Értékmegőrző - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tanterméből elsőként egy 15 cm 1861M gránát került terítékre. A közel 30 kilogrammos eszközt – mint ahogy a nevéből kiderül – 1861-ben rendszeresítette az osztrák haderő, akárcsak a célba juttatására szolgáló, Wahrendorf-rendszerű lövegzárral ellátott ágyúkat. Ez utóbbiak – 9, 12 és 15 centiméteres űrméretben – először a tábori tüzérségnél jelentek meg, majd az 1870-es évektől (immár az Osztrák–Magyar Monarchia idején) a dunai monitorokra, így például a LEITHA fedélzetére is felkerültek.

– Az ágyúk belövésének, illetve a Monarchia hadgyakorlatainak egyik helyszíne a Várpalota mellett elterülő hajmáskéri lőtér volt, ezt a gránátot is ott találtuk. Különlegességét az adja, hogy a rézből készült vezetőgyűrű helyett a test kb. 75 százalékát egy ólomköpeny veszi körbe: ebbe mart bele az ágyúcső huzagolása és forgatta meg kilövés közben a gránátot. Maximális lőtávolsága 6–6,4 kilométer volt, függően attól, hogy milyen ágyúból indították útjára. 1901-ben modernizálták, a gyújtószerkezetét teljesen áttervezték, majd az első világháború éveiben a köpenyt (az ólomhiány miatt) leesztergálták, a gránáttest aljára pedig a napjaink tüzérségi eszközein is megfigyelhető vörösréz vezetőgyűrű került. A típusból egyébként összesen három példány van a birtokunkban: a most bemutatott 15 centiméter űrméretű darab mellett egy-egy 12 centiméteres gránát és srapnel – sorolta Kelemen Ferenc főtörzsőrmester, aki 1997 decemberétől szolgál az ezrednél, jelenlegi beosztásában az alakulat harmad-, másod- és első osztályú tűzszerészeinek képzéséért felel, ezen felül a misszióba készülő – más honvédségi szervezeteknél szolgáló – katonák oktatásában is részt vesz. Számukra egyebek mellett az aknaveszélyes körzetekben történő tevékenységről, illetve a műveleti területen előforduló aknatípusokról tart felkészítést.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 14-én megjelenő számában!