Egy rémtett, amiről sokáig beszélni sem lehetett

1940. március 5-én az NKVD (Belügyi Népbiztosság) a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel védelmi erőt, az értelmiséget és az alkotó értelmiséget, Lengyelország elitjét mészárolta le.

Április 13. Katyn áldozatainak emléknapja, így a kiállítás megnyitóját eredetileg erre az időpontra tervezték, ezt azonban sajnos megakadályozta a katyni megemlékezésre utazó lengyel delegáció tragikus repülőbalesete. Mint ismeretes, Lech Kaczyñski lengyel elnök és kísérete április 10-én Szmolenszkbe tartott, hogy tisztelegjen a szovjetek által kivégzett lengyelek emléke előtt. A gép azonban lezuhant, és mind a 97 utasa életét vesztette. Így a rendezvényen égő mécsesek mellett néma főhajtással is tisztelegtek a megjelentek a 70 évvel ezelőtt elhunyt áldozatok, valamint az április 10-én elhunyt lengyel küldöttség előtt.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, valamint az országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat által közösen szervezett tárlatot elsőként Dr. habil Ujj András ezredes, az egyetem tudományos rektor-helyettese nyitotta meg. Az ezredes úgy fogalmazott: egy olyan esemény áldozataira emlékezünk, amely az emberség, a humanitás kudarcát mutatta meg. „Több tízezer lengyel tiszt, tartalékos és hivatásos katonák nemzetük színeiben, két generáció teljes értelmisége veszett oda az embertelen döntés értelmében. Ma azokra a katonákra emlékezünk, akik becsületes harcban, hazájuk védelmében estek fogságba, de a barbarizmussal szembe már nem tudtak fellépni. Azokra is emlékezünk, akik a 70 évvel ezelőtti áldozatok emlékének tisztelegni akarván útra keltek, hogy meglátogassák a három szörnyű helyszínt, amelyen elhantolták, eltüntették a gazemberség nyomait, és egy tragikus repülő-gépbaleset áldozatául estek", mondta.

Ujj András beszéde után Balogh János mk. ezredes a WAT Magiszterek Védegylete nevében mondta el köszöntőbeszédét, melyben kiemelte Andrzej Prewoznik történész – a kiállítás megálmodója – tevékenységét. Mint mondta: a lengyel-magyar kapcsolatok kiváló támogatója volt, aki a lengyel köztársasági elnököt kísérte a katyni megemlékezésre, mikor repülőjük lezuhant.

Emlékezés a tárlat megálmodójára

Ezt követően Marcin Sokolowski tanácsos, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetség Konzuli Osztály vezetőjének megnyitója emlékezett meg az áldozatokról. Az elhangzottakra utalva kiemelte: a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában is elhunyt lengyel katonák sírjaival, a temetőkkel, azok gondozásával és ápolásával is foglalkozott a történész. Mint mondta, számos projektet valósított meg, így például neki köszönhetően sikerült helyreállítani a rákoskeresztúri parcellát (ahol számos lengyel sír található), valamint a budakeszi katonai parcellát is. De nemcsak a katonai sírok gondozását tekintette feladatának, sok emléktáblát is finanszírozott, így Győrben, Budapesten is. Hozzátette: a tárlat ötletadója sokra tartotta a magyarországi lengyelséggel való együttműködést, és a Bem József társaságot és több más szervezetet is támogatott.

Dr. Karol Biernacki főlevéltáros, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója a megnyitón azt mondta: 1918 februárjában Lengyelország visszanyerte függetlenségét, majd 20 év alatt szinte teljesen talpra tudta állítani a kulturális, gazdasági életét; az állam helytállt a nehéz időkben, és elkezdett fejlődni.
A főlevéltáros kiemelte a Molotov-Rippentrop megnemtámadási paktumot, de hozzátette: a világ sokáig nem is tudott arról, hogy e megállapodásnak volt egy titkos záradéka is, amelyben a két ország felosztotta Kelet-Európát, Lengyelországot.
„Szeptember elsején elindult a német támadás, 17-én pedig csapást mértek a lengyel-szovjet csatársoron, és beözönlött a szovjet sereg. A lengyeleknek nem volt esélyük,ezért is született meg a döntés az evakuációról", mondta, és hozzátette: Magyarország beengedte a menekülteket, és összesen 141 menekülttábor jött létre. Kiemelte: szeptemberre 250 ezer katona esett fogságba, közülük 20 ezren katonatisztek voltak. A hadifoglyokat aztán összegyűjtötték, majd márciusban aláírták a parancsot likvidálásukról. A főlevéltáros úgy fogalmazott: a párt és a legfőbb vezetés is aláírta a halálos ítéletet. „Egy egész állam döntött a katonák sorsáról, nem csak Sztálin", hangoztatta.
Mint mondta, április 3-án elkezdődött a „népirtás": 14 ezer 700 lengyel katonatisztet és 11 ezer foglyul esettet gyilkoltak ekkor meg.

Cinizmus

„1949 áprilisában szerzett először tudomást a világ a szörnyűségről. A tömegsírokat a németek találták meg, akik később ezt fel is használták propaganda célokra." A főlevéltáros a „cinizmus" szót használta, miközben arról beszélt, hogy ugyanebben az évben az észak-amerikai sajtóban Sztálint megválasztották az év emberének. Mint mondta, mindez azért történhetett meg, mert a tettes a győztesek oldalára került. „Sokáig beszélni sem lehetett erről. Most, az idei kegyetlen balesetnek köszönhetően azonban még több fiatal tud már az esetről", mondta, és végezetül kiemelte a magyar áldozatokat is, így Orsós Ferenc patológus nevét emelte ki, aki vizsgálta a tömegsírokat, majd jelentése után menekülnie kellett az országból. Kiemelte továbbá Korompay Emánuel Aladárt, a lengyel hadsereg tartalékos századosát is, akit 1940-ben végeztek ki.
Végezetül úgy fogalmazott: ez a kiállítás a fiatal generációnak szól, hogy tudják: a kommunizmus nem kevésbé bűnös, mint a nácizmus. „Ez a lengyel nemzeti emlékezet politikájának egy része, és fontos, hogy bátran álljunk ki az igazság mellett", tette hozzá.