“Doberdó! Tiszta Doberdó!”
Szöveg: Demeter Ferenc | 2008. június 23. 19:27A fentiekben idézett mondatot Forró Pál hadnagy mondta, aki együtt ment légi harcba 1944 június 16-án, Pászty István hadnaggyal. A történelmi kutatások alapján tudjuk, hogy ezen a napon 650 bombázóból és 270 kísérő vadászrepülőgépből álló amerikai kötelék repült be a magyar légtérbe. A céljuk Bécs és Pozsony ipari célpontjainak a bombázása volt. Veszprémből 28 darab Me-109-es vadászrepülőgép emelkedett fel, hogy egyenlőtlen küzdelemben szembeszálljon az ellenséggel.
A település neve Kereki, a Balaton déli partján Szántódtól 6 kilométerre található. 2004-ig ez a kis község arról volt híres, hogy van egy téglából épült vára, amit Fehérkő várának hívnak és ez védte a Szlovéniába vezető hadi és kereskedelmi utat.
1944. június 16-án Kereki térségében csaptak össze a magyar és az amerikai repülők. A Pumások vezére, Heppes András alezredes személyesen vezette a harcba a katonáit. A magyar repülők a honi légierő „Puma" vadászrepülő ezred gépei, 28 darab Messerschmitt típusú vadászrepülőből állt. Veszprémből szálltak fel és az egyenlőtlen harc a településtől nyugati irányban 09 óra 40 perckor kezdődött és 20 percig tartott. Pászty István hadnagy Kereki felett került tűzharcba az amerikai gépekkel. Miután eltalálták a repülőgépét, katapultált, de az ejtőernyője beleakadt a zuhanó repülő farok részébe és a géppel együtt a falu melletti ligetes részbe csapódott. Ennek az ütközetnek a mérlege; Pászthy hadnaggyal együtt öt pilóta halt hősi halált.
A küzdelemben megmutatkozott, hogy igenis él még a magyar virtus, mert Lőrinc Mátyás szakaszvezető a bátor helytállásával szinte legendává vált. Egymaga kiiktatta a harcból az amerikai 71. vadászrepülő század felét azzal, hogy a támadó amerikai gépekből egyet lelőtt, kettőt olyan súlyosan eltalált, hogy kiváltak a harcból és a század másik két gépének fedezete alatt elindultak vissza az olaszországi támaszpontjukra. Ennek a századnak a tíz vadászgépéből öt nem tudta teljesíteni a feladatát, mert egy magyar pilóta azt tette, amire kiképezték, elűzte a támadókat. Az üzenet egyértelmű volt: egyetlen magyar légtérbe jogtalanul behatoló sincs biztonságban, mert a Lőrinc szakaszvezetőhöz hasonló, mindenre elszánt emberek küzdenek.
A fentiekben idézett történelmi visszaemlékezések is elhangzottak azon az ünnepségen, amelyet Kerekiben tartottak, a falu parkjában található emlékműnél. Több százan jöttek el a faluból fiatalok és idősek, civilek és katonák, de érkeztek más települések képviselői is.
Az ünnepség szónoka Dr. Gyenesei István miniszter kiemelte, hogy ez a község érezte; van kötelezettsége a múlt iránt, mert olyan esemény történt itt, amire emlékezni kell. Sokáig nem volt szokás ezt megtenni, pedig a katonák csak az esküjükben vállalt kötelezettségüket teljesítették, a hazát védték. Amikor ezt az emlékhelyet négy évvel ezelőtt felállították, azt szerették volna, hogy legyen egy zarándokhely, ahol az I. és a II. világháborúban elesettekre lehet emlékezni. Még közöttünk vannak azok az emberek, akik hordozzák ezeket az emlékeket, a volt Puma század még élő régi harcosai, de élnek a faluban olyanok is, akik szemtanúi voltak ezeknek az eseményeknek.
A jelenlegi Puma század pilótái nevében Molnár Tibor százados mondott beszédet. Elmondta, hogy a hősök előtti főhajtás több mint emlékezés, a békéhez és az élethez való jog igazának a hirdetése. Kereki a levegő katonáira, azok legendás harcaira és a katona hősökre emlékezik, mert ez a kis falu összekapcsolódott a légi harcok történetével.
A Puma század jelmondata a ma szolgálatban lévőkre is érvényes: „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse!"
Külön köszöntötték Gersy Tamás Magyar Királyi főhadnagyot, aki 64 évvel ezelőtt résztvevője volt a Kerei község felett lezajlott légi harcnak.
Ezt követően ökumenikus egyházi istentiszteletet tartottak és a jelenlévő önkormányzati és katonai vezetők, valamint a civil szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékművet.
A jelenlegi emlékműtől ötven méterre pedig egy fűzfán elhelyezett koszorú jelzi a gép pontos becsapódásának a helyét.