Diplomáciai problémák egy első világháborús tömegsír miatt

A tömegsír 400 ausztrál és brit katona holttestét rejti. A háború után a két ország között létrejött megállapodás szerint egyik sem végez külön kutatásokat az elesett katonák után, a háborús halottak ott maradnak, ahol meghaltak, és eltemették őket.

Mindazonáltal nagy az igény, hogy azonosítsák a halottakat, bár arról szó sincs, hogy esetleg haza szállítanák őket.

Az egykori nyugati front területén 70 ezer brit és 15 ezer ausztrál katona nyugszik, ám az elmúlt évtizedben gyökeresen megváltoztak a háborús áldozatok nyughelyével kapcsolatos kulturális és társadalmi elvárások, nem kis mértékben az amerikaiak példája nyomán.

A 170 ausztrál katonához tartozó családok közül senki sem kérte a földi maradványok hazaszállítását, de sokak számára rendkívül fontos, hogy legalább egy fejfa emlékeztessen elesett szeretteikre. Az ausztrál hadseregtől elvárják, hogy azonosítsa a katonákat, és mindenkinek külön síremléket állítson, ahová a családok ellátogathatnak. Ausztrália tehát megtette az első lépéseket.

A feladat pedig nem egyszerű: a megmaradt egyenruhafoszlányok vagy DNS-vizsgálat segítségével a 400 katonát egyenként kell azonosítani. A vizsgálatok eddig 392 ezer dollárba kerültek, és még több kiadás várható, az ausztrál kormány azonban nem ad külön pénzt erre, az azonosítást a hadsereg saját éves költségvetéséből kell megoldani.

Az ausztrál vizsgálatok az angolokra is hatással lesznek, hiszen ha nem tesznek semmit, akkor a közvélemény a kormány ellen fordulhat. “Tegyük fel, hogy az ausztrálok azonosítják a halottaikat, és külön sírokat készítenek nekik, az angolok meg otthagyják a katonáikat a tömegsírban,… nem veszi ki jól magát" – véli egy magát megnevezni nem akaró tisztviselő.