Budapest ostroma önmagában egy legenda

„Budapest ostroma önmagában egy legenda, hiszen a kutatókon kívül is nagyon sokakat érdekel napjainkban is. A témával kapcsolatos ismereteink jelentős részét azonban torzított, pontatlan formában őrizte meg az emlékezet, vagy bizonyos esetekben a szakirodalom” – fogalmazott dr. Számvéber Norbert alezredes a rendezvénysorozat évnyitó előadásán. A hadtörténész elmondta: gyakorta egybe mosódnak a budapesti hadművelet és a főváros ostroma fogalmak, holott Budapest 1944. december 24-től a következő év február 15-ig tartó ostroma csupán az előbbi része volt, a két megnevezés tévesen épült be szinonimaként a köztudatba. „A legtöbben ma is úgy vélik, hogy az ostromban jelentős volt a szovjet-román csapatok létszámfölénye. A levéltári adatok mást mutatnak. A védők valós harcértékét és katonai teljesítményét sem minden esetben vizsgálták korábban objektív szempontok szerint” – tette hozzá.

Számvéber alezredes, aki 1997 óta foglalkozik Budapest ostromával és a hadtörténeti vonatkozások elsődleges, korabeli forrásainak feltárását, feldolgozását és közzétételét tekinti legfontosabb kutatási területének, kevésbé közismert információnak tartja, hogy az ostromban tényleges arcvonalról nem beszélhetünk: a támadók és a védők a nyílt terepen vívott harccselekmények megoldásait a sűrűn beépített környezetben alig alkalmazhatták. „1990 előtt erősen táplálták azt a téves megközelítést, hogy a szovjet haderő kímélni szerette volna a magyar fővárost, és ezért nem alkalmazott igazán pusztító tűzerőt. Hasonló a helyzet a Duna-hidak végzetével kapcsolatosan, amelyért korábban kizárólag a védőket okolták. Külön legenda a legendás ostromon belül az 1945. február 11-én este megindult kitörési kísérlet, a benne résztvevők létszáma, motivációja, katonai hatékonysága, a szovjet csapatok reakciója” – magyarázta.

Sokakat foglalkoztató kérdés az is, hogy katonai szempontból mi volt Budapest védelmének értelme a második világháború menetében. „Ráadásul, emellett az is fontos téma, hogy Budapest akkori területe nem egyezett meg a mai területével, még a városhatár is beljebb húzódott. Nem csak hiányoznak kerületek az 1944-45-ös Budapestből, az akkor már meglévő kerületek is mások voltak, a kevésbé beépített városrészekről nem is beszélve” – ezt már Ványai Márton történész állapította meg.

A magyar történettudomány már évtizedek óta kiemelt figyelmet fordít Budapest ostromára, illetve annak széles spektrumú kutatására, ideértve a holokauszt történetétől kezdve – a hadtörténeten keresztül – a szociológiai megközelítésekig számos kutatást. „A tudományos eredményekre komoly fogadókészség mutatkozik a társadalom irányából, ezt szemléletesen érzékelteti az a könyvpiacon jelentkező óriási kínálat és széles választék, amely szorosan kapcsolódik a témához” – mondta Ványai, aki arról is beszélt, hogy a közérdeklődés és a tudományos munkák hatására a legendák és téves információk visszaszorulóban vannak. „Ugyanakkor megítélésem szerint van két kihalóban lévő, ám elterjedt mítosz. Az egyik, hogy a kitörést elárulták, a másik pedig az, hogy Budapest elfoglalását követően a szovjet munkásparaszt Vörös Hadsereg háromnapos szabad rablásra kapott engedélyt” – ismertette.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2003-ban indította el a Hadtörténelmi Délutánok című ismeretterjesztő sorozatát a hadtörténelem iránt érdeklődő szélesebb nyilvánosság számára. Másfél évtizeden keresztül évi nyolc-tíz programra került sor, majd hosszabb szünet következett. Az előadások végén a közönségnek lehetősége van kérdezni, így egyfajta közösségi-tudományos-ismeretterjesztő fórum alakulhat ki.