Civil a (hoki)pályán

Norbi – aki évtizedek óta követi a jégkorongosok sikereit - a székesfehérvári MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred Gazdálkodás Támogató és Pénzügyi Ellátó Referatúráján dolgozik honvédelmi alkalmazottként. Szerencsére az alakulatnál több rajongója, követője akad a város jéghokis büszkeségeinek. Van tehát a katonák közt is olyan, akivel át tudja beszélni a meccseket. Azt mondja, munkaidő alatt, ha akad öt szabad perce, azonnal rápillant az eredményekre és a lehető leghamarabb visszanézi az összefoglalót.

„Első jéghokis emlékem a naganói olimpiához fűződik: Knézy Jenő közvetített egy cseh-kanadai mérkőzést. Meglepetésre a csehek nyertek egy Dominik Hasek nevű kapussal. Miatta tetszett meg igazán a sportág” – mondja Norbert, akinek szurkolói „pályafutására” még egy, a témába vágó film, a Kerge kacsák is komoly hatást gyakorolt.

Elmondása szerint még olvasni sem tudott, de a teletextet bújta a soros NB1-es fordulók időpontjaiért. Már 10-11 évesen jártam meccsekre: abban az időben kezdtek megismerni a játékosok” – meséli. Mint mondja, családjában inkább a foci volt menő, csak a bátyjával nézett jégkorongmeccset tv-ben vagy élőben. Például egy Zágráb elleni, 9:2-es állással zárult mérkőzést a jégcsarnokban, 2003 környékén. Ez volt egyik legelső, meghatározó élménye a csapattal. Később sűrűsödtek a programok: Continental kupa, magyar kupa négyes és bajnoki döntők következtek…

Érdeklődöm, mit jelent számára ez a játék. Megtudom: közösséget, jóban-rosszban összetartást, családot, csapatélményt – és főként bajnoki címeket. Egészen pontosan eddig kilenc alkalommal tudott együtt ünnepelni velük. „Havonta négyszer-ötször járok meccsre. A szezon szeptembertől áprilisig tart, heti egy mérkőzéssel. Szomorú, hogy a járványhelyzet miatt az utóbbi időben kevesebbet találkozhattunk, de normál esetben minden meccsen ott vagyok!” – árulja el.

Norbi nem tagadja, a Hydro Fehérvár erősen befolyásolja az életét. Csehország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország – ezeken a helyeken fordult már meg velük és ha teheti, évente egyszer kimegy külföldre csapata után. Amerikában is járt, hogy az ottani kedvenc csapatát – azaz a Kerge kacsákat (Anaheim Ducks) – élőben láthassa. Szurkolói fórumok aktív részese és az új játékosok fogadóeseményeit sem hagyná ki semmiért. Mindezek mellett tiszteletbeli csapattag is: játékos barátai tizennyolcadik születésnapjára kivételes ajándékkal lepték meg: velük öltözhetett, készülhetett egy meccsre, amin 4:2-re nyertek. A honvédség által is gyarapíthatta a témában tudását: egy kiránduláson a nagy jégkorongkultúrával bíró Székelyföldön is járt, ahol a Csíkszereda jégpályakomplexuma volt rá életre szóló hatással.

Előfordult, hogy a válogatottért a matek kisérettséginek is hátat fordított. Persze, az év végi érdemjegye nem az lett, amit eltervezett, de a matematika érettségije jól sikerült és örül, hogy a honvédségben hosszú évek óta pénzügyi területen dolgozhat és sikereket könyvelhet el. „Ha fórum van, mindenki véleményezi a játékot. Engem is meghallgatnak a csapattagok. Szabadszájú vagyok: elmondom, ha valami nem tetszett, kerek perec. Egy gyenge szereplés után a véleményem »láncreakcióként« hatott: ankétot hívtak össze, ami az edző távozásával járt” - mondja.

Hogy nem lett játékos, az csak a saját döntésén múlt: azon a poszton, ahol játszott volna, sokkal tehetségesebbek is voltak nála. Több ,,relikviát” őriz kedvenc csapatától: játékosmezek, meccskorongok, sál, naptár, poharak, logók, kulcstartók is gyarapítják gyűjteményét, amelyekből lassan egy komplett emlékszobát rendezhetne be. Emellett, gyakorta vásárol licitre bocsátott mezeket.

Érdekesség, hogy ő maga hivatalosan egyik szurkolói tábor részesének se tartja magát. Persze, számtalanszor hívták, hogy lépjen be ide, vagy oda. Nem tette. Az „egészséges” szurkolással semmi baja, nem zavarja, ha valaki kikiabálja meccsen a torkát, de a dolog ,,huligán” részét elítéli. Kedvenc játékosa a 2011-ben a jégkorong VB-n megismert, Európa-hírű Bartalis István, aki centerként mai napig játszik a királyok városában. Tőle kapta első mezét. De más is hagyott „lenyomatot" az életében: az AV19 elnevezésben a 19-es szám Ocskay Gábor mezére utal: ő 25 évig játszott a csapatban. Szívinfarktus okozta halála előtt pár nappal még beszélgetett vele… Norbi meggyőződése, hogy Székesfehérváron mindig is lesz jégkorong csapat.