Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Erő(s)ember

Szöveg: Révészné dr. Markovics Zita hadnagy |  2011. november 20. 16:17

A X. Rendvédelmi Erőemelő Bajnokságon idén négy katona képviselte a Magyar Honvédséget. A három „elsőversenyes” fiút – Komár Zsoltot, Hevesi Szabolcsot és Virgoncz Dávidot − az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. lövészzászlóaljának törzsőrmestere, Patonai Gergely kovácsolta csapattá: végül hét oklevéllel, három éremmel és két kupával tértek haza.

A verseny előkészületeibe mindenki beszállt: saját erőből neveztek, a kaposvári alakulat adta a szállást, a dandár pedig a munkaidő-kedvezményt. Az eddig megrendezett kilenc versenyből a csapat hat alkalommal lett bajnok, Patonai Gergely törzsőrmester pedig zsinórban harmadszor nyert súlycsoportjában versenyzői felhúzó és fekve nyomó kategóriában, s mindkettőben az abszolút bajnoki címet is elhozta.

„Átlagos gyerekként a szokásos «fiús» sportokat – birkózás, karate – átlagos eredményekkel műveltem. Jó voltam mindben, de soha nem kiemelkedő, ezért nem is maradtam meg egyiknél sem. 2002-ben, avatásom után Szabadszálláson szolgáltam, itt kezdtem súlyzózni, a kezdetekben azért, hogy a kiképezendők szemében «katonásabb» kiállásom legyen. 2006-ban Koszovóban, egy amerikai táborban rendeztek először fekve nyomó versenyt, amelyen részt vettem. A 15 katonából álló magyar különítményünkből mindenki éremmel tért haza, én pedig megszereztem az első aranyamat" – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésre Patonai törzsőrmester.

1595927718
A bajnok hozzátette: „Házi fekve nyomó versenyeket kezdtem nyerni, majd 2008-ban felfigyelt rám Ducsai Géza tanár úr, a Ducsai Erőemelő Oskola vezetője. Azonnal leigazoltak, s bár előttem kizárólag fekve nyomásban versenyeztek, én már a három fogásos szakágban – azaz: guggolás, fekve nyomás, felhúzás – is indultam. Első versenyemen a negyedik helyen végeztem, ezután azonban már nem volt olyan viadal, amelyen ne állhattam volna fel a dobogóra. 2009 óta az erőemelést és az erősember-sportot párhuzamosan csinálom. Időközben Hódmezővásárhely helyőrségbe kerültem át, a lövészzászlóaljhoz. Bár a feladatom változott, még mindig képes vagyok összehangolni a munkát és az edzést. Ez nem szokott gondot okozni, egyedül a versenyek előtt problémás kicsit − sérülékeny ízületekkel óvatosabban kell dolgozni a terepen. Az alakulatnál és századomnál a támogatást mindig is megkaptam, próbálják számomra kedvezően alakítani a vezénylést.

Időközben edzősködésbe is fogtam, ennek eredménye: Csáky Ádám ifi-junior magyar bajnok, a világbajnokságon 6. helyezett, Ladányi György pedig erőemelő Európa-bajnok."

„A családi életemben mindez minimális lemondásokkal jár. Egy támogató társ segítségével és szervezéssel az ember mindig képes egy-egy órát szánni a testedzésre. Még edzésnapokon is tudok sétálni az egyéves kisfiammal, marad rá időm.

És persze vannak előnyei is. Sokszor egy ilyen versenyre az egész család felkerekedik, átutazzuk az országot. Feleségemet nem egyszer befogták a szervezők jegyzőkönyvvezetőnek, tehát már ő is szakértője e sportoknak. A fiam inkább még csak szurkol nekem" – mondta a tiszthelyettes, akitől megtudtuk azt is, hogy „az idei versenyen csapatom hét oklevéllel, három éremmel és két kupával lett gazdagabb. Komár Zsolt negyedik, Hevesi Szabolcs negyedik, illetve Virgoncz Dávid  harmadik helye figyelemre méltó és várakozáson felüli. Első erőemelő versenyükön, ilyen erős mezőnyben az elvárásom feléjük legalább a 6. pontszerző helyezés volt – ezt kivétel nélkül túlteljesítették.

Most a jól megérdemelt pihenés következik, tervezés és kihívások keresése, majd alapozás a következő szezonra."