Bosznia-Hercegovinában is elismerik a magyarok munkáját (2.)

Hagyományosnak mondható, hogy mindkét szervezetnél a törzsfőnöki beosztást magyar látja el. Ez egyszerű gesztuson túl nyilván a magyarok megbízhatóságának fokmérője is…

G.Sz.: A különböző beosztások nemzeti szinten való megtartásához egyrészt jól kell teljesíteni, másrészt oda kell tenni az erőket, eszközöket. Minden országnak megvan a saját érdeke, hogy miért fontos ott lennie a Balkánon. Magyarországnak is egyértelmű érdeke az, hogy ott béke legyen, és mi odatettük az erőket, és az eszközöket is. A misszióhoz hozzájáruló három legnagyobb nemzet között – az osztrákok és törökök mellett – másodikként ott vannak a magyarok. Sikerült nagyon közvetlen, szinte bizalmi kapcsolatot kiépítenem mindkét osztrák parancsnokkal (6-6 hónap), ezért minden felmerülő feladattal, problémával kapcsolatban kérték a véleményemet, javaslataimat és azokat minden esetben figyelembe is vették. Úgy gondolom ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy bíztak bennem. Mint volt nemzeti rangidős képviselő, kijelenthetem, hogy ugyanezt tapasztaltam a magyar egyéni beosztású állomány és a magyar kontingens állományával kapcsolatban is, hiszen a többi nemzet katonai vezetői, illetve a több éve az EUFOR parancsnokságon dolgozó civilek is elismeréssel nyilatkoztak a magyarokkal közös munkáról.

K.F.: A szarajevói NATO parancsnokságon kezdetektől fogva magyar tiszt látja el a törzsfőnöki beosztást. Ismereteim szerint eddig minden magyar törzsfőnök szolgálatával maximálisan elégedettek voltak.

Egy olyan országban, mint Bosznia-Hercegovina, ahol a háromtagú elnökség időszakosan váltja egymást és más-más érdekeket tart szem előtt, mennyire komplikált fenntartani az egyensúlyt és azonos mértékben kezelni minden felet?

G.Sz.: Az EUFOR-nak semlegesnek kell maradnia, ez nem kérdés. Nyilván minden résztvevő nemzetnek vannak saját nemzeti érdekei, de itt minden esetben az Európai Uniós álláspontot kell képviselni. Ez nem mindig egyszerű. Mindig figyelni kell, hogy mi ez az álláspont, vagyis a misszió fő iránya és azt, hogy annak megfelelően hogyan lehet a nemzeti érdeket is képviselni úgy, hogy az se ne legyen részrehajló, se ne okozzon megbotránkozást. Az EUFOR vezetésének nagyon óvatosnak kell lennie. Figyelnie kell a jelenlévő nagykövetek, az EU-s képviselők, a fő képviselő nyilatkozatait.

Nagyon fontos az is, hogy az EUFOR és NATO parancsnokok megfelelő kapcsolatot tartsanak a helyi erőkkel. Tudni kell, hogy az EUFOR nem első lépcsős reagáló szervezet, ami azt jelenti, hogy elsősorban az országnak magának kell megoldania az esetleges konfliktusokat. Előfordulhat azonban olyan élethelyzet, amikor a nemzetközi szervezetnek igenis be kell avatkoznia. Hasonló eset történt a közelmúltban, amikor az EUFOR történetében először, figyelmeztető jelleggel behívtuk a tartalékerőket is. Ez üzenet volt arra vonatkozóan, hogy figyeljük, hogy mi történik az országban. Nagyon bonyolult, mert mindig, minden kérdést úgy kell kezelni, hogy az egyensúly megmaradjon.

Ezen egy év alatt milyen folyamatok mentek végbe? Milyen mérleggel zárták a kint töltött időszakot?

G.Sz.: Három nagyon fontos momentumot emelnék ki: nagy kihívást jelentett az EUFOR éves gyakorlatának, az EUFOR QUICK RESPONSE 2021 előkészítése, levezetése. A nemzetközi megmérettetés sikerrel zárult, a résztvevő erők kiválóan helyt álltak. Az EUFOR műveleti parancsnoka döntésének megfelelően, hosszú előkészítő folyamatok után 2022. januárban megkezdtük a misszió átalakítását egy új, úgynevezett „Intelligence driven mission, with Predictive Intelligence” jellegű feladatellátásra, amely nem csak az akkor meglévő felderítő főnökség átalakításával és bővítésével járt, hanem a teljes állománytábla újra tervezéséhez is vezetett.

Ahogy korábban említettem, jelentős mérföldkő volt, amikor az EUFOR fennállásában első ízben - 2022. februárban, a megváltozott biztonsági helyzetre tekintettel, megelőző óvintézkedésként - behívtuk a köztes tartalék erőt, amely alapján márciusban 4 századnyi erő (osztrák, bolgár, román, szlovák) települt Camp Butmir-ba, amely a permanens 2 századdal együtt elegendő biztosítékot jelentett a biztonsági helyzet esetleges további romlása esetén végrehajtandó feladatokhoz. A 4 századnyi erő elszállásolása, étkeztetése nagy kihívást jelentett és a tábor maximális kapacitását igényelte. A helyzetet kiválóan kezelte az EUFOR kötelékébe tartozó szintén magyar táborparancsnok, Szántai Zsolt alezredes úr. Úgy ítélem, sikeresen zártuk a kint töltött egy évet, jelentős változásoknak lehettünk részesei és irányítói is egyben. Olyan változásoknak, amelyek meglátásom szerint mindenképpen előre viszik az EUFOR ügyét.

K.F.: A NATO szempontjából sokkal nehezebben mérhető egy időszak sikeressége. Az viszont büszkeségre okot adó siker, hogy a 2017-ben elindított híradó-informatikai fejlesztés a végéhez ért, teljes rendszerbe állása mostanában várható. Sikerült olyan beszerzési eljárásokat lefolytatni, amik előre mozdítják a NATO tevékenységét, emellett sikerült bizonyos tevékenységi köröket, szabályozó dokumentációkat is finom hangolnunk, amelyek a mindennapokat érintik. Sikerként éltük meg azt is, hogy a kijelölést könnyűlövész zászlóalj-harccsoport minden jel szerint meg fog felelni az elvárásoknak.

Fontos megemlíteni, hogy minden sikerhez hozzájárult egy harmadik beosztás is, amely legalább egyenértékű volt a miénkkel, ez pedig az előbb említett Butmir táborparancsnoki feladatkör, amelyet szintén magyar katona látott el. Ő volt a felelős a különböző tevékenységek valós biztosításáért. A legnagyobb siker, hogy sikerült olyan együttműködést kialakítani az EUFOR-NATO parancsnokságok, tábornok úr és köztem, ami garanciát jelentett a meghatározott feladatok sikeres végrehajtására.

A kint töltött egy év alatt milyen országot ismertek meg?

G.Sz.: Biztonságpolitikai szempontból az ország helyzete stabil, de szerkezetéből adódóan törékeny is. Bosznia-Hercegovina EU és NATO tagságra is pályázik, bár ebben sincs teljes egyetértés a három államalapító etnikum között. A törzsfőnöki beosztásom a második alkalom volt, hogy Szarajevóban szolgáltam. Először 2010-ben, híradófőnökként jártam Bosznia-Hercegovinában.

Azóta sok minden változott. Csökkentették a létszámot, változott a struktúra, a korábban éves jelentések, féléves időszakokra sűrűsödtek az EU felé, ami alapján folyamatosan elemzik a misszió irányát. Az első szolgálatom idején teljesen más szemmel néztem a dolgokat, mint most, törzsfőnökként. Annak idején még megvolt a Butmir II-es tábor is, az olaszok is kint voltak, illetve több nemzet, jelentős erőkkel. Máshogy működött a napi élet is. Bár a napi ellátásban soha nem volt probléma, a struktúra sokat változott az elmúlt 11-12 évben. A missziós hangsúlyok is máshol voltak. 2010-ben a felkészítés állt a középpontban. Ma már a megszerzett képességfenntartás a cél. Tehát nem újabb és újabb dolgokat próbálunk meg a századoknak, szakaszoknak átadni, hanem az immáron harminc év alatt átadott ismereteket kívánjuk szinten tartani.

K.F.: Én 2021 előtt nem jártam még Bosznia-Hercegovinában. Szolgálati időm alatt egy gyönyörű országot ismerhettem meg. A felkészítésünk során természetesen szóltak azon eshetőségekről, hogy mik történhetnek, mely területek, amelyek nem javasoltak katonák számára. Én akár egyenruhában, akár polgári öltözetben hagytam el a tábort, nem éreztem semmi olyat Bosznia-Hercegovinában, ami akár a NATO, akár a magyar katona, akár, mint magyar állampolgár ellen irányult volna. Olyannyira, hogy még a missziót követő nyáron is eltöltöttem pár napot Bosznia-Hercegovinában a családommal.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodva fejezte be külszolgálatát és milyen érzés volt búcsút inteni?

K.F.: Az egy éves szolgálat hosszú időnek mondható, de ezekben a beosztásokban fél éves váltásokat én nem tudok elképzelni, hiszen nagyjából két hónap után éreztem azt, hogy befejeződött a tanulási folyamat. Óriási szerencsénk volt, hiszen pont a tavalyi év júliusában a Covid-korlátozásokat feloldották Európa-szerte, és így viszonylagosan sűrűn lehetett tartani a kapcsolatot a családdal.

G.Sz.: Mindkét missziómból pozitív tapasztalatokkal gazdagodva térhettem haza olyan nemzetközi környezetből, amelynek nehéz volt búcsút inteni. Bosznia-Hercegovinának egyébként is van egy speciális varázsa, amit meg kell élni és meg kell tapasztalni. Nekem a családom nagyon hiányzott, de egyébként a munka az nagyon-nagyon tetszett. Ott kint, ha azt mondtam, hogy ez a feladat, akkor azt úgy végre is hajtották, megvolt mindenre az erőforrás, megvoltak a szabályzók és megvoltak a kellő erők. Elmondható, hogy az EUFOR harcoló-támogató erők aránya nagyjából 1:5 volt missziónk kezdetén, ami a tartalék reagáló erők behívásával változott, azonban a támogató rendszer mindig maradéktalanul biztosította a műveleti feladatok végrehajtását.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a külszolgálat ideje alatt? A kint megszerzett tudást itthon lehet hasznosítani?

G.Sz.: Személy szerint elég sok szaktapasztalatot szereztem, mert itthon nem szolgáltam törzsfőnöki beosztásban. Nemzetközi környezetben ez még érdekesebb tapasztalás. Főleg abban a tekintetben, hogy a különböző nemzeteket hogyan lehet kezelni, hogy lehet feladatvégrehajtásra a legjobban beosztani, melyik nemzeteknek mik az erősségei, gyengeségei és ezt hogy kell kezelni a nemzetközi környezetben. Nekem a sok protokoll feladat is szokatlan volt, de azokból is tanultam, hiszen az ember kénytelen beszélni, kénytelen olyan beszélgetéseket folytatni nagyon magas rangú vendégekkel, amire komolyan fel kell készülni, és nagyon kell tudni azt, hogy mi az EU és a parancsnok szándéka. Én úgy gondolom, hogy mindez nagyon-nagyon hasznos volt és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy vezetői képességeimet fejlesszem.

K.F.: Óriási élmény volt újra nemzetközi törzsben szolgálni, főleg úgy, hogy beosztott főnökök döntő részét nemzetközi és helyi civilek adták, ez a részemről is egy más megközelítést követelt meg. Kompromisszum-képesebbnek kellett lennem és igenis nagyon fontos volt, hogy olyan emberek ültek az asztal túlsó végén, akik a szakmájuknak mestereik voltak. Velük kellett akár napi szinten egyeztetni. Ugyanúgy rengeteg protokoll eseményen kellett részt vennem, illetve ezeket megszerveznem.

Jó volt megismerni a NATO valós működését, annak teljes vertikumában. Azt, hogy pontosan hogyan épül fel, mi mihez kapcsolódik. Voltak olyan projektek, amikor az ember rá volt kényszerítve, hogy akár a híradó-informatikai, felderítő, logisztikai NATO szervezetekkel kapcsolatba lépjen, és nem beszélve arról, hogy egy kellemes élmény volt, amikor mondjuk egy Nápolyban szolgáló a négycsillagos amerikai tábornokkal kellett konzultálnom. Nagyon sok nagykövettel, külügyminiszterrel, védelmi miniszterrel volt szerencsém találkozni, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Óriási élmény volt ebben a közegben létezni és feladatot végrehajtani. Én személy szerint is sokat fejlődtem, és nagyon várom a következő ilyen jellegű kihívást.

Hogy látják, milyen jövőkép rajzolódik ki Bosznia-Hercegovina előtt? Eljöhet az a kor, amikor nem lesz szükség a nemzetközi békefenntartásra?

G.Sz.: Igen, úgy gondolom, el kell jönnie annak az időnek, amikor nem lesz szükséges az EUFOR jelenléte Bosznia-Hercegovinában. Ehhez viszont hosszú út vezet, el kell hozzá érni az államalapítók megegyezését és az európai integráció feltételeinek teljesítését.