Gyermekként tudta: katona lesz

Hogy érzed magad az alakulatodnál?

Örülök, hogy debreceniként itt szolgálhatok. Harckocsizó tisztként végeztem, de a lövész szakirány is vonzott. Jól érzem magam, szeretem, amit csinálok. Egy súlyos bokatörés miatt ősszel tudtam csak becsatlakozni a közös munkába, de a századom jelentős része ekkor koszovói külszolgálaton volt. Mire visszatértek, engem elvezényeltek Székesfehérvárra, az MH Szárazföldi Parancsnokságra, így jelentősebb ideig távol voltam. Hasznos tapasztalat volt. Tulajdonképpen még most ismerkedem az alegységemmel.

Milyen út vezetett idáig?

Az érettségi után nem egyből jelentkeztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Bár mindig is érdekelt a hivatás, rövid ideig joghallgató voltam, mellette területvédelmi tartalékos katona. Ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy tényleg ezzel szeretnék foglalkozni. Emlékszem, még kicsi voltam, amikor egy toborzó rendezvényen kijelentettem, belőlem katona lesz. Huszonöt évesen kezdtem el az egyetemet. Addigra már valamennyit dolgoztam, utaztam és voltam nappali tagozatos hallgató is. A jogi ismereteimet, ha kell, arra használom, hogy sajátom mellett mások érdekeit is képviseljem. Édesapám jogász, innen az érdeklődés. Tervezem, hogy később folytatom a jogot, hogy ezt is hasznosíthassam a honvédségnél.

Milyen értékrendet viszel tovább?

Nagy az igazságérzetem és fontos számomra a becsület. Úgy gondolom, jó nevelést kaptam, édesanyám tanár. Olvasni mindig is szerettem, katonai szakirodalmat is gyakran forgatok, hogy naprakész legyek. Szerintem egyébként nem árt a fiataloknak, ha például tartalékosként kipróbálják magukat nálunk, utána a kezükben a döntés, hogy vállalnak-e szerződéses szolgálatot. Számomra sokat ad, hogy adott esetben zordabb körülmények között is feltalálom magam, azok után tudom csak értékelni a puha ágyamat.

Említetted, hogy most ismerkedsz a szakaszoddal…

Jók a benyomásaim, mindenkivel beszélgettem. Szeretnék mindig emberséges vezető maradni. Ugyanakkor a távolságot tartanom kell, hiszen ezt kívánja meg a katonai protokoll. Szerintem itt jó a légkör és megvan az egyensúly. Szeretnék misszióban is bizonyítani, a következő éveket aktívan akarom tölteni, terveimben képzések, tanfolyamok is szerepelnek. A korábban említett bokatörés miatt ugyan még csavarok vannak a lábamban, de mivel az őszi időszak szakmailag fontos, nem akarom kihagyni a közös feladatokat.

Mit üzensz az avatásra készülő tiszteknek?

Figyeljék meg leendő parancsnokaikat, gondolják végig, hogy ők mit miért tesznek. Próbáljanak meg saját vezetési stílust kialakítani és ne aggódjanak azon, ha ez nem megy egyik pillanatról a másikra, a higgadtság erény.