A 12 katona után Chris Hemsworth újabb izomfilmben teríti a halált. A lényeg, hogy pont annak fogjuk fel a filmet, ami. Akciómozinak, benne minden klasszikus bugyutasággal.
A film mellett nem lehet szótlanul elmenni. Egyrész Hemsworth vitathatatlan sármos rosszfiúsága, másrészt amiatt, mert a producerek éppen a Marvel ügyeletes mindenhatói, Anthony és Joe Russo voltak, sőt, még a forgatókönyvért is ők feleltek. Ezt mondjuk annyira nem verném nagydobra, mert egy Avengers: Endgame után csak nagy kínlódással lehet végignézni egy ennyire faék-egyszerűségű filmet, de ha már itt van, megér egy próbát.
A rendezői székben egy kaszkadőrből direktorrá avanzsált titán, Sam Hargrave ült. Önmagában ezzel a párosítással semmi gond nincs, láttunk már eszelősen jó akciómozikat kaszkadőröktől, sajnos ebben az esetben kissé a ló túlsó oldalára zuttyant az akarat. Mert a mozi valóban nem szól másról, mint Hemsworth henteléséről, amikor pedig a rendező bármilyen drámai szálat próbálna becsempészni a folyamatos pusztításba, úgy leül a film, hogy el is lehet szundítani rajta. A 12 katona kapcsán már megpendítettem: a főszereplő és a Marvel-univerzum találkozása maga volt a tökély. Hemsworth hihetetlenül érzi, hogyan lehet az izomagyat a szerethető humorral vegyíteni. Ha azonban nem kap lehetőséget arra, hogy ezt a képességét használni is tudja, akkor marad a jóképű izomagy. Pont úgy, mint ebben a moziban.
A sztori nem túl bonyolult. Tyler Rake profi zsoldos, akit azért bérel fel egy drogbáró, hogy megtalálja és kiszabadítsa a fiát. Mindezt bangladesi környezetbe helyezve, ami valljuk be, ad némi betyárromantikát az élménynek. Hősünk teljesíti is a feladatot, ám a busás haszon nem minden, azt is megtudhatjuk, mekkora szíve-lelke van ennek a minden ellenségen átgázoló halálgyárosnak. Vagy nem, mivel rendező és színész közös munkája véglegesen kimerül az akciójelenetekben, így amikor Tyler a lelkéről szeretne közölni valamit, akkor inkább másfelé nézünk, annyira hiteltelen. Éppen ez az, ami a Marvel-filmekben tökéletesen működik, és valami miatt ez az, amitől Hemsworth a 12 katonában és itt is hiteltelen. Nem a színészi képességekkel van a gond, az Endgame-ben rendesen megmutatta, milyen az, amikor az izomszínész teljesen a karaktere ellen dolgozik, mégpedig tökéletesen.
Ami tagadhatatlan: a Tyler Rake az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje, ha kizárólag erre fókuszálunk. Zseniálisan átgondolt és kivitelezett, brutális jelenetek követik egymást, Hemsworth önmagában lazán hozza a gyilkológépet, a rendező pedig alapból nem tévedhetett, hiszen ezen szocializálódott. Ami azt illeti, ennél többet is tett: feltámasztott egy olyan klasszikus műfajt, amely már-már kezdett eltűnni Hollywoodból. A szó aranykort idéző akciófilmje, mint olyan, nagyjából Bruce Willis-szel tűnt el az álomgyárból. Le a kalappal a John Wick és az Equalizer-vonal előtt, mindkettő a szívem csücske, de mindkettő újította a műfajt, kitépve belőle a szó szerint klasszikus elemeket. A Tyler Rake kicsit visszahozta azt a Rambo-feelinget, amit érezhetően már Hollywoodban is kínosnak tartottak, pedig dehogy az. A mai napig imádjuk a halálosztókat, a maguk morcos, érzelemmentes arcukkal. Ez a mozi visszacsempész valamit abból az érzésből, amit már-már kezdtünk elveszíteni.
Ha valaki majd két óra akcióra vágyik egy szokatlan környezetben, annak A kimenekítés tökéletes kikapcsolódás lesz. Aki kedveli a gondolatokat is egy moziban, az nézzen félre időnként, amikor lírázásba csap át az alkotás. Hemsworth hozza a kötelezőt, és esetünkben ez ugyanolyan előnye a filmnek, mint hátránya. Addig is: várom az új Marvelt. Izomagyú lövöldözőst bárki tud játszani, Thort csak ő.
Tyler Rike: A kimenekítés
(Extraction)
Rendező: Sam Hargrave
Forgatókönyv: Joe Russo
Zene: Alex Belcher, Henry Jackman
Operatőr: Newton Thomas Sigel
Vágó: Ruthie Aslan, Peter B. Ellis
Szereplők: Chris Hemsworth, David Harbour, Golshifteh Farahani, Derek Luke
Premier: 2020. április 24. (Netflix)
