Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Civil légitársaságok szolgálataira szorul a légierő

Szöveg: JETfly Magazin |  2009. május 26. 10:17

Az amerikai légierő (U.S. Air Force) nem tud és nem is akar további jelentős összegeket költeni nehéz szállítógép flottájának bővítésére.

A 46 darab meglévő C-5 Galaxy, valamint a hamarosan teljessé váló 205 gépből álló C-17 Globemaster III flotta szűkösen elegendő a legfontosabb stratégiai szállítási feladatok ellátására, a további igények kielégítésére pedig inkább a civil utasszállító gépeket veszik igénybe a jövőben egyre gyakrabban. A polgári gépek katonai célra történő lízingelésére már eddig is volt példa, azonban az, hogy ezt úgymond állandó megoldássá teszik, újszerű.

A Civil Tartalék Légiflottát (CRAF) 1951-ben hívták életre azon célból, hogy ha a légierő képtelen valamilyen okból a saját állományában lévő szállítógéppel megoldani a feladatait, akkor legyen lehetősége a polgári légitársaságok gépeit is igénybe venni. Éves szinten mintegy 700 millió dollárt rendelkezésre-állási díjat fizetnek 32 légitársaságnak, mely egyfajta szolgáltatási szerződést jelent a nem várt helyzetekre.

Hamarosan végleg befejeződik a példátlanul sikeres konstrukciónak bizonyuló C-17 Globemaster III típusú nehéz szállító repülőgépek gyártása

 

A Sivatagi Pajzs és a Sivatagi Vihar hadműveletek során 1990-91-ben vették igénybe a polgári gépeket nagyobb számban, majd a terrorizmus elleni világméretű küzdelem részeként megvívott iraki és afganisztáni háborúkban 2003-ban. A katonák 62 százalékát, míg a különféle egyéb terhek 27 százalékát fuvarozták a Perzsa-öböl térségébe a „bevonultatott" civil gépek. Elsősorban természetesen a csapatszállításban veszik jó hasznát az utasszállítóknak, de emellett jelentős terhek, például élelmiszer utánpótlás továbbítására is alkalmasak.

Nemzetbiztonsági szempontból ugyan nem jelent különösebb kockázatot a civil gépek bevonultatása különleges helyzetek esetén, technikailag azonban nem túl kedvező, hiszen ezek a gépek nincsenek felszerelve olyan védelmi rendszerekkel, melyek segítségével a frontvonalba is berepülhetnek. Továbbá csak jól előkészített, megfelelő pályával rendelkező repülőterekről üzemelhetnek, irányításukra pedig az adott típusra szakszolgálati engedéllyel rendelkező civil pilótákat kell igénybe venni. Ráadásul nem képesek például harcjárművek szállítására sem, igaz a csapatszállításban viszont – belső berendezésüknek köszönhetően – előnyt élveznek katonai társaikkal szemben. Továbbá az is pozitívum, hogy a polgári közforgalmi repülésben használatos gépek általában takarékosabbak, valamint hatalmas távolságok megtételére képesek légi utántöltés nélkül is.

A katonai szállítógépek gyártása és fenntartása rendkívül költséges, a civil gépekre pedig csak akkor kell költeni, amikor igénybe veszik őket. A folyamatos költséghatékonyság javítási kényszerben lévő fegyveres erők számára a saját képességek megtartása helyett tehát sok esetben inkább a kiszervezést kell választani…