Fronthelyzet

A Szovjetuniót irányító Joszif Sztálin 1941 júliusában azt javasolta Winston Churchill brit miniszterelnöknek, hogy a szigetország hadereje minél előbb térjen vissza Európa kontinentális területére. Az akció legalkalmasabb helyszíneként Franciaországot jelölte meg, szeptemberben a Balkánt is szóba hozta, egy héttel később pedig – miután a keleti hadszíntéren egyre kedvezőtlenebbül alakultak számára a dolgok – már azt is örömmel vette volna, ha a britek szovjet földön kapcsolódnak be a németek elleni harcba. Churchill kivitelezhetetlennek tartotta ezeket a terveket, Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos mégis hónapokig napirenden tartotta a témát.

Hol támadjunk?

A nyugati szövetségesek lényegében már az 1941/42 fordulóján, Washingtonban megtartott konferenciájukon megegyeztek abban, hogy a második világháború elsődleges céljaként Németországot kell legyőzniük, ennek eléréséhez pedig előbb-utóbb szükség lesz az európai második front megnyitására. Az amerikai katonai vezetés több befolyásos tagja ugyanakkor inkább a csendes-óceáni hadszínteret helyezte volna fókuszba, Churchill pedig a japán térnyerésre és a német tengeralattjáró-háború sikerére hivatkozva kizárta, hogy a közeljövőben megvalósulhatna az angolszász erők európai inváziós terve. Helyette – a brit gyarmatbirodalom érdekeit szem előtt tartva – egy észak-afrikai partraszállást javasolt. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök végül ezt az álláspontot tette magáévá, s elrendelte, hogy az amerikai haderő még 1942 folyamán ütközzön meg a németekkel – de Európán kívül.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 14-én, pénteken megjelenő számában!