Célzott megtorlás zajlott az egyetemisták ellen

A kötetben az ötvenes években működő 19 felsőoktatási intézmény kordokumentumait gyűjtötték össze az alkotók – mondta Gyekvicska Árpád. A Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke szerint a mű nem egyszerű forráskiadvány, annál jóval több. Az alkotók célja az emlékezés és ismeretterjesztés mellett az is volt, hogy a történések mindannyiunk tudatának részévé váljanak. Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos dokumentumok – érthető módon – csak a rendszerváltás után kerültek napvilágra. Gyekvicska Árpád kijelentette: a vidéki kis levéltárakban számos kincs található, és fontos, hogy ezek közösségi kinccsé váljanak.

Az egyetemi ifjúság fontos szerepet töltött be a helyi forradalmaknak, nem csupán szereplője, de szervezője is volt az eseményeknek – hangsúlyozta a szakember. Ennek egyes elemei szimbolikussá váltak, mint például az októberi felvonulásuk. Mások viszont kevéssé ismertek. November 4-én például a hallgatók védték a veszprémi várat, míg Pécsett önálló zászlóaljat szerveztek, mely később csatlakozott a „mecseki partizánokhoz". Később ennek a csapatnak számos tagja külföldre távozott. Gyekvicska Árpád szerint ugyanakkor arra nincs pontos adat, hogy milyen társadalmat képzeltek el.

A levéltáros szerint az biztos, hogy erős szocialisztikus érzelmeik voltak. Ez nem is csoda, hiszen több mint 50 százalékuk első generációs értelmiségi volt. Ugyanakkor nem sikerült felszínre hozniuk azokat az elképzeléseket, melyek megvoltak bennük. Gyekvicska Árpád hangsúlyozta: az események előrehaladtával nem csak a forradalom, de az egyes emberek is radikalizálódtak. Példaként említette Szabó László veszprémi oktatót, aki korábban a sztálini irányvonalat képviselte, majd fegyvert fogott, és az utolsók között védte a várat. A forradalom azonban elbukott, s jött a megtorlás.

A retorzió jól mérhető számokban is – mondta Gyekvicska Árpád. Akkoriban 40 ezer hallgatója volt a felsőoktatási intézményeknek, közülük 30 ezer volt a nappali tagozatos. 2-5 százalékukat érintette a megtorlás, míg a retorzió elől 2700-an távoztak külföldre. A levéltáros szerint így már az egyetemi polgárság 10 százalékát érintette a leszámolás, mely igen rafinált volt. Veszprémben 300 egyetemistát tartóztattak le, s hatvanat deportáltak a Szovjetunióba. Miskolcon pedig 120 főt zártak börtönbe. Ott egyébként az egész egyetemvárost körbezárták a pufajkások. Azonban a sortüzek, mint célzott leszámolások újszerű elem volt még a szovjet rendszerben is. Nógrád megyében pedig szinte járásonként rettentett el a hatalom.

Mindezt a történetet igyekszik elmesélni a Felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban című kötet, melyet Osváth Zsolt és Zsidi Vilmos szerkesztett. A vaskos könyvben dokumentumokon és tanulmányokon, korhű fotókon keresztül mutatják be a szerzők, hogy az egyetemi ifjúság milyen szerepet töltött be a helyi forradalmi közösségekben, hogyan vállalt részt egyebek mellett a nemzetőrség megalakításában