Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Civilként érkeztek, katonaként távoznak

Szöveg: Pogrányi Zoltán ftõrm. |  2009. április 8. 12:30

Bevonulás: e fogalom már több mint tíz éve szinte ismeretlen a tatai 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában. Április 7-én azonban újra a katonai szolgálatra való bevonulás pezsgése hatotta át a nagy múltú alakulatot. Több mint százhúsz fiatal ébredt civilként ezen a napon, de álomra már a Magyar Köztársaság katonájaként hajtotta a fejét.

A szerződéses katonai szolgálatra jelentkező fiatalok reggel nyolc óra körül kezdtek szállingózni a laktanyába és délután kettőre már mindannyian megérkeztek. Kísérőik a fogadó ponthoz vezették őket, ahonnan a reggeli hidegcsomag átvétele után már indultak is a dandár étkezdéjében kialakított tájékoztató ponthoz.

1595885754
Itt tájékoztatást kaptak a bevonulás kapcsán rájuk váró feladatokról, rövid előadás keretében megismerkedhettek a lövészdandár tevékenységével, feladataival ugyanúgy, mint a katonákra vonatkozó kötelezettségekkel és jogosultságokkal.

A szerződések aláírását és a katonai eskütételt követően egészségügyi vizsgálat, majd a katonai felszerelés átvétele következett. Körleteiket csak ezek után foglalták el, és a kiképző tiszthelyettesek instrukciói alapján az egyenruhát is szabályosan öltötték magukra.

Vajon mi vonzotta a katonai pályára ezeket a fiatalokat? – kérdezhetnénk.

1595885754
- A hivatás – adta meg a választ Barka András, a Szákszendről érkezett húszéves fiatalember. „Édesapám hosszú ideig volta hivatásos katona, és engem mindig érdekelt a hadsereg. Rendszeresen jártam a kecskeméti repülőnapra, és minden nyílt katonai rendezvényre. A szerződéses szolgálatra sem pusztán munkaként gondolok, hanem hivatásként."- tette hozzá.

A katonáskodás – valljuk be őszintén – nem könnyű feladat. A kihívások, a megterhelés, a folyamatos kiképzés mind-mind kemény akaratot és kifogástalan fizikai állapotot kívánnak meg. Nem egy „leányálom" mondhatnánk.

1595885755
„Hát biztosan nem az, de én ezt szeretném csinálni" – mosolygott Seres Anikó, aki Püspökladányból érkezett. „Már azt is tudom, hogy aknavető irányzó lesz a beosztásom. Igaz, azt még nem tudom, hogy ez mit jelent, de mindenképpen örülök, hogy nem valamilyen irodai munkát kell végeznem, mert harcoló beosztásban szeretném próbára tenni magam" – mondta el.

Az újoncok laktanyába érkezését, katonává válásuk első pillanatait folyamatosan szemmel kísérte a 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka, Huszti András dandártábornok is. A parancsnok hol a fogadó ponton, hol az átadó-átvevő pontokon ellenőrizte katonái tevékenységét, és szólt pár bátorító szót a bevonuló fiatalokhoz.

“Ez a bevonulás már nem az a bevonulás, amire sokan a sorkatonai szolgálatuk kapcsán emlékeznek, hiszen a ma érkező fiatalok már nem kényszerből, hanem saját döntésük alapján állnak katonának." – mondta el Huszti tábornok.

“A sorkatonai szolgálat felfüggesztésével sajnos elvékonyodott az a szál, ami a Magyar Honvédséget a társadalommal összeköti, ezért a szerződéses katonai szolgálatra jelentkezők csak a toborzóirodáktól, az alakulatoktól és a Magyar Honvédséghez kötődő különböző hír- és tájékoztató portálokról kaphatnak hiteles információt. Persze érdeklődnek mindenkitől, de a volt sorkatonák tapasztalatai már csak a múltat tükrözik. Jelentős változások mentek végbe az elmúlt öt

1595885755
évben, melyek következtében a mai Magyar Honvédség ereje már nem a kötelezőségen, hanem az önkéntességen, a kiváló felkészültségen, az emberségen és a hivatás szeretetén alapul" – tette hozzá a dandár parancsnoka.

Az újoncok alapkiképzése már a bevonulás másnapján megkezdődik. A tizenkét hetes kiképzés céljából felállított kiképző század kötelékében megismerik a katonai viselkedés szabályait, az alaki fogásokat, megtanulják használni felszerelésüket és fegyvereiket. Kiképzett katonává azonban csak további egy év múltán válnak, hiszen az alapkiképzés csak a tudás bázisát teremti meg.

Az alapkiképzés után ki-ki a saját alakulatához kerül, ahol szakkiképzéssel folytatódik a soha véget nem érő tanulás.
Tanulni márpedig kell, hiszen ők a jövő katonáinak egy újabb százada. Õk azok, akik kiváló felkészültségükkel, fegyelmezett feladatvégrehajtásukkal fogják tovább öregbíteni a magyar katona elismertségét és az egész világon jó hírnevét.