Csikorgó kezdetek – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2020. november 9. 10:51Az első világháborúval a motorizáció is betört a hadviselésbe, elég, ha csak a repülőgépek vagy a csatatereken 1916-tól megjelenő tankok példáit vizsgáljuk, de a katonák a páncélozott csapatszállítóknak is sokat köszönhettek.
Persze ne mindjárt a mai értelemben vett, modern, fürge, erős fegyverzetű lánctalpasokra gondoljunk. Mint ahogyan a légjárók is apró, törékeny, fa és vászon tákolmányokkal fogtak bele az ég meghódításába, úgy a legelső „nyuszibuszok” is nagy, esetlen és lassú behemótok voltak.
Lánctalpas alapokon
A csapatok védett szállításának gondolatát az első világháború szinte felfoghatatlan véráldozatokkal járó tömegtámadásai kényszerítették ki. Amikor egy-egy roham emberveszteségét már az alapos tüzérségi előkészítés után is tízezrekben mérték, óriási jelentőséget kapott egy páncélozott, legalább a gyalogsági fegyverek ellen védelmet nyújtó szállító jármű kifejlesztése. A korai változatokat egy másik haditechnikai újdonságból, a tankból hozták létre. Az első, kifejezetten csapatszállítási célra épített jármű a brit hadsereg Mark IX-ese volt; a két prototípust 1917 szeptemberében alkották meg. Ez a meghosszabbított, Mark V típusú tankon alapult – megerősített padlóval és ovális, nagyméretű ajtókkal, de ülőhelyek nélkül – és egyszerre 30 katonát szállíthatott. A 27 tonnás lánctalpasból 34 készült, egyik példányát később sebesültszállítóvá alakították át. Egy másik, „Kacsa” nevet kapott Mark IX-essel pedig úszóképességi próbákat hajtottak végre a megfelelő segédberendezések beszerelése után.
További részletek a Magyar Honvéd magazin november 13-án megjelenő számában!
