Élelmiszerjegyek, amelyek a Nagy Háborúról mesélnek
Szöveg: Balatoni Kitti | 2022. április 10. 17:45„Az első világháború kitörése drasztikusan megszakította Magyarország Osztrák–Magyar Monarchián belüli gazdasági fejlődését. A hadigazdálkodásra fel nem készült ország életében a háború súlyos gondokat okozott. Megbénult a külkereskedelem és a hazai áruforgalom is akadozott” – tudtuk meg dr. Závodi Szilviától, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) tudományos titkárától. A Hadtörténeti Múzeum „Magyarország a Nagy Háborúban, 1914–1918” elnevezésű kiállításán őrzött élelmiszerjegyek erről a korszakról árulkodnak.
„A beszűkült kereskedelem, a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek súlyos következményekkel jártak a háborús Európa – elsősorban városi – lakosságának közellátásában. Nem volt ez máshogy a Magyar Királyság területén sem. Az előállt gazdasági és ellátási helyzet miatt a magyar kormány – más országok vezetőihez hasonlóan – szigorú intézkedések meghozatalára, valamint az ellátás, illetve az elosztás központosítására kényszerült annak érdekében, hogy a helyben megtermelt és rendelkezésre álló élelmiszer- és ellátási cikk-készleteket igazságosan ossza el, illetve biztosítsa az egyenletes felhasználásukat” – mondta.
Hozzátette: 1915 nyarán állami szervezeteket hoztak létre az alapvető élelmiszerek, a gabonafélék és a nyersanyagok beszerzésének, valamint szétosztásának irányítására. A gabonaforgalmat a Hadi Termény-Részvénytársaság, a cukorkereskedelmet az Országos Cukorközpont, míg a kávé forgalmat az Országos Kávéközpont felügyelte.
„A következő lépésként 1916 októberében a közellátás megszervezésének érdekében felállították az Országos Közélelmezési Hivatalt, amelynek elsődleges feladata a készletek összeírása, igénybevétele, a lakosság részére való kiosztása, valamint az adminisztrációs teendők ellátása volt. A szétosztás igazságossága és egyenletessége érdekében bevezették a jegyrendszert, ami azt jelentette, hogy bizonyos termékekhez csak jegy ellenében lehetett hozzájutni. A felhalmozott és rendelkezésre álló készletektől függően hatóságilag meghatározták, hogy egy személy milyen gyakran és milyen nagyságrendű élelmiszer vásárlására jogosult. Az élelmiszerek árát – a visszaélések megakadályozása érdekében – rendeleti úton maximálták” – árulta el.
Azt is elmondta: a különféle termékek vásárlására szóló jegyek használatát szigorú előírások szabályozták. „A élelmiszerjegyek névre szóló, szelvényekből álló, hivatalos nyomtatványok voltak, amelyeket a lakóhely szerint illetékes »liszthivatalok« utaltak ki a lakosság számára. Az egyes élelmiszereket az árusításukkal megbízott kereskedésekben lehetett megvásárolni, melyeknek listáját falragaszokon hozták nyilvánosságra. Ezekről az üzletek előtt kötelezően kifüggesztett hatósági ártábla tájékoztatta a vásárlókat. A jegyek szelvényei önmagukban nem voltak érvényesek, azokat a kereskedő köteles volt levágni és összegyűjteni, majd velük a »Központi Liszthivatal« felé elszámolni” – mondta.
Hozzátette: a jegyköteles termékeket jegy nélkül nem lehetett megvásárolni, ezáltal a kereskedők számára is tiltott volt az ilyen termékek jegy nélküli értékesítése. „A megsérült, hiányos vagy elveszett jegyek pótlására nem volt lehetőség. A jegyeken a következő figyelmeztetés volt olvasható: »A jegy utánzása, másokra való átruházása vagy eladása, jogtalan felhasználása, valamint mindennemű egyéb visszaélés szigorúan büntettetik.« A szigorú intézkedések ellenére sokan visszaéltek az élelmiszerjegyek használatával, ezért egyebek mellett Budapest Székesfőváros 1916 októberétől az állandó budapesti lakcímmel rendelkezőknek úgynevezett élelmiszer-igazolványt adott ki. Innentől kezdve az élelmiszerjegyek csak az igazolvány egyidejű felmutatásával voltak érvényesek. A kereskedő ebben az esetben is köteles volt az egyesített élelmezési igazolványról levágni a szelvényt és a vásárló-igazolvány azonos számú kockáját átlyukasztani vagy tintával áthúzni, ezzel érvénytelenítve a rublikát” – emelte ki.
Azt is elmondta, hogy a háborús hónapok, illetve évek múlásával egyre bővült a jegyre kapható élelmiszerek és a hétköznapi használati cikkek száma. A fővárosban 1916 évelejétől maximalizálták a naponta megvásárolható liszt, fehér, illetve barna kenyér mennyiségét. A nehezebb munkát végzők pótjeggyel egészíthették ki a napi kenyéradagjukat. Novembertől zsírjegy ellenében zsírt, szalonnát, hájat vagy vajat lehetett vásárolni. „1917 januárjában korlátozni kezdték a megvásárolható cukor mennyiségét. A nyári időszakban »befőzési« cukorjeggyel egészíthették ki a háziasszonyok a megadott cukorkeretet. Még ebben az évben bevezeték a kávéjegyet. A későbbiekben jegy ellenében szerezhették be a háztartások a burgonyát, a rizst, a húst, az aszalt szilvát, valamint a szappant és a gyertyát is” – avatott be.
Kiemelte, köszönet jár Tóth Orsolyának, a Hadtörténeti Múzeum Plakát- és aprónyomtatványtár vezetőjének, aki az interjúhoz számos információval járult hozzá.
