Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Folyamatos haditechnikai utánpótlás kell

Szöveg: Háború Művészete |  2008. április 22. 8:42

Ezúttal az afganisztáni helyzetet értékelte Pavel Szergejev, orosz szakíró. Az utóbbi néhány hónapban a tömegtájékoztatási eszközök jóvoltából megszaporodtak az olyan jellegű hírek, amelyek az Afganisztánba küldendő katonai eszközökről szólnak.

Ennek oka részben a harci cselekmények fokozódása Afganisztánban, de hozzájárul a katonai-politikai vezetés azon törekvése is, hogy a koalíciós erők személyi állományának veszteségét a lehetőség szerinti minimálisra csökkentsék.

Napjainkban az Afganisztánban állomásozó ISAF erők (International Security Assistance Force) létszáma eléri a 47 ezer főt. Az ISAF kötelékében legnagyobb létszámmal az Egyesült Államok hadserege van jelen (közel 20 ezer fő), de számottevő a brit, német, kanadai, olasz, holland, francia, ausztrál és lengyel jelenlét is. Magyarország 2003 óta egyre növekvő mértékben aktív résztvevője az afganisztáni nemzetközi erőfeszítéseknek.

A szövetséges erők és eszközök sokszínűsége egyenesen vezetett a fegyverzet és haditechnikai eszközök széles skálájának alkalmazásához Afganisztánban. Egyes számítások szerint az Afganisztánban állomásozó nem

zetközi erők több mint 7400 fajta fegyvert és haditechnikai eszközt alkalmaznak, kezdve az egyszerű pisztolyoktól egészen a csapásmérő helikopterekig és vadászrepülőgépekig. Az Afganisztánba összevont haditechnikai eszközök együttes értéke meghaladja a 21,5 milliárd dollárt.

A Tartós Szabadság hadművelet 2001. október 7-ei kezdetekor az Egyesült Államok nem számított arra, hogy a fegyverzet, a haditechnikai eszközök elégtelenségével találja szemben magát, amely elsősorban a páncélozott harcjárművek gyenge védelmi képességében, valamint a helikopterek és pilótanélküli repülőeszközök sebezhetőségében nyilvánul meg.

A hadművelet kezdeti szakaszában bevetett technikai eszközök nem voltak felkészítve az afganisztáni klímára, a hirtelen hőmérsékletváltozásokra, a hegyvidéki, kietlen terepviszonyokra. Sok haditechnikai eszköz elavult, aminek következtében nem lehet hatékonyan alkalmazni terrorista csoportokkal szemben. Különleges problémaként jelentkezett a „fiatal" NATO és NATO partnerországok (Albánia, Azerbajdzsán, Horvátország, stb.) technikai felszereléseinek hiányossága. Ezen országok egységei többségében, ex-szovjet technikai eszközöket alkalmaztak, amelyek a tartalék alkatrészek hiánya miatt gyakran hibásodtak meg.

Harci körülmények között a haditechnikai eszközök alkalmazása ötszörösére – hatszorosára nőtt az átlagos igénybevételhez képest.

A helikopterek Afganisztánban kétszer – háromszor többet repülnek, a páncélozott harcjárművek (Bradley, Stryker) négyszer – hatszor többet kerülnek alkalmazásra, mint békehelyzetben. Az ilyen mértékű igénybevétel a technikai eszközök gyors elhasználódásához vezet. A legtöbb és legélesebb kritikával az amerikai katonák a Hammereket illették, amely a szövetséges erők egy részénél is elterjedt eszköz. A Hammerek kifinomult elektronikája nem viseli az afganisztáni klímát. Javításuk speciális felszerelést igényel, amelyek gyakran csak a kabuli központi javítóműhelyekben fellelhető. A meghibásodott járműveket egyszerűen raktározták, így nagymértékben csökkent a harckészültség színvonala, ami személyi veszteségek növekedéséhez vezetett.

A harci cselekmények során a túlélés volt az egyik cél, a kontingensek állomáshelyein ennek következményeként 3-4,5 ezer különböző fegyver és haditechnikai eszköz került raktározásra. A haditechnikai eszközök egy része teljesen megsemmisült, erősen megrongálódott, használhatatlan állapotban javításra várt. Több technikai eszköz teljes modernizáción ment keresztül, amelyre a koalíciós ors

zágok közel 25 milliárd dollárt fordítottak.

A technikai eszközök kiesése a személyi állomány veszteségének növekedéséhez vezetett, amelynek egyenes következménye volt a Tartós Szabadság hadművelet kudarca. A koalíciós erők nem voltak képesek előrenyomulni Afganisztán belsejébe, és napjainkban is csak a kulcsfontosságú régiókat tartják ellenőrzésük alatt, elsősorban Kabult és környékét. Ez a talibánok „újjáéledéséhez" vezetett, amely 2007 közepén erősödött fel igazán és a koalíciós erők elleni támadások gyakoriságának növekedéséhez vezetett.

Ezek után szólította fel George Bush a NATO országokat csapataik létszámának növelésére az ISAF állományában.

A harci cselekmények felerősödése és a személyi veszteségek növekedése arra kényszerítette a koalíciós erők kormányait, hogy elgondolkozzanak a katonai költségvetés növelésén azzal a céllal, hogy új, modern páncélozott járműveket, valamint az összeköttetéshez, vezetéshez és felderítéshez szükséges eszközöket vásároljanak.