Emlékezni nem csak feladat, de kötelesség is

Katonai tiszteletadás mellett felavatták és megkoszorúzták Szigethy Halper Marcell horvát gyalogsági ezredes, a császári és királyi 48. gyalogezred 1914–1918 közötti parancsnokának emléktábláját a sírhelyénél, Škarićevoban, ahol a szakadó eső ellenére többen lerótták tiszteletüket. A köszöntők után Horváth Tamás főosztályvezető beszédében ismertette Szigethy Halper Marcell életútját és haditetteit. Kiemelte: a császári és királyi 48. gyalogezred utolsó állása a Piave-deltában volt, harctevékenységét a november 3-i tűzszünet beállta után ott fejezte be.

„Az ezred parancsnokának karizmáját dicséri, hogy az összeomlás után; bár számos alakulat felbomlott; gyalogmenetben vezette Nagykanizsára mindvégig fegyelmezett alakulatát” – mondta Horváth Tamás.

Hozzátette: a gyalogos ezredes bátran küzdötte végig a háborút, ahogy erről számos kitüntetése is tanúskodik. Jó katonatiszt, kezdeményező parancsnok volt, aki igyekezett a kapott parancsokat végrehajtani, de bátran hozott az adott harchelyzetben szükséges önálló döntéseket is.

„Történelmi alakja példává nemesült az utókor számára. Olyan példává, akire emlékeznünk nem csak feladatunk, de szent kötelességünk is” – zárta ünnepi gondolatait a főosztályvezető. Szigethy Halper Marcell 1929. április 8-án Škarićevoban hunyt el.

Az emléktábla megáldását követően dr. Bíró Andor főtanácsos, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság, Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály osztályvezetője, igazgatóhelyettese és Zoran Gregurović, Krapina város polgármestere leplezte le a táblát. A rendezvény koszorúzással zárult. A megemlékezés virágait elhelyezték mások mellett Szigethy Halper Marcell leszármazottjai, vitéz gróf tolnai Festetics Márió, a Vitézi Rend Tengermellék és Horvátország területi törzskapitány és Davor Kopanji dandártábornok, a budapesti Horvát Nagykövetség véderőattaséja is.

Horváth Tamás kameránk előtt elmondta: nagyon fontos az elhunyt bajtársak emlékének átörökítése és visszaemelése a köztudatba, hiszen 1945 után számos olyan első és második világháborús hősünk volt, akikről a történetírás megfeledkezett. „Fontos feladatunk, hogy visszaemeljük e feledésbe merült hősöket a köztudatba. Egy katonának szüksége van jó fegyverre, jó egyenruhára, de szüksége van olyan szellemi töltésre is, ami büszkévé teszi arra, hogy ő magyar honvéd” – húzta alá a főosztályvezető.

A megemlékezést a Zalaszántói Lokálpatrióta Egyesület szervezte.