Dicsőség a hősöknek

Az ünnepre tett javaslatot még 1917-ben fogadták el, majd 1924-ben törvényi erőre emelkedett: „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (...) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.” 2001-ben a meglévő törvény kiegészült a hazáért vérüket adó civilek körével: „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért”.

Csongrád-Csanád megyében Mária Terézia uralkodása (1740-1780) alatt hozták létre a 46. tábori ezredet. Később a történelem és a haderő változásait követve, több átszervezés után 1851-ben alapították meg a 46. hadrendi sorszámú gyalogezredet. 1853-ban a gyalogezred hadkiegészítési területe Szeged és környéke lett. Gyakorlatilag ettől a dátumtól számítva a 46-osok Szeged „házi ezredévé” váltak. A városban 1882-ben épült fel az ezred katonáinak otthonául szolgáló laktanya, amelynek egyes épületeit a mai napig megtekintheti a Mars téren sétáló, és Szegeden élő lakosság. Az alakulat 1878-ban részt vett Bosznia és Hercegovina megszállásában, az ezred katonái ekkor estek át a tűzkeresztségen is. Sok más magyar katonához hasonlóan a legnagyobb összecsapásokban az első világháború borzalmai között vettek részt a katonák. Kétségkívül hősök születtek, akikre az utókor is büszke lehet.

A szegedi 46-osok 1915. május 31.-én érkeztek meg a karintiai Mauthenbe, ezt követően az olasz front legtöbb ütközetében részt vettek. A veszteségeket semmi sem mutatja jobban, minthogy az 1915. májusi frontra érkezéskor 2730 fő harcos állománnyal rendelkeztek, ugyan ez év júliusára, tehát alig másfél hónap leforgása alatt 439-en maradtak. Iszonyatos veszteségeket kellett elkönyvelniük. Hősiességüket, a magyar katona virtusságát, bátorságát kiválóan tükrözi, hogy a több, mint nyolcvan százalékos veszteség ellenére is kitartottak, sőt, a terepet és a viszonyokat megismerve egyre inkább győzelmeket arattak.

Az ezred legtöbb csatáját a Doberdó-fennsíkon vívta. Az eseményeknek, és az elhunyt bajtársaknak állít emléket a Doberdó-i fa, amely a mai zászlóalj címerpajzsának is központi motívuma. Ugyan hősök napján azokat ünnepeljük, akik a legnagyobb áldozatot hozták meg a hazáért, és az életüket áldozták érte, de a szegedi 46-osok esetében mindenképpen szót kell ejteni a mai zászlóalj névadójáról, Vitéz báró San Martino del Carsoi Heim Gézáról. A zászlóalj névadója az első világháborúban a 46-osok főhadnagyaként haditettet hajtott végre egy maroknyi katona élén, amikor egy felrobbant aknatölcsért olyan elszántan védtek az olasz ellenerővel szemben, hogy nemcsak az ellenséges áttörést akadályozták meg, de az arcvonal felbomlását is, amelynek eredménye több száz magyar katona életének megmentése lett. Az összecsapás során maga Heim Géza is megsebesült, amelyből hosszas gyógykezelés után épült fel. Sajnos több ezer társa nem volt ilyen szerencsés. Az ő emléküket, és a 3. illetve 4. isonzói csatában részt vevő 46-osok emlékét őrzi a San Martino del Carso falu határában kőbe vésett emlékkő.

Az írás alapjául a nagyhaboru.blog.hu weboldal szolgál.