„Budáról nyomban Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen”

A kezdetek

A legkorábbi magyarországi magánföldesúri kővárak közé tartozó Füzér várának története a 13. század elejétől kezdve követhető nyomon. A róla szóló első írásos feljegyzések 1264-ben, majd 1270-ben születtek. Az utóbbiban olvashatunk arról is, hogy a várat II. András király vásárolta meg építtetőjétől. A vár számos alkalommal cserélt gazdát, olykor pénzen vett jog útján, máskor adományozás által, de előfordult kisajátítás és elzálogosítás is – foglalta össze a Füzér vár 13–14. századi történetét Kozák-Kígyóssy Szabolcs László.

Perényiek birtokában a füzéri vár

Füzér vára 1389-ben került a Perényi család birtokába. Perényi Imre I. Mátyás király (1458–1490) halála után a János Albert trónigényét támogatta, de még 1490-ben Jagelló Ulászló (1490–1516) pártjára állt. A váltás jó döntésnek bizonyult, hiszen az újdonsült uralkodó bizalmát élvezve előkelő címek birtokosává vált. „Főasztalnokmesterként ő fogadta az országba érkező Candale-i Annát, II. Ulászló király menyasszonyát. Anna királyné 1506-ban bekövetkezett halála a királyt letörte, elhanyagolta kormányzati feladatait, melyeket jelentős részben – Szatmári György kancellárral együtt – Perényi Imre nádor látott el és érdemei elismeréseként 1506-ban megkapta Füzér várát” – ismertette a HM HIM kutatója.

„És Budáról nyomban Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen”

„A Perényi család az ország egyik legnagyobb birtokosává vált a Délvidéken Valpó, valamint a baranyai Siklós, a hevesi Debrő és a borsodi Ónod megszerzésével” – mondta a kutató, majd röviden összefoglalta Perényi Péter életútját. Perényi Péter és testvére, Ferenc Báthory Magdolna és Perényi Imre házasságából született. Édesanyjuk halálát követően Imre új felesége, Kanizsai Dorottya lett nevelőanyjuk. Perényi Péter 1519-től viselte a koronaőri tisztséget. Testvérével, a váradi püspöki címet betöltő Ferenccel együtt részt vettek a mohácsi csatában, ahol Péter vezette a sereg bal szárnyát. A tragikus kimenetelű küzdelmet kettejük közül csak Péter élte túl. Nála maradt a korona is, hiszen – Szapolyai Jánossal együtt – őrá bízták a királyi jelvény őrzését. Ahogy Brodarics István fogalmaz: „ugyanő őrizte a királyság koronáját, mely atyja halála után nála maradt, Zápolya János szepesi gróffal egyetemben”. Perényi Mohács után a koronát Trencsénbe menekítette, majd a székesfehérvári országgyűlésre vitte. Mikor Szapolyai Jánost 1526. november 11-én Székesfehérvárott magyar királlyá koronázták, a szertartást követően Perényi a Szent Koronát Visegrád helyett saját birtokára, Füzér várába vitte. Kezdetben Szapolyai János király (1526–1540) magánál tartotta volna az insigniát, ám Perényi a korona őrzését magához ragadta. Szerémi György visszaemlékezéseiben ezt olvashatjuk: „És Perényi Péter azonnal vígan elrohant Budára; nem várta meg a királyt végig. És Budáról nyomban Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen.” A füzéri vár innentől nem csak uradalmi lakhelyként, hanem tárházként is szolgált.

„Ha hihetünk a sok esetben kétes hitelű értekezéseknek, amelyeket Szerémi György közöl, akkor védelmi szerepe és stratégiai elhelyezkedése állhatott annak hátterében, hogy a koronát Perényi Füzéren őrizte. Korábbi találgatások alkalmával felmerült a kápolna és a pince is, utóbbi azonban kevésbé tűnik valószínűnek a tárgy jelentőségét (közjogi és szimbolikus értékét) tekintve. Bár a Szent Korona füzéri tartózkodása körülményeinek részletei nem ismertek, az viszont biztosan tudható, hogy a korona Ferdinánd ünnepélyes beiktatása után ismét visszakerült Visegrádra” – tudtuk meg a történésztől.

„(Perényi Péter) útközben fogságba esett és a koronával együtt Szulejmánhoz vitték”

Végezetül Kozák-Kígyóssy Szabolcs érdekességként megosztotta velünk miként került Szulejmán kezébe a Szent Korona. Mint mondta: 1529-ben Szulejmán harmadik magyarországi hadjárata alatt elfoglalta Budát és Visegrádot, megszerezve a koronát is, ám a Bécset célzó ostrom kudarcot vallott. Szeptemberben Tass község határában (két napnyi járásra Budától) visszaadta a koronát és szabadon engedte a koronaőrt, Perényi Pétert és Várday Pál esztergomi érseket. Bár a kortás források információi eltérően értékelhetők, legkésőbb október 4-én már Szapolyaihoz került.

„A szultán döntésének lehetséges okai között az állhat, hogy az elsődleges katonai célpont eredménytelen elfoglalási kísérlete után a Porta – saját hatalmi pozíciójának biztosítása érdekében – egy tőle függő szövetségest kívánt Magyarországon hagyni, Ferdinánd ellenében. A ’már meghódított’ területek pacifikálásával egy potenciális későbbi felvonulás lehetőségét biztosíthatta, valamint egyúttal csökkenthette a hadjárat szerényebb katonai eredményeiből fakadó presztízsveszteségét is” – zárta gondolatait Kozák-Kígyóssy Szabolcs László.