Egy huszárszobor története

A zöld mentében, vörös csákóban és vörös nadrágban pompázó Radetzky-huszár szobra például a sümegi váristálló udvarán áll, köszönhetően a Balatonfelvidéki Radetzky Huszár Egyesület immár húsz éve töretlen tevékenységének. A Firnigel Tibor, Majoros István, Engler András szobrászművészek és Csorbán András képzőművész alkotta huszárszobor érdekessége, hogy ugyanolyan üvegszál erősítésű, poliészter műgyantából készült, mint – többek között – az autók lökhárítója is. A több mint három méter magas és 200 kilogramm tömegű szobor társaihoz hasonlóan akril-alapú, időjárásálló festést kapott.

És hogy miről mesél nekünk ez a szobor? Nos, többek között arról, hogy az 5. huszárezred tulajdonosa a szabadságharc idején gróf Joseph Radetzky tábornagy volt, ugyanis az ezredtulajdonosi címet éppen ebben az időben vették el a birodalom ellenségévé vált Károly Albert szárd-piemonti királytól. Merthogy a huszárezredeket – hasonlóan a császári és királyi hadsereg egyéb alakulataihoz – hadrendi számmal és névvel látták el. Az ezredtulajdonosság rendkívüli megtiszteltetésnek számított, bár abban az időben jórészt már csak tiszteletbeli funkciót jelentett, némi előjoggal. Magas rangú és kiváló szolgálatot nyújtó tábornokok kaptak ezredtulajdonosi címet kitüntetésként: no és persze a Habsburg-főhercegek. A huszárezredek négy osztályból, az osztályok pedig két-két századból álltak. Így összesen nyolc százada volt egy ezrednek, amelyet egy tartalék század, az ezredtörzs és a toborzást végző hadfogadó állomás tett teljessé.

A Radetzky-huszárezredet 1798-ban állították fel Varasdon. A hadsereg átszervezése során a már meglévő huszárezredek 5. osztályait önálló ezredbe vonták össze, így került az 1., 2., a 8. és a 9. huszárezredek létszám feletti katonasága ebben az ezredbe. A legénység Zala, Vas és Sopron vármegyékből származott, fő hadfogadója pedig Sopronban volt.

A szabadságharc idején az ezred, melynek 1848 májusáig Mészáros Lázár, a Batthyány-kormány hadügyminisztere volt a parancsnoka, Itáliában állomásozott. A hazajövetelre semmi esély sem volt, így a Keszthelyen lévő tartalék századára és önkéntes lovasokra alapozva a szabadságharcban új ezredet állítottak fel. Az ezred Itáliában betegszabadságra hazatért főhadnagya, Vidos Márton, 1848 őszén Sárváron toborzott egy önkéntes lovas osztályt, amelyet Berzsenyi Lénárd, a Miklós-huszárok őrnagya vezetett a harctérre.

A tartalék század hadra fogható embereiből Beznák István szervezett egy fél századot, ami Perczel Mór tábornok törzsének védelmét látta el a téli hadjáratban. Szabó Vince őrnagy lett végül az, aki egységes alakulattá kovácsolta a Balmazújvárosban, Debrecenben és Nagymajtényban települő századokból az új Radetzky-huszárokat. Áprilisban a Felvidéken szerveződő IX. hadtestbe került harcképes három századuk és júniustól folyamatos harcot vívtak az országba nyomuló orosz intervenciós haderő lovasságával. Legnagyobb ütközetük Turánál volt, ahol vitézül harcoltak az oroszokkal.

Itt parancsnokuk, Szabó Vince alezredes is súlyosan megsebesült. Helyébe a tartaléknál az ezred szervezését irányító egykori Császár-huszár tiszt, Vajda Ferenc alezredes került.

Vezetése alatt csatolták az ezredhez a szabolcsi önkéntes lovas osztályt és a bács-csongrádi önkéntes lovasok maradékát is. A Radetzky-huszárok azonban így is csonkán, ötszázados alakulatként vívták meg a szőregi és temesvári csatákat, amely után fel is oszlottak.

A sümegi szobor mellett a komáromi Radetzky-huszárok emlékműve is segít nekünk megőrizni az ezred emlékezetét.

A szerző felvételei és archív