Barátság, tisztelet, megbecsülés

Szöveg: Kálinger Roland százados | 2010. október 26. 6:41

…ezzel a három szóval lehetne jellemezni a Szarajevóban szolgáló magyar katonák és a magyar külképviselet kapcsolatát. Gulyás Géza alezredes, a kontingens parancsnoka már a váltást követő első napokban meghívást kapott, őexelenciájától, dr. Tóth Lászlótól, a Magyar Köztársaság, Bosznia- Hercegovinába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetétől.

A jó viszony, azóta is tart, így a magyar nagykövet gyakori vendég a Butmir táborban, és gyakran fordulnak meg magyar katonák is a külképviseleten, illetve az általuk szervezett programokon.
Azonban, nem csak a táborra és a követségre korlátozódik le a találkozók helyszíne. A nagykövet jóvoltából a magyar katonák több alkalommal szurkolhattak Szarajevóban megrendezett nemzetközi sportversenyeken. Legutóbb, a Vasas vízilabdameccsén biztathatták a magyar sportolókat a honvédek.

Bár a fiúk a medencében és a katonák a lelátókon is megtettek mindent, a siker ezúttal elmaradt, de a meccs utáni találkozás, beszélgetés feledtette velünk a keserűséget.

Nemzeti ünnepünket, október 23-át is közösen ünnepeltük. A nagykövet meghívta a külszolgálatot teljesítő katonákat az általa adott fogadásra. Feltűnő jelenség volt a sok egyenruhás ember a civilek között. Finom falatok mellett, nemzetközi társaságban beszélgettünk a vendégekkel az ’56-os eseményekről és a világ mostani állásáról is.
Viszonozva a kedvességet és a vendéglátást, a nemzeti rangidős és a kontingensparancsnok közösen meghívta nagykövetet és a külképviselet dolgozóit az EUFOR-7 kontingens ünnepi állománygyűlésére valamint az ezt követő vacsorára.

Az ünnepi állománygyűlés helyszíne rendhagyó volt. A kontingens és az egyéni beosztásúak, valamint a meghívott vendégek létszáma miatt csak a sportcsarnok bizonyult elég nagynak. Az ünnepség hangulatát bensőségessé tette egy rövid műsor melyből a legénységi, tiszthelyettesi és tiszti állomány is kivette a részét. Az ’56-os hősök jelképes ravatala előtt zenei aláfestéssel versek hangzottak el, melyeket a kivetített korabeli fotók tettek még hitelesebbé, felkavaróbbá.

A vacsorára az állomány szakácsai készítették el a magyaros pörköltet és a pácolt, grillezett húsokat valamint a sajtos pogácsát. A meghívott nemzetközi kavalkád jófajta magyar borokat is kóstolhatott.

Ahogy az egyenruhások kitűntek az elegáns rendezvényteremben, úgy voltak feltűnőek az öltönyös vendégek az osztrák helikopterhangárban a vacsora helyszínén. A helikopterplatform hamar átalakult táncparketté és a máskor követelményeket támasztó, néha talán túl következetes kontingensparancsnokból hamar táncpartner lett. A vendégek és az állomány jó hangulatát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy aki nem evett, az beszélgetett, aki nem beszélgetett, az táncolt és aki a táncban megéhezett újra visszaült a terített asztalhoz.
A zenét élőbbé és hangulatosabbá tette, Csonka Alfréd zászlós gitárjátéka és a katonák éneklése.

Bár az ünnepség véget ért de az ’56-os megemlékezés sorozatnak még nem volt vége. A hétvégén nemzetközi sportnapon mérhették össze tudásukat az EUFOR tábor katonái. Fociztak, röplabdáztak és 1956 méteres váltó, valamint, 5,6 kilométeres forradalmi emlékfutáson vehetnek részt a nevezők. Akik pedig nem neveztek be a versenyre, azok a pálya széléről szurkoltak, vagy hordták a frissítőt a sportolóknak. Az eredményhirdetésen a helyezettek kupákat, érmeket, okleveleket kaptak.
Hőseink nem lettek, de bajnokaink igen.

Eredmények:

1956 méteres váltófutás

I. helyezett magyar csapat

Papp Tibor alezredes

Kavasánszki István százados

Kiss Csaba őrnagy

Ott Gábor őrnagy

5.6 kilométeres futás

II. Papp Tibor alezredes

Röplabda

A két magyar csapat a IV. ill. a VI. helyen végzett

Teremfoci

A legjobb játékos címet Nacsa Attila őrmester nyerte el

A négy magyar induló csapatból az egyik a III. helyen végzett.

Fotó: a szerző felvételei