Dunántúli várjátékok

Jó másfél évvel ezelőtt Szigetváron jártam és ahhoz képest, hogy hétköznap késő délelőttre járt az idő, a várban sokan sétáltak. Annál is meglepőbb volt azonban, amikor két „Zrínyi-vitéz” részben korabeli nyelvhasználattal, korhű ruhában, fegyverbemutatóval egybekötött történelemórát tartott középiskolásoknak, akik nem csupán élénken figyeltek, de kérdésekkel is elárasztották a hagyományőrzőket.

A fenti kis személyes emlék talán még jobban jelzi Zrínyi Miklós és a hadtörténelem emlékezetének elevenségét a várban, mint mondjuk az a tény, hogy 1833-óta minden évben megrendezik a Zrínyi-napokat. Érdekesség, hogy az ötlet alapja Kölcsey Ferenctől származik, aki a mohácsi csata 300. évfordulóján, tehát 1826-ban ezt írta: „keressétek az alkalmat a múltra visszanézhetni, s érte megülni…” A rendezvénysorozat csúcspontja természetesen a vár ostromának felelevenítése, ám – ha a járványhelyzet engedi – minden arra járó megtapasztalhatja, milyen is lehetett az élet a középkori Szigetvárott.

Szerencsémre egyszer Tatára, a Patara-fesztivál egyik napjára is elsodort az élet. Itt az a benyomásom támadt, hogy ha mondjuk specifikusan arra lettem volna kíváncsi: milyen is lehetett egy korabeli török kovács vagy éppen magyar íródeák, biztosan találkoztam volna ott ilyennel. Az Öreg-tó általam körülbelül ismert csendes, nyugodt környezete helyett a történelem – és az épp felvonuló kopjás-zászlós egységek – sodrába kerültem, és vélhetően négy kéz és két fényképezőgép sem lett volna elég arra, hogy mindent megörökítsek. A török kori történelmi fesztivál hagyományos programjai közé tartozik többek között a puta íjászat, az úgynevezett diák patara, és újabban a katonazenekari fesztivál is. Egyébként a 2008. óta megrendezett Patara elnevezése korabeli haditechnikai találmányhoz kapcsolható: a tizenöt éves háború idején, 1597. május 23-án gróf Pálffy Miklós ezen robbanószerkezet segítségével foglalta vissza a várat a törököktől.

Közismert tény, hogy annak idején a hegyre épült Szigliget bátor vitézei gyakran indultak portyázni a környékre, és ezt a szokásukat a modern időben is megtartották. Legalábbis feltűnő jelenség volt, amikor például egy kerékpáros-rendezvény szigligeti pihenőhelyén a kétkerekű paripák mellett négylábúak is feltűntek, nyergükben hagyományőrző szigligeti katonákkal. És milyen más, ha a szőlőcukrot, ásványvizet elegáns középkori nemesi ruhákba öltözött hölgyek szolgálják fel… A szigligeti vár egyébként majdnem egy esztendős szünetet követően, tavaly nyáron nyitotta meg újra kapuit – és állandó kiállításait – a látogatók előtt.

A kőszegi Jurisics várban legutoljára akkor jártam, amikor épp a híres ostrom történelmi alapjaira épülő musicalt mutatták be a várudvar szabadtéri színpadán. Azt hiszem, ezt nevezik illusztris környezetnek – pláne, amikor a csatajeleneteket imitáló képeket épp a várfalra vetítették ki. A Kőszegi Ostromnapok elnevezésű rendezvényen hagyományosan megemlékeznek Jurisics Miklós és maroknyi védőseregének hősies helytállásáról. A járványhelyzet miatt tavaly nyáron hagyományőrző találkozót tartottak, melyen többek között szigetvári, sárvári, csobánci, kapuvári hagyományőrző csoportok vettek részt. Haladván a korral, nagy látványosságnak számított a belvárosban a török és magyar csapatok flashmob-jellegű mini-csatája.

Azok, akik nem kifejezetten valamilyen célzott időpontban szeretnének megismerkedni a régi magyar hadivirtussal, hanem éppen mondjuk a Balaton környékén kalandoznak, leginkább a sümegi vár lehet vonzó célpont. Itt ugyanis rendszeresen szerveznek lovagi tornával egybekötött középkori lakomákat. Spanyollovas karusszel bemutató után a lovagi tornák egykori hangulatát többek között íjászat, csatacsillag-, csatabárd-, dárdahajítás, valamint természetesen bajvívás idézi fel. A lakoma ideje alatt cigányzene szól, s jelmezbe öltözött vitézek és várúrhölgyek szolgálják ki a vendégeket, ahol az étkezés a kor hagyományainak megfelelően kézzel történik.

Tavaly ugyan szintén elmaradt a XXII. Csókakői Várjátékok nevű rendezvény, ám amint a sorszám is mutatja: a 81-es számú főút közelében elhelyezkedő várban komoly hagyomány a történelmi múltidézés. Minden évben több ezer embert várnak és fogadnak a „vértesi védők”, akik többek között kézműves vásárral, imitált várostrommal, és régi hangszerek megszólaltatásával is kedveskednek a vendégeknek. Érdekesség, hogy a különböző harci bemutatókra tavaly előtt a lengyelországi Opoléból is érkeztek hagyományőrzők.

A vélhetően nem teljes dunántúli várjáték-túránkat fejezzük be talán a több mint hétszáz esztendős cseszneki várban, ahol a közismert koncertek mellett rendre egy napos várjátékokat rendeznek. Miután a Bajvívó-téren annak rendje és módja szerint kihirdetik az elképzelt hadiállapotot, következik a toborzás, a fegyvervizit, és a seregek előírásszerű mustrája. Ha mindenki „szárazon tartotta a puskaport”, kezdődhet a látványos várostrom, amelyet további kisebb fegyverbemutatók követnek.

Reménykedjünk benne, hogy az idei nyáron újra megelevenedhet hadtörténelmünk néhány szelete a fent említett falak között!