonák emlékművéről. Az emlékmű léte Hajagos Károly barátunk kezdeményezését, szervezőképességét és művészi tehetségét hirdeti. Egymaga készítette el végtelen művész alázattal, hallatlan kézügyességgel és szakmai tudással a főalakot képező sas figuráját vörösréz lemezből. Először valahol a városban, közterületen szerettük volna felállítani, hiszen Kecskemét egyre inkább a magyar katonai repülés fővárosává válik, de a vonatkozó jogszabályok szerint köztéri emlékművet csak zsűrizett művész készíthet, a tehetség nem elég. A következő helyszín a repülőtér kapuja mellett lett volna, azonban mire a kivitelezés megkezdődhetett volna, parancsnokváltás volt a repülőtéren – a szobor felállítása elmaradt. Végül az emlékmű a Köztemető fő útján talált méltó helyre. A kecskeméti szervezet becsületbeli kötelességének tartja, hogy a repülők napja alkalmából minden évben augusztus 15-én koszorút helyezzen el rajta, és megemlékezzen azokról, akik egy kegyetlen háborúban kötelességüket teljesítve áldozták fel életüket.

Az önálló magyar katonai repülés létrejöttének 70. évfordulója alkalmából sikeres kiállítást rendeztünk a tiszti klubban, melynek anyaga a repülőbázis művelődési otthonában kapott állandó helyet.
A következő vezetőváltás 2001 márciusában volt. Ekkor háromtagú elnökség kapott megbízást. Elnök: Józsa Lajos, tagok: Terebes Sándor és Nagy András. Az elnökség töretlenül végezte munkáját mindaddig, amíg Józsa Lajos egészséggel bírta. Azonban az idő senki felett nem múlik el nyomtalanul, egészségi állapota annyira megromlott, hogy az állandó utazgatással járó feladatokat tovább már nem tudta ellátni, ezért új vezetőséget kellett találni. Elnöknek a tagság Örs Ágoston nyugállományú mérnök alezredest választotta meg. Vezetőségi tagok: Nagy András és Varsányi Mihály.

Az új elnök személye új lendületet adott a szervezeti életnek. Növekszik a tagság létszáma, színvonalasabbak az összejövetelek. Közben 2012-ben csatlakoztunk a nyugdíjasklubok Bács-Kiskun megyei egyesületéhez, ami reményeink szerint kiterjeszti lehetőségeinket.
Jelenlegi létszámunk 30 fő, és hat tiszteletbeli tagunk is van, akik 80 év felettiek, s csak annyira vesznek részt a szervezeti életben, amennyire egészségi állapotuk megengedi. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, szinte egyetlen bevételi forrásunk a tagság által befizetett tagdíj, legnagyobb kiadásunkat minden évben a kegyeleti kötelességeink jelentik.

Töretlen bizalommal tekintünk a jövőbe, és reméljük, a repülés iránti érdeklődés Kecskeméten a következő években sem fog csökkenni.