Éjjel, látni

Nehéz úgy győzelmet aratni, ha nem látjuk, hol az ellenség. A hideg szálfegyverekkel vívott középkori küzdelmekben, a felgyújtott városokon belüli kézitusában persze ez kisebb gondot jelentett, de a tűzfegyverek megjelenésével, az egyre nagyobb hatásos lőtávolsággal a probléma hangsúlyossá vált.

A tüzérségi eszközök, aknavetők, lövegek speciális, nagy fényerejű világító lőszerei vagy a repülőgépekről ledobott, ejtőernyős világítóbombák nem nyújtottak megfelelő megoldást, hiszen csak rövid ideig, egy-egy kisebb területen javítottak a fényviszonyokon.

A ma is használt éjjellátó eszközök az objektív lencséjén keresztül gyűjtik össze a környezeti háttérfényt. Ez a fény lehet természetes (csillagfény, holdfény) vagy mesterséges (látható és infravörös fény). A lencse által összegyűjtött fény a fotókatód-csőbe jut, ahol a fotonokból elektron lesz, amelyeket ezután elektronikai és kémiai folyamattal erősítik a sokszorosára.

Az elektronokat ezt követően egy foszforképernyőre irányozzák, itt az erősített elektronokból újra az emberi szem számára érzékelhető, látható fénnyé alakulnak át. Ezzel el is készült a technológiától függően tiszta, de jellemzően kismértékben torzult, zöldes színű kép.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 13-án, pénteken megjelenő számában!