Nem a terroristáktól, a küszöbállamoktól kell tartani

A Nemzetbiztonsági Hivatal tavalyi évet összegző kiadványa kitért a tömegpusztító-fegyverekkel kapcsolatos terrorizmus kérdésére is. A beszámoló valós veszélyként számol azzal, hogy terroristacsoportok előállítsanak ilyen eszközöket. A hivatal ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy az interneten jóformán komplett gyártási eljárások lelhetőek fel.

Nincs rá bizonyíték

A dolog azonban nem egyszerű. Az ilyen jellegű fegyverek előállítása speciális tudást igényel – fogalmazott lapunknak Szövényi György. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: nincs arra meggyőző erejű bizonyíték, hogy ilyen jellegű eszközökkel, akár piszkosbombával is rendelkeznének a terroristák. Ugyanakkor a világ számára létező kockázatot jelentene, ha mégis így lenne. A szakember egyébként – például az atomfegyverek esetében – a küszöbállamok szerepét tartotta nagyobb problémának. Mint mondta: esetükben nem a gyártáshoz szükséges tudással van baj, hanem az esetleges felhasználással. Az úgynevezett küszöbállamok közé tartozik például Észak-Korea, Irán, vagy éppen Pakisztán.

Ehhez kapcsolódóan Tálas Péter megjegyezte: a küszöbállamok szerepét időnként eltúlozza a nemzetközi politika. A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanakkor élesen el kell választani egymástól a fegyver birtoklását, illetve használatát. Ha egyszer is bevetnék, akkor az világméretű katasztrófához vezetne. Ez egyébként csak egyszer, a II. világháború végén történt meg. Az atomhatalmak esetében nincs is gond, hiszen az 1968-as atomsorompó és az 1996-os atomcsend egyezmény aláírásával önmérsékletre vállaltak kötelezettséget. Az egyezményekhez azóta számos más állam is csatlakozott. A világban meglévő félelem inkább Irán és Észak-Korea tetteivel függ össze. Utóbbi egyébként az egyetlen állam, mely kilépett az atomsorompó egyezményből.

Ugyanakkor nem biztos, hogy azért fejlesztenek ezek az országok atomfegyvert, hogy valaha is bevessék. Tálas Péter hangsúlyozta: amely ország rendelkezik ilyen jellegű fegyverrel annak jobbak a tárgyalási pozíciói. Nem véletlen, hogy az említett két ország olyan államok közelében van, melyek már rendelkeznek atomfegyverrel. Észak-Korea Kína, illetve Oroszország fölényét akarhatja így kompenzálni, míg Irán Indiával és Pakisztánnal igyekszik az erőegyensúlyt fenntartani. Persze, ha nem is vetik be a fegyvert, akkor is elindíthat egy rendkívül káros folyamatot – fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő. Ez pedig az atomfegyverkezési spirál. Hiszen azok az államok, amelyek atomfegyverrel rendelkező országok szomszédai, előbb-utóbb maguk is fejlesztésekre kényszerülnek. Ez pedig már a nemzetközi erőviszonyokat is újra írhatja.

Hasonlóképpen Szövényi Györgyhöz Tálas Péter is úgy vélte, hogy nem a terroristáktól kell félni. Ahhoz, hogy fegyvert tudjanak ugyanis előállítani két út vezet. Egyrészt a technológiákat (például urándúsítás) kell megszerezni. Persze betörés útján is hozzájuthatnak a szükséges eszközökhöz. A biztonságpolitikai szakértő elmondta: 1995. és 2006. között 830-850 betörést regisztráltak olyan katonai raktárakban, ahol ilyen jellegű eszközöket őriztek. Mostanra azonban jelentősen javult a helyzet. Ennek ellenére nem valószínű, hogy bármely terroristacsoport valódi atomfegyvert tudna előállítani. Egy időben azonban sokat lehetett hallani az úgynevezett piszkosbombáról is. Ezzel kapcsolatban Tálas Péter úgy fogalmazott: lehet vele fenyegetni, de nem olyan egyszerű előállítani, mint gondolják.

Nem jó a katonai megoldás

A biztonságpolitikai szakértő szerint nagyobb veszélyt jelent, hogy atombombához jutnak bizonyos csoportok. Tálas Péter szerint Pakisztán esetében például előfordulhat, hogy olyan szélsőséges politikai erők jutnak hatalomra, melyek veszélyt jelentenének. Irán esetében kissé más a helyzet. Az, hogy rendelkezzen atomfegyverrel, csak másodlagos kérdés – vélekedett a szakember, aki szerint az ország inkább regionális nagyhatalmi szerepre tör a térségben. Nem is csoda, hiszen 70 milliós lakossága felhatalmazza erre. Persze, miként általánosságban, ebben az esetben is elmondható, ha sikerülne neki előállítania atomfegyvert, akkor más lenne a tárgyalási pozíciója. Erre azonban nincs bizonyíték. Emlékezetes, hogy egy 2005-ös amerikai titkosszolgálati jelentés szerint ilyen fegyver előállításán dolgoznak, majd ugyanők 2007-ben már azt írták: évekkel azelőtt felhagytak a fejlesztésekkel.

Irán esetében egyébként az utóbbi időben ismét felmerült egy izraeli katonai beavatkozás lehetősége. Legutóbb éppen a New York Times cikkezett erről. Ezzel kapcsolatban Tálas Péter hangsúlyozta: nem jó a katonai megoldás, hiszen az csak a fenyegetettséget növeli. A biztonságpolitikai szekértő úgy vélte: több haszna lenne, ha elismernék olyan államnak, mint aki képes atomfegyvert előállítani, azaz kvázi atomhatalomként kezelnék. Ha nem fenyegetjük Iránt, akkor könnyebb elképzelni, hogy üzletet lehet vele kötni – fogalmazott a szakértő, aki arra is rámutatott, hogy jelentős földgáz- és kőolajmezők vannak a térségben. Persze nehéz rávenni a küszöbállamokat, hogy elmondjanak az atomfegyver előállításáról. Közelebb vinne a megoldáshoz, ha sikerülne a Közel-Keletet atomfegyvermentes övezetté nyilvánítani – hangsúlyozta Tálas Péter, aki hozzátette: ehhez azonban először a gondolkodásmódban kellene jelentősen változni.