Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Eltávozott egy legenda

Szöveg: honvedelem.hu |  2011. szeptember 8. 13:36

Márciusban még, mint minden évben, bár kissé nehézkesen mozogva, de ott volt Szolnokon, az ejtőernyősök napja rendezvényén, s a programok sorában többek között megkoszorúzta a szolgálatteljesítés közben elhunyt ejtőernyősök emlékművét. Alig három hónappal később pedig már őt gyászolta a magyar ejtőernyős társadalom.

1595924145
Vitéz Bakó István nyugállományú zászlós, az elmúlt csaknem egy évszázad ejtőernyőseinek Pistája, majd Pista bácsija kilencvenegy éves korában, 2011. június 21-én csatlakozott az égi „Bertalan- zászlóaljhoz".

Az 1920. április 22-én, Hajdúsámsonban, szegény földműves családban született Bakó István 1939. februárjában, szülői engedéllyel vonult be Nyíregyházára, a magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. Honvéd Gyalogezred második zászlóaljához, ahol gyalogos és aknavetős kiképzést kapott. Pár hónappal később önként jelentkezett ejtőernyős szolgálatra Szombathelyre, az akkor alakuló, vitéz Bertalan Árpád őrnagy vezette ejtőernyős-alakulathoz. (Innen a fent említett szólás is: magyar ejtőernyősök generációi sohasem azt mondták, hogy meghalt egy társuk, hanem azt: csatlakozott az égi Bertalan-zászlóaljhoz.)

Bakó Istvánnak tetszett az ejtőernyős szolgálat, felkészültsége és hozzáállása alapján 1940-ben őrvezetővé, majd tizedessé léptették elő, s még ez év őszén alakulatával részt vett az erdélyi bevonulásban.
1941. április 12-én, a délvidéki hadműveletek részeként, a m. kir. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj első ejtőernyős harci bevetésére indult a veszprém–jutaspusztai repülőtérről.

A harccsoportnak Bakó István is a tagja volt, az elsőként startoló vezérgépbe osztották be. A túlterhelt gép azonban felszállás közben lezuhant, s bekövetkezett a magyar ejtőernyőzés eddigi legnagyobb katasztrófája: az égő roncsban négy katona kivételével mindenki az életét vesztette.

A cikket teljes egészében a Magyar Honvéd magazin szeptember 9-én megjelenő számában olvashatják el!