Brit haderőcsökkentés (2.)

Szöveg: Vastagh László | 2010. december 31. 7:29

Nagy-Britanniában a konzervatív-liberális koalíció kormányra kerülésekor – 2010 májusában – tett ígéretet a brit nemzetvédelmi stratégia felülvizsgálatára. A kidolgozás a hatalomváltás után megalakult Nemzeti Biztonsági Tanács (National Security Council) feladata lett – vezetője David Cameron miniszterelnök –, amely a Védelmi Minisztériummal is konzultált.

A közös munka eredménye a két részre osztott dokumentum, amelyben napjaink követelményeire igyekeztek reagálni, azonban mindezek a megszorítások közepette születtek.

David Cameron miniszterelnök a Harrier géptípus hadrendből történő kivonásáról szóló döntését valamennyi katonai tanács meghallgatása után hozta. A leselejtezésük ugyanakkor komoly gyakorlati problémát is felvet. A Harrierek rövid távú felszállásra és függőleges landolásra képes gépek. Kivonásukkal azonban csak Tornadók és Eurofighterek maradnak a királyi légierőben, amelyek alkalmatlanok arra, hogy a jelenleg hadrendben lévő repülőgép-hordozókra telepíthetők legyenek.

Ezért az Ark Royalt szétbontják, az Illustrious pedig csak helikoptereket és távirányítású gépeket vihet 2014-ig terjedő szolgálati idejéig. A Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozó is csak helikopterek számára lesz alkalmas, és alig négy év szolgálat után az első adandó alkalommal eladják. A második, 2019-re elkészülő hajót már felszerelik katapultrendszerrel, így alkalmassá téve, hogy a 2020-tól érkező olcsóbb F-35-ösök is használhassák. Ezzel akár az amerikaiak vagy a franciák is használhatnák a brit repülőgép-hordozót. Azonban a döntés értelmében az elkövetkező évtizedben nem lesz repülőgép-hordozóról bevethető légiereje a nagy-Britanniának.

A koalíciós kormány a nukleáris elrettentés körüli nézetkülönbséget azzal oldotta fel, hogy az erről szóló döntést 2016-ra, a következő parlamentre hagyta. 1998 óta csak a Vanguard-osztályú tengeralattjárók hordoznak Trident rakétákra szerelt brit nukleáris robbanófejeket. A Vanguardok utódait eredetileg 2014-ben kezdték volna el építeni, ami azt jelentheti, hogy addigra a jelenlegi hordozók kiöregednek, vagyis az Egyesült Királyság nem tudna válaszcsapást mérni atomtámadás esetén.

Mint ismert a NATO új stratégiai koncepciója egy konvencionális támadás esélyét „alacsonynak" minősíti, inkább a ballisztikai rakéták és tömegpusztító (különösen nukleáris) fegyverek terjedése, valamint a terrorizmus miatt aggódva. A veszélyek között a nemzetközi instabilitás, a kiberbiztonság, a (kalózkodásra és a „gázháborúkra" utalva) kereskedelemben és energiaellátásban esetleg gondot okozó események, illetve a klímaváltozás is helyet kapott. A nukleáris leszerelésről csak annyi szó esett, hogy „amíg atomfegyverek létezni fognak, a NATO is nukleáris szövetség marad". Ezért a rövid időn belül át kell tekinteni a NATO nukleáris és hagyományos erőinek helyzetét, majd a felülvizsgálat után kell meghatározni a katonai képességfejlesztést (milyen legyen a haderő és fegyvernemek, valamint a hagyományos és nukleáris erők aránya, illetve viszonya).

Ami a megoldást nehezíti az az, hogy a tagállamok közötti vita során két irányzat alakult ki a nukleáris fegyverekről a fejlesztés és a mennyiség összefüggésében.

A Stratégiai Védelmi és Biztonsági Felülvizsgálatot kemény belső kritikák érték, amelyek egyfelől kaotikusan összeállítottnak és sietve előkészítettnek minősítik, másfelől különösnek és pénzügyi indíttatásúnak tartják, vagyis nem kifejezetten stratégiai módon ott spórolt a kabinet, ahol tudott.

A szövetségesek köréből érkező figyelmeztetések aggodalmaikat fejezték ki – Robert Gates amerikai védelmi, Hillary Clinton külügyminiszter, Nicolas Sarkozy francia elnök – a brit és más tagállamok költségcsökkentései miatt. Ezt követően azonban a nem előzmény nélküli brit-francia kooperáció tovább erősödött azzal, hogy átfogó kétoldalú katonai együttműködési megállapodást írt alá november 2-án Londonban David Cameron brit miniszterelnök és Nicolas Sarkozy francia államfő.

A jelentős védelmi megállapodásnak tartott egyezmény kiterjed a két ország atomütőerejének közös karbantartására és fejlesztésére is. A megállapodás értelmében közös expedíciós haderő jön létre, ami megkönnyíti a gyors bevetést olyan műveletekben, amelyeket a két ország együtt kíván végrehajtani. A hatezer fős dandár tagjai közös kiképzésen és gyakorlatokon vesznek részt. Brit részről az egyezmény fontosságát indokolja, hogy a két ország változatlanul fenntartja kapacitásait az önálló gyors bevetésű akciók végrehajtására, míg a franciák szerint Nagy-Britannia és Franciaország együtt a teljes európai védelmi költségvetés felét adja, és így magától értetődő a nukleáris és katonai együttműködés.

(Vége!)

Kapcsolódó cikk
Brit haderőcsökkentés (1.)