Carterizálódást emlegetnek Obama kapcsán

A Magyar Külügyi Intézet legutóbbi háttérbeszélgetésének témája Barack Obama eddigi és várható külpolitikája volt. A fő kérdés a konferencián az volt, hogy érdek-, vagy értékalapú az egy éve regnáló amerikai elnök politikája. A beszélgetésnek külön aktualitást adott, hogy az néhány nappal Barack Obama első, az Unió helyzetét értékelő beszéde után zajlott le.

Vergődő külpolitika

Barack Obama első úgynevezett State of Union beszéde egy megvert ember büszke harca volt – fogalmazott Bródi Gábor. A volt New York-i ENSZ nagykövet hozzátette: az egy éve regnáló elnök külpolitikáját nem lehet a belpolitikai eseményektől elválasztani. Barack Obama az első évében ugyan igyekezett új értékalapokra helyezni a politikáját, s külpolitikát illetően igyekezett szakítani a George Bush-féle intervenciós politikával. Ugyanakkor nem biztos, hogy jó döntés volt a fő hangsúlyt az afganisztáni helyzet rendezésére helyezni. Ezt egyébként a diplomata Barack Obama első paradigmatikus csapdájának nevezte.

A hajónak azonban nem csupán a motorja gyenge. Bródi Gábor úgy vélte: az már Irakban léket kapott. Ennek fényében helyes döntés volt az országból kivonulni. Mindezek fényében a State of Union beszéd egyik leglényegesebb mondandója a kitörési pontok számbavétele volt. Ezt egyébként főként Washington Kínához fűződő viszonya határozza meg. A diplomata utalt arra, hogy az Európai Unió szinte egyáltalán nem szerepelt a beszédben, gyakorlatilag egyedül Németországot említette meg az elnök, mint fontos kereskedelmi partnert. Ez – és az, hogy leginkább a G20-ról, valamint a Csendes-óceáni térségről, s a fejlődő országokról beszélt az elnök, nagyfokú pragmatizmusra vallott. Ugyancsak feltűnő volt, hogy Pakisztánról egyáltalán nem esett szó a beszédben, míg Afganisztán kapcsán már 2011-es kivonulási stratégiát emlegetett Barack Obama. Mindez azt mutatja, hogy az elnökben egyre nagyobb a hajlandóság arra, hogy megszabaduljon a problémáktól – fogalmazott Bródi Gábor, aki szerint a külpolitika a belpolitika és a gazdaság hálójában vergődik.

Az elnök mozgásterét behatárolja a válság, valamint az egészségügyi reform kudarca – mondta a diplomata, aki kiemelte: paradox módon ráadásul a reformot is csupán egy évi finanszírozza Barack Obama, hiszen szintén 2011-től befagyasztja azt. Bródi Gábor hangsúlyozta: az elnök első egy évével senki sem elégedett. Egyetlen egy olyan társadalmi csoport sincs, amely megkapta volna azt, amit akart, vagy úgy kapta volna meg, ahogy akarta. Az elégedetlenség fokozódott, az ellenzék megerősödött. Egy amúgy is bizalomhiányos környezetben ráadásul a massachusettsi választási eredmények szinte orrba verték az elnököt – mondta a diplomata, aki szerint a demokrata vereség azt s jelenti, hogy idén még keményebb feltételek között kell Barack Obamának vezetnie Amerikát. 2010 pedig döntő év lesz az elnök további ténykedésére nézve.

Persze egy év alatt belpolitikai téren sok mindent meg lehet tenni, és eredményeket is el lehet érni, ám történelmi távlatban rendkívül rövid idő. Ezt már Valki László mondta. A nemzetközi jogász az elmúlt tíz évet vizsgálva igyekezte bemutatni Barack Obama első évének buktatóit és eredményeit.

Hiba volt határidőket szabni

2001-ben jelentős változások zajlottak le a világban és az Egyesült Államokban, mely egyaránt érintette utóbbi bel- és külpolitikáját. A szeptember 11-ei merényletsorozat rendkívüli módon hatott a politikai elit gondolkodására. Ugyanakkor a republikánus vezetés tíz éve egy olyan eszmerendszert alakított ki, mely a világra és Amerikára igen káros volt, ráadásul teljesen kudarcot is vallott – mondta Valki László. A neokonzervatívok ugyanis arra törekedtek, hogy átalakítsák a világot. Ennek két fő eleme volt: a közép-keleti térség történéseinek kezelése, valamit a szovjet felbomlási folyamat befejezése, valamint csökkenteni a térségben az orosz befolyást. Ezek közül egyik sem sikerült, kivéve tán a balti államokat. Barack Obama ezért lehetett elnök, s a feladata – egy másik hasonlattal élve – az, hogy a kisiklott vagont visszaállítsa a korábbi útra. A nemzetközi jogász szerint az a kérdés, hogy miként lehet visszafordítani? Az egyik fő gond, hogy Irakból és Afganisztánból nem lehet csak úgy visszavonulni, az nem elhatározás kérdése.

Ahogy Valki László fogalmazott: egyik állam sem Vietnám, ahol nem történt katasztrófa az amerikai kivonulás után.

Valki László szerint az egyik fő hiba az volt, hogy Barack Obama határidőket szabott maga számára, melyek közül ráadásul egyet sem tartott be. Az persze más kérdés, hogy kampányidőszakban el lehet-e mondani, hogy a felvállalt program végrehajtásához akár tíz év is kellhet. Barack Obama mindezek ellenére eredményeket is elért. A jogász ezek közül elsőként azt emelte ki, hogy az Amerikával kapcsolatos európai ellenérzések csökkentek, sőt Franciaország és Németország esetében meg is szűntek. A Barack Obama által képviselt amerikai érdekek és értékek immár nem ellentétesek a szövetségesi rendszer elképzeléseivel, s ezzel Nyugat-Európa sem megosztott immár. Valki László szerint az is az új elnök eredménye, hogy enyhülés következett be a hidegháború után. A jogász ugyanis az elmúlt nyolc évet, George Bush regnálását második hidegháborúként értelmezte. Ugyancsak siker, hogy az ország túlélte a gazdasági válságot. Ez annak ellenére is nagy eredmény, hogy eközben jelentősen megnőtt az amerikai költségvetés deficitje – mondta Valki László.

Hiányzó stratégiák

Miközben Obama elmúlt egy évét csalódottsággal és kritikával nézi a világ, közben a posztmodern kor számos igazságáról megfeledkezik – mondta Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: míg a kampány a költészet kategóriájába tartozik, addig a kormányzás dráma. Az elnöklésével kapcsolatos túl nagy elvárásokat egyébként Obama maga is elősegítette. Egy-egy elnökjelölt reflexiói különböző kérdésekben még nem jelentenek egyértelmű külpolitikai programot. Tálas Péter

Két ponton mégiscsak sikerült Obamának változást elérnie. Egyrészt a külpolitikai módszereket alakította át, és áttért a multilaterális politikára. Másrészt a stílusát is megváltoztatta, s mostanra az amerikai külpolitika pragmatikusabb lett, ha tetszik: az visszatért a reálpolitikához. Ugyanakkor az, hogy számos külpolitikai célt jelölt meg, s a módszereket is megváltoztatta, már előrevetítette, hogy nem lesz gyors siker. Az egyik fő gond, hogy m i van akkor, ha a partnerek – egyebek mellett Kína és Oroszország – reakciói nem, vagy nem teljesen mutatnak egy irányba az amerikai elképzelésekkel. A multilaterális gondolkodásnak ugyanis sajátja az állandó egyeztetés. A másik nehézség, hogy Obama az első olyan amerikai elnök, aki rendszerszerűen szembesült a megváltozott világrenddel. A multipolárissá lett világban ugyan még mindig megmaradt az Egyesült Államok globális világhatalomnak, ugyanakkor a feltörekvő regionális hatalmak – Kína, Irán, Oroszország – a közvetlen környezetükben több és relevánsabb mondanivalóval rendelkeznek, illetve érdekérvényesítési képességük is jobb – mondta Tálas Péter.

Ugyanakkor ez a regionalitás globálisan is hat. Elég, ha az Egyesült Államok kínai gazdasági függésére gondolunk, ami korlátokat emel az ország politikája elé. A szakértő egyébként úgy vélte, hogy eddig szinte minden elnök első éve csalódást okozott külpolitikai téren. Az egyik fő hiba, hogy Obama nem rendelkezett kiérlelt stratégiával. Afganisztánt, Pakisztánt, Kínát, Oroszországot helyezte az érdeklődés homlokterébe az elnök. Ezek közül Afganisztánnal és Oroszországgal kapcsolatban egyáltalán nincs stratégia. Ugyancsak hiányzik Iránnal, a Közel-Kelettel, Kínával összefüggésben. A posztszovjet térséggel pedig még vázlatosan sem létezik. Ugyan helyeselhető lépés, hogy a fő hangsúly Afganisztánra került, de még senki nem tette fel azt a kérdést, hogy miért is fontos Afganisztán? Mindazonáltal Tálas Péter úgy vélte, hogy Barack Obama és Washington külpolitikája számára a belpolitikai események bírnak a legnagyobb hatással.

Vezetési válság és gyenge lapok

Obama elmúlt egy évében a fő gond a kiindulási pontokkal volt – hangsúlyozta Magyarics Tamás. Az Amerika-szakértő hozzátette: minden elnök esetében az a fő kérdés, hogy kap-e megfelelő mandátumot, felhatalmazást az általa képviselt politika végrehajtására. Obama ugyan aránylag nagyarányú győzelmet aratott a választásokon, ám ez nem volt annyira döntő, mint például Lyndon Johnson esetében. Az Obama-féle reformok esetében például az egészségügy átalakítása rendkívül ellentmondásos.

Az Obama-féle külpolitikát jellemezve a szakértő elmondta: bár az arra vonatkozó stratégiát át akarja az elnök formálni, azonban az sok hasonlóságot mutat George Bush második ciklusával. Ugyanakkor Barack Obama valójában törekszik egy úgynevezett multipartneri viszony kialakítására, amit mások mellett az Oroszországnak tett engedmények is mutatnak. A partnerek viszont számos esetben vonakodnak követni Washington stratégiáját. Oroszország például ellenérdekelt az ország globális stratégiájában, azért a válságövezetekben puha ellensúlyozásra törekszik. Az már más kérdés, hogy ehhez – mármint a válsággócok fenntartásához – van-e elegendő eszköze? Egyesek szerint például Iránban ez már nincs meg. Magyarircs Tamás szerint Kína is két ízben tanújelét adta annak, hogy nem kíván az USA partnere lenni. Ez először Barack Obama kínai látogatásakor következett be, majd a legutóbbi klímacsúcson. Európa sem boldogabb a nagyobb áldozatvállalástól.

A szakértő szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió elképzelései számos tekintetben ellentétesek egymással. Ilyen ütközési pontok például az afgán rendezés, vagy éppen Törökország uniós csatlakozásának ügye. Ám a gazdasági válság kezelésében is eltérő eszközöket választott Washington és Brüsszel. Barack Obamának azzal is szembesülnie kell, hogy sem Kairói Beszéd (amiben új politikát hirdetett meg az iszlám világgal szemben), sem pedig az Iránnak tett engedmények nem hozták meg a várt eredményeket. Ráadásul ellentmondás is megfigyelhető az elnök esetében. Miközben szakítani igyekszik a Bush-féle gondolkodással, legutóbbi beszéde azt mutatja, hogy a kiindulási pontok nem sokban változtak. Hiszen a gonosz létezéséről, az igazságos háborúról, valamint arról beszélt, hogy vannak térségek, ahol szükségszerűen jelen kell lennie az Egyesült Államoknak. Az illúziókkal azonban le kell számolni, s reálpolitikára van szükség. A következő egy év azt dönti el, hogy Barack Obama képes lesz-e politikusból államférfivá válni – fogalmazott Magyarics Tamás, aki hozzátette: ha nem, akkor könnyen elképzelhető, hogy egy ciklusos elnök lesz. Az elnök országlását egyre többen Jimmy Carteréhez kezdik hasonlítani. A carterizálódás pedig nem jó jel, hiszen a Jimmy Carter-féle elnökség nem volt a demokraták sikersztorija.