Civil légitársaságok szolgálataira szorul a légierő

A 46 darab meglévő C-5 Galaxy, valamint a hamarosan teljessé váló 205 gépből álló C-17 Globemaster III flotta szűkösen elegendő a legfontosabb stratégiai szállítási feladatok ellátására, a további igények kielégítésére pedig inkább a civil utasszállító gépeket veszik igénybe a jövőben egyre gyakrabban. A polgári gépek katonai célra történő lízingelésére már eddig is volt példa, azonban az, hogy ezt úgymond állandó megoldássá teszik, újszerű.

A Civil Tartalék Légiflottát (CRAF) 1951-ben hívták életre azon célból, hogy ha a légierő képtelen valamilyen okból a saját állományában lévő szállítógéppel megoldani a feladatait, akkor legyen lehetősége a polgári légitársaságok gépeit is igénybe venni. Éves szinten mintegy 700 millió dollárt rendelkezésre-állási díjat fizetnek 32 légitársaságnak, mely egyfajta szolgáltatási szerződést jelent a nem várt helyzetekre.

Hamarosan végleg befejeződik a példátlanul sikeres konstrukciónak bizonyuló C-17 Globemaster III típusú nehéz szállító repülőgépek gyártása

A Sivatagi Pajzs és a Sivatagi Vihar hadműveletek során 1990-91-ben vették igénybe a polgári gépeket nagyobb számban, majd a terrorizmus elleni világméretű küzdelem részeként megvívott iraki és afganisztáni háborúkban 2003-ban. A katonák 62 százalékát, míg a különféle egyéb terhek 27 százalékát fuvarozták a Perzsa-öböl térségébe a „bevonultatott" civil gépek. Elsősorban természetesen a csapatszállításban veszik jó hasznát az utasszállítóknak, de emellett jelentős terhek, például élelmiszer utánpótlás továbbítására is alkalmasak.

A katonai szállítógépek gyártása és fenntartása rendkívül költséges, a civil gépekre pedig csak akkor kell költeni, amikor igénybe veszik őket. A folyamatos költséghatékonyság javítási kényszerben lévő fegyveres erők számára a saját képességek megtartása helyett tehát sok esetben inkább a kiszervezést kell választani…