Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Eltávozott a Hadak Útjára vitéz Szepesvári Béla

Szöveg: Siposné dr. Kecskeméthy Klára ezredes | Fotó: a szerző felvételei, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar archív |  2021. június 13. 17:48

2021. június 1-jén örökre eltávozott a Hadak Útjára vitéz Szepesvári Béla magyar királyi főhadnagy, nyugállományú alezredes.

Szepesvári Béla 1

1919. június 17-én született vitéz Szepesvári Béla magyar királyi főhadnagy, nyugállományú alezredes, a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia 1940. július 4-én felavatott hadnagya.

1929. szeptember 1-jén a M. kir. Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelőintézetbe Kőszegre került, abba a katonai középiskolába, amit Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéből megismerhettünk. 1929–1937 között nyolc hosszú, élményekkel teli évet töltött el az iskolában. Az oktatás a civil reáliskolák tankönyvei alapján történt, az előírtakon kívül illemtant, egészségügyi ismereteket, gyorsírást, tőrvívást (később kardvívást), zenét is tanítottak, és katonai alapkiképzést kaptak a növendékek. Fontos volt a testnevelés, atlétika, szertorna, vívás, labdajátékok, télen a korcsolyázás és sízés. Délutánonként a katonai kiképzés során alaki mozgásokat, fegyverfogásokat, lőkiképzési ismereteket tanultak és menetgyakorlatokat tartottak. Nevelésük vallásos és hazafias volt. Nyolc évig a kiváló, művelt, modern gondolkodású rajongva tisztelt és szeretet dr. Mathia Károly volt az osztályfőnöke. Jó eredménnyel érettségizett, így felvételi nélkül bekerült a Ludovika Akadémiára. Érettségi után karpaszományos akadémikusjelölt lett, a gyalogos fegyvernemhez osztották be, Egerbe a 14. honvéd gyalogezredhez vonult be, először őrvezető, majd tizedes, végül hadapród őrmesterként hagyta el a csapatot. Szeptemberben bevonult a Ludovika Akadémiára, ahol a nevelési cél az volt, hogy a kikerülő tiszt fegyelmezett ember, kifogástalan úriember, és hősi szellemtől áthatott honvédő magyar legyen.

Szepesvári Béla 2

1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Első tiszti beosztása Huszt, a 24. honvéd határvadász zászlóalj szakaszparancsnoki beosztása volt. Zászlóalja részt vett az erdélyi bevonulásban. Később áthelyezték Csíkszeredára a 32. határvadász zászlóaljhoz szakaszparancsnoki beosztásba. 1942-ben előléptették főhadnaggyá, és századparancsnok­ lett, a zászlóalj parancsnoka a tisztes iskola vezetésével bízta meg. 1944 elején Kolozsvárra helyezték a 60. portyázó osztály 2. század parancsnokának. 1944 augusztusában a kolozsvári portyázó osztályból határ­vadász zászlóaljat hoztak létre. Szepesvári Béla részt vett az erdélyi harcokban, százada a támadásért nagy dicséretet kapott, őt bronz Signum Laudis, az 1944. október 18–24. közötti időszakban tanúsított hősies magatartásáért ezüst Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal kitüntetésre ter­jesztették fel. A Szent László hadosztály kötelékében a gránátos zászlóalj 2. századparancsnokaként részt vett az Ipoly és a Garam-menti harcokban. Ott volt a dunántúli harcokban is. 1945 májusában angol hadifogságba került, 1947. május 1-jén Klagenfurtban hazamenetelre jelentkezett, marhavagonba zsúfolva érte el a komáromi szűrőtábort, ahonnan pár hét után elengedték.

Ludovikás előélettel csak, mint szőlő-, rakodó-, majd segédmunkás dolgozhatott. Később lakatos, majd bri­gádvezető lett. Tízévi fizikai munka után, a levelező tanfolyamon elvég­zett általános gépipari techniku­mon szerzett oklevéllel tervező in­tézetekben, géptervezőként dol­gozott nyugdíjaztatásáig. A rendszerváltozásig a többi Ludovikás bajtársához hasonlóan megtűrt állampolgárként élt. 1948-ban „B”-listázták, 1956-ban elvették a rendfokozatát, csak 1996-ban rehabilitálták, egyben őrnaggyá léptettek elő. 1991. október 23-án 1956-os emlékérmet kapott. 2000. augusztus 20-án vitézzé avatták, szeptember 9-én a Vitézi Rend tagja közé vették fel.

Katonai pályafutása során számos kitüntetést kapott: Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal, Magyar Koronás Ezüst Érdemérem hadiszalagon a kardokkal, Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon a kardokkal, Szent László Fogadalmi Emlékérem, Magyar Bronz Vitézségi Érem, Eiserne Kreuz 2. Klasse (2. o. Vaskereszt), Tűzkereszt I. Fokozata (kardokkal és koszorúval) egy sebesülési pánttal, II. Világháborús Emlékérem, 1956. Bronz Emlékérem, Felvidéki Emlékérem és Erdélyi Emlékérem.

Ludovikások 2012 március 29.

Vitéz Szepesvári Béla a bajtársi közösség, az MH Ludovika Zászlóalj Ludovika Kávézójának egyik meghatározó résztvevője volt. Az 1940. július 4-én hadnaggyá avatásakor tett fogadalmát – „A hazáért mindhalálig!” – megtartotta. A vele együtt avatott gyalogos bajtásainak több mint a fele hősi halált halt a háború­ban. 2006-ban már egyedül csak ő volt életben Magyarországon. Szepesvári Béla a háborúban naplót írt, a kalandos életéről, katonai hitvallásáról évtizedekkel később 2006-ban magánkiadásban könyvet jelentetett meg, „A hazáért mindhalálig!” vitéz Szepesvári Béla ny. őrnagy háborús naplója címmel.

Századik születésnapján dr. Pohl Árpád dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja köszöntötte. A 102. születésnapját már nem élte meg, 2021. június 1-jén örökre eltávozott a Hadak Útjára, onnan figyeli a földiek életmenetét és nem kér egyebet, mint hogy őrizzük meg az emlékét és vigyük tovább a Ludovika szellemiségét.

Szepesvári Béla 100. születésnap
CímkékLudovika
×