Bence és a tartalékosok

A mosolygós, angyal-szőke kisfiú Balázs Bence szülei társaságában érkezett meg a győri területvédelmi katonákhoz, hogy egy kicsit betekinthessen milyen is a katona-élet. A szülők elmondták, hogy nagyon örültek amikor Vida Ádám, önkéntes területvédelmi tartalékos zászlós megkereste őket, mert a kisfiú érdeklődik a honvédség, de főként a katonai járművek iránt.

Bence egyébként most öt éves, s hároméves volt, amikor megállapították nála a gerincvelői izomsorvadást (SMA). Szülei mindent megtesznek a gyógyulásáért és azért, hogy a kisfiút minél több pozitív hatás érje. Ezeknek is köszönhető, hogy a fiúcska állapota sokat javult az elmúlt időszakban: háromlábú botjának segítségével már képes megállni, s néhány pillanatra egy asztal mellett is ki tud egyenesedni és önállóan megállni. Nagyon-nagyon hosszú út vár még rá, ezt mindenki tudja, ám példa értékű, hogy a család milyen derűsen tekint a jövőbe.

A vendégeket Kovács Balázs alezredes, zászlóaljparancsnok fogadta, és bajtársaival együtt végig is kísérte a kisfiút az egész látogatás alatt. Bence pedig csodálkozó szemekkel nézte végig az épp a negyedik moduljukat teljesítő önkéntes területvédelmi tartalékos katonák alaki foglalkozását, majd leplezetlen kíváncsisággal fordult a katonai járművek felé. Örömmel mutatta az alezredesnek a kezében lévő kisautót, hogy bizony neki is van terepjárója; igaz, hogy egy icipicivel kisebb, mint a katonáknak, viszont nem is eszik annyi gázolajat…Bátran próbálta ki, milyen is utazni a Land Roverben, sőt, az Ural ülése is vonzotta, és széles mosollyal az arcán integetett édesanyjának az ablak mögül.

A rögtönzött fegyverbemutatót is érdeklődve figyelte, a hatástalanított gépkarabélytól kezdve egészen az airsoft pisztolyig. Lelkesen hasalt le a rögtönzött lőállásba, hogy a lézerpuskával célba lőjjön, illetve az airsoft fegyverekkel likvidálta a „gonosz mókust” is a céltábláról. A kedvence talán mégis a távcső volt, és örömmel jelentette Kovács Balázs alezredesnek, hogy sehol nem látható ellenséges közeledés. Öröm volt látni, hogy Bence mindenre nyitott és mindennek őszinte szívvel tud örülni.

Búcsúzásként a győri területvédelmi katonák honvédségi tortával és ajándékkal lepték meg a kisfiút. Az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred címerével ellátott sok-sok érdekes ajándék közül Bence kedvence egyértelműen Balázs Brumi alezredes, a kis egyenruhás plüssmackó lett. Ölelte és puszilta, s azt is megígérte, hogy aznap éjszaka már közösen fogják álomra hajtani a fejüket. Ám hogy Balázs Bence milyen kitartó és eltökélt kisfiú, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy boldogan megmutatta a katonáknak, hogy bizony tényleg fel tud állni egyedül és egy kis időre már megtartani is képes magát. Búcsúzásként pedig mit is kívánhattak volna neki a katonák, mint erőt és egészséget, na meg viszontlátást, mert ilyen klassz srácokat mindig visszavárják a honvédségnél…