Az utolsó királykoronázás tárgyi emlékei

„Az első világháború alatt a hadsegélyezéssel és jótékonykodással foglalkozó szervezetek minden alkalmat megragadtak, hogy a lakosságot valamilyen módon rávegyék arra, az egyre fogyatkozó anyagi javaikat karitatív célokra áldozzák. Ez nem volt könnyű feladat, mivel az 1914–15-ös lelkesedés 1916 második felére igen megcsappant” – mondta. 

Hozzátette, a Hadsegélyező Hivatal az uralkodóváltás előtt is törekedett az uralkodóház tagjainak népszerűsítésére, ezért különböző minőségű és árfekvésű nyomatokat bocsátott ki a szövetséges uralkodók, trónörököseik, illetve más családtagok arcképével. IV. Károly megkoronázása után további akciókat indítottak jótékonysági céllal. „Ilyen volt a „Királykép” vagy az „Érsekszobor”-akció is, valamint összeállítottak egy kollekciót a koronázás alkalmából megjelent kiadványokból „a koronázás legszebb emlékei” néven. 1917 nyarán indult az úgynevezett „Királykép-expedició”, melynek részeként Basch Árpád, Darvassy István és Glatz Oszkár festőművészek által IV. Károlyról készített festmények reprodukcióit árulták, szintén jótékonysági céllal. Az erről kiadott tájékoztató szerint – amely egyben megrendelőlapként is szolgált – a három képet tizenhat féle formában lehetett megrendelni. Áruk függött a mérettől és a minőségtől, igény és vagyoni helyzet szerint lehetett választani. Szintén a „Királykép-expedició” része volt az az akció, amelyben „a koronázás legszebb emlékeit bocsátotta a királyhű nemzet elé” a Hadsegélyező Hivatal. A királyi házaspárról és Ottó trónörökösről készült 7 féle képeslapot 12 féle változatban lehetett beszerezni, „finom kivitelű mélynyomással”. A képeket 8 centiméteres tölgyfakeretben is megvásárolhatták” – árulta el Závodi Szilvia.

Az „Érsekszobor-akció” 1917 szeptemberében indult, melynek során az 1916. december 30-i „koronázásnál kiemelkedően funkcionált főpapok” 60 centiméter magas szobrát lehetett megvásárolni. „Csernoch János bíboros és Várady L. Árpád kalocsai érsek gipsz-szobrait 40 koronáért vehették meg az érdeklődők, de márványból, bronzból vagy terrakottából is megrendelhették őket. I. (IV.) Károlyról és feleségéről, Zitáról is kiadtak mellszobrokat különféle anyagokból, szintén hadsegélyező céllal. Ilyenek egyebek mellett azok a 21 centiméter magas cink-ötvözet mellszobrok, amelyeket Franz Sautner osztrák zsánerfestő és szobrász készített 1916-ban. Mázas kerámiából is készült 60 centiméter magas mellszobor, az osztrák hadsegélyező hivatal hivatalos jelvényével az elején” – mondta. 

A múzeum tudományos titkára azt is elmondta, hogy a „Koronázási domb földje”-akciót a Hadsegélyező Hivatal és az Auguszta Gyorssegély-alap közösen hirdette meg. „Az akció keretében kiporciózták az 1917 januárjában elbontott, a budavári Szent György téren álló koronázási domb földjét kisméretű üvegkoronákba és árusítani kezdték őket a rokkantak, hadiözvegyek és árvák javára. A Koronázási Domb Földjét Értékesítő Bizottság a tárgyhoz ismertetőt is kiadott, melyben a következőket írták: »a koronázás ünnepségét rendező országos bizottság a koronázási domb történelmi földjét, jótékonycélú értékesítés végett, felearányban a magyar királyi honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatalának, felearányban pedig az Auguszta Gyorssegélyalapnak bocsátotta rendelkezésére. A két hadsegélyező intézmény a koronázási domb történelmi földjét üvegkoronákban és levelezőlapokon elhelyezve hozza történelmi ereklyeként forgalomba. Úgy tervezzük, hogy az üvegkoronákból csupán számozott példányokat és pedig minden vármegyére 300 darabot számítva hozunk forgalomba, darabonkint 10 korona árban, míg a levelezőlapokat darabonkint 40 fillérért fogjuk árusítani.« Az előző számát tehát korlátozni tervezték, míg az utóbbit korlátlan mennyiségben akarták kiadni. A füzet az alapvető tájékoztatáson kívül tartalmazta a vármegyék jelentését földjük történelmi vonatkozásairól” – mesélte.

Závodi Szilvia hozzátette: a Pesti Hírlap 1917. január 4-én beszámolt arról, hogy az ötletet, ami szerint porciózzák ki a koronázási domb földjét és kezdjék el árulni az erdélyi menekültek, illetve a hadiárvák javára, egy szerkesztői levél vetette fel. „A dombot január 5-én kezdték el bontani a koronázási ünnepséget rendező bizottság, a Hadsegélyező Hivatal és az Auguszta-alap képviselőinek jelenlétében. Felásták, majd a cementburkolat alatt megtalálták az eredeti csomagolású földeket, amelyeket 12 leplombált zsákba helyezték, majd a hivatal raktárába szállították őket későbbi felhasználásra. Júniusban már arról írtak a lapok, hogy a nagy érdeklődés miatt két nap alatt elfogyott az első sorozat, a készletet ezért hamarosan kipótolták. A földet tartalmazó emléktárgyat a Hadsegélyező Hivatal Koronaherceg utcai üzletében, az Auguszta-alap József téri üzletében, Marton Alajosnál a Váci utcában, a Késmárky és Illésnél, Szénássy Bélánál és Kertész Tódornál lehetett megvenni” – árulta el.

A háború kitörése után elszaporodó emléktárgyak követték az uralkodóváltás eseményét. „A jól ismert tárgyak mintáit, amelyeken a szövetséges uralkodók jelentek meg, I. Ferenc József halála után szinte azonnal felváltották az új uralkodó arcképei. Új jelvények, porcelánok, ékszerek és emléktextilek jelentek meg, amelyek Károlyt és családját ábrázolták. Jelvények tucatja készült el bádogból és vasból Károly arcképével. A jelvényeken helyet kapott Zita királyné mellett a trónörökös, Ottó is, ritkán pedig az egész császári-királyi család. A múzeumban látható olyan bross, amelyen a szülői pár és Ottó mellett Adelheid, Robert és Félix is látható. A magyar koronázásról emlékérmek is készültek Károly és Zita portréjával, melyeket Heinrich Kautsch szobrász tervezett. Magát a koronázást szintén megörökítették emlékérem formájában” – mondta. 

A Hadsegélyező Hivatal kiadott egy díszdobozt a legfontosabb kiadványairól, amelyben szerepelnek a koronázási emlékek is. 1917. február 10-én a Nemzeti Múzeumban kiállítás nyílt a koronázásról, amelyben bemutatták az alkalmon használt díszruhákat, koronázási kincseket, valamint a koronázó templom kincseit, illetve a résztvevők díszruháit.