Egy parancsmegtagadás története

Hagyjuk magára cikkünk főhősét most néhány perc erejéig és forgassuk vissza az idő kerekét egészen 1905-ig. Szegeden járunk, ahol egy bizonyos Heim Géza nevű diák „Jókai Mór szerepe a szabadságharcban” című dolgozatával adja hozzá saját gondolatait az író emlékére rendezett iskolai ünnepséghez. Géza jól tanul - különösen a földrajz, a történelem, és a természetismeret az erőssége- mindezek mellett az iskolai sportversenyeken is remekül teljesít, főleg súlyemelésben. Abban is kitűnik társai közül, hogy nem jogásznak készül, mint oly sokan, hanem harmadmagával egyetemben katonának.

Elvégzi a Honvéd Ludovika Akadémiát, majd a szabadkai 86. gyalogezrednél szolgál, hadnagyi rendfokozatban. Kitör az első világháború, Heim Géza pedig a 86/III. zászlóalj utászosztagának parancsnokaként kiváló helyzetfelismerésének és személyes bátorságának köszönhetően katonai sikereket könyvelhet el. Átvezénylik az olasz frontra, ahol a szegedi 46-os közös gyalogezred 1915 nyarán a 2. isonzói csatában elszenvedett nagy veszteségei miatt több idegen ezredtől kapott kiegészítést. Így került az ekkor főhadnagyi rangban szolgáló Heim Géza egy szabadkai 86-os menetszázad élén a 12. menetzászlóaljjal 1915. július 23-án a 46-osokhoz, ahol a 6. század parancsnoka lett. Ezen a ponton meg is érkezünk a bevezetőben említett, kiindulási időhöz.

Az ellenség föld alatti aknákkal próbálja megsemmisíteni Heim Géza és az általa vezetett alakulat, a 6. század állásait. A századparancsnok azonban ellenaknát furat bajtársaival, és robbantással szeretné megsemmisíteni az olaszok előretolt állását. Alakulatához kirendelt aknászok teljesítik a parancsot, ám úgy tűnik: az akció nem sikerül, magyar oldalon nem hallani semmit. Talán rossz lehetett a gyújtás? Nem tudni. Heim Géza nem találgat, cselekszik. Magához rendel egy altisztet, akivel ketten az éj leple alatt felderítik a terepet.

Kiderül, hogy a robbantás nagyon is sikerült, olyannyira, hogy az óriási tölcsérhez kapcsolódó árkokat az olaszok már ki is ürítették. A parancsnok gyorsan felismeri: az új tölcsér sokkal jobban védhető, mint korábbi állása, ezért csapataival megszállja azt. Ekkor érkezik a parancs, nem kisebb személyiségtől, mint József főhercegtől: a főhadnagy úr századával vonuljon vissza korábbi állásaiba. Ám Heim Géza ezt megtagadja. Az ellenség – érzékelve a hadmozdulatot - tüzérségi tűzzel árasztja el a tölcsért, azonban a 6. század annak ellenére kitart, hogy parancsnokuk tizennégy sebből vérezve kénytelen elhagyni a frontot…miután még néhányszor megtagadja a megismételt parancsot.

Később József főherceg személyesen tekinti meg az állásokat, és utólag felülbírálja önmagát. Nyilvánvalóvá válik számára is, hogy a tölcsér feladása a teljes arcvonal felbomlását eredményezte volna. Új parancsot ad Heim Gézának, melyben felszólítja: folyamodjon a Habsburg Birodalom legmagasabb katonai kitüntetéséért, a Katonai Mária Terézia-rendért.

A rendet csak olyan katonatisztek nyerhették el – vallásra és származásra való tekintet nélkül – akik nemcsak bátran helytálltak a küzdelemben, hanem olyan önálló kezdeményezésű katonai teljesítményt mutattak fel, amely az egész ütközet kimenetele szempontjából meghatározó jelentőségű volt és kedvező eredményt hozott. Érdekesség, hogy ha a kitüntetett nem volt nemesi származású, kérhette nemessé emelését és bárói címet kaphatott. Esetünkben a nemesi előnév a fegyvertény helyszíne lett: báró san-martino el Carsoi Heim Géza.

Ismét ugrunk egyet az időben. 1917. október 7. A szegedi Délmagyarország nevű folyóirat aznapi száma érdekes hírt közöl: „Az egész város társadalma örömmel fog értesülni arról, hogy a házi ezredének a legnagyobb háborús kitüntettje bemutatkozik Szegeden és pedig oly körülmények között, hogy az egész város közönsége szemtől szembe láthatja. A vitéz százados ez alkalommal nem személyesen jön el Szegedre, hanem filmen fog bemutatkozni, a Korzó moziban. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön lesz műsoron ez a film, ahol Őfelsége a király lovaggá avatja a Mária Terézia rend jelöltjeit a vastholzi kastélyban. Látni fogjuk házi ezredünk büszkeségét amint Őfelsége lovaggá üti és felfűzi neki a legnagyobb katonai kitüntetést” – írja a lap, a film alá biggyesztve a „magyar filmgyártás szenzációja” minősítést is. Nem mellesleg a magyar katonai lelemény, bátorság és hősiesség újabb ékes példája – tesszük hozzá mi.