Forgószárnyas huszárok

A szerző a Pécsi Orvostudományi Egyetem befejezése után a kaposvári megyei kórház baleseti sebészetén dolgozott, ahol baleseti és általános sebészetből szerzett szakvizsgát. A Magyar Honvédséghez 1996-ban vezetett az útja; 2005-ig a Kapos Bázisrepülőtéren szolgált a repülőorvostan szakorvosaként, majd az alakulat felszámolását követően (2006 januárjától) az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis repülőorvosa, valamint a honvéd- és katasztrófaorvostan szakorvosa lett. Hivatása gyakorlása mellett évtizedek óta hódol szenvedélyének, a repülésnek, valamint a repülés során szerzett élményei írott és képi formában történő megörökítésének. Számos fotóalbuma közül 2002-ben látott napvilágot a Felhőlovagok című kötet, amelyben légierőnk 1991 és 2001 közötti történetét dolgozta fel.

Emellett (az 1990-es években) háromszor járt Vietnamban; ott az amerikai–vietnami háború légi harcairól gyűjtött archív anyagot, melyet azután amerikai és angol kiadók adtak közre könyv formájában. Indokínai utazásait 2003-ban Kambodzsában, egy esztendővel később pedig Laoszban folytatta; e barangolásainak gyümölcse – az Indokína című útikönyv – 2005-ben jelent meg.
Toperczer István most ismét egy nagyszerű, sokak által várt munkával ajándékozta meg a Magyar Honvédség katonáit, kiváltképp a légierő tagjait, valamint a repülés szerelmeseit. A Forgószárnyas huszárok című könyvben jó arányérzékkel van jelen a technika, az azt mesterien kezelő, működtető ember – és nem utolsósorban mindezek bravúros, felejthetetlen élményt adó képi, fotográfusi ábrázolása.

A szerző könyvében átfogó képet ad a magyar helikopteres repülés fél évszázados történetéről, a kezdetektől napjainkig. Az olvasó részletes áttekintést kap az 1991 és 2006 között a Magyar Honvédségnél rendszeresített helikopter-típusokról, a hadrendből már kivont Mi–2-esről, továbbá a jelenleg is alkalmazott Mi–8-asokról, a Mi–17-esekről, illetve a Mi–24-esekről. Toperczer bámulatos részletességgel tárgyalja a gépek lajtsromozását, festését, a szervezeti egységek alá- és fölérendeltségét, az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásokat; ez a nem mindennapi precizitás vélhetően csemegének számít a repülés megszállottjainak számára is.

A könyv előszavát jegyző Orosz Zoltán dandártábornok szerint, a repülés története során a helikopteres repülés mindvégig meg tudott maradni emberközelinek, hiszen a helikopteren repülő katona közel van a szülőföldhöz, tájhoz, melyet szeret, ismer, felismer, annak minden szépségével és gondjával együtt. Toperczer Istvánnak érzékletesen sikerült megjelenítenie a gyakorlatok, lövészetek, árvizek, tűzoltások, rendkívüli feladatok során nagyszerűen helytálló katonát, aki – és sajnos erre is volt, van példa – ha kell, életét feláldozva is óvja az emberek biztonságát, javait. A szerző külön érdeme, hogy sikerült megszólaltatnia bajtársait, akik a saját szavaikkal, élmény- és érzelemdús módon láttatják a forgószárnyas huszárok mindennapjait.

-fel-