Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Gyermektábor a jövő katonáinak

Szöveg: Szabadi Klaudia |  2009. július 16. 6:12

Az idén 12. alkalommal rendezték meg a Honvéd Hagyományőrző Gyermektábort – ezúttal Balatonkenesén. Noha az időjárás nem kedvezett a tíznapos táborozásnak, hiszen szinte szüntelenül szakadt az eső, ez sem a gyerekeknek, sem a tábor szervezőinek nem szegte kedvét.

Hogyan is szegte volna, amikor a nyár nemcsak pancsolásból és napfürdőzésből áll, különösen nem egy katonai gyerektáborban, ahol a csemeték a „kézigránátdobástól" a huszár hadműveletig számos izgalmas „katonás" dolgot kipróbálhattak, és ahol a táboroztatók szíve – katonáké és civileké egyaránt – a gyerekekért dobog.

1595889329
- Mondhatjuk, hogy az idei tábor tesztüzemmódban zajlik, hiszen június 23-án adták át a faházakat, amelyek szállásul szolgálnak – kezdi mosolyogva Gondi Miklós alezredes, aki egyben a táborvezető is. – És persze, ha emiatt van is olykor-olykor némi technikai fennakadás, a gyerekek ebből a világon semmit sem vesznek észre – mutat a part irányába, ahol már javában zajlik a lepényevő verseny. Lekvárban úszó arcocskák, ragyogó szemek, móka és kacagás – a gyerekek önfeledten falják a madzagra fűzött édességet, majd hasonló lelkesedéssel vetik bele magukat a vizeslufi-hajigáló versenybe is, amely a tradicionális, mindenki által jól ismert tojásdobálás modernizált, ha úgy tetszik, válságos időkhöz alakított változata.

– Hiába, a válság az válság, amint elfogyott a tojás, mást kellett kitalálnunk, így jött a vizes lufi. De szerintem ezt még jobban élvezik a srácok – neveti el magát Benkő Ferenc százados, helyettes táborvezető. – A kötélhúzásnak is nagy sikere volt, a nemek csatáját pedig akár tetszik, akár nem, a lányok nyerték! – veszi át a szót Oláh László alezredes, aki két évvel ezelőtt adta át a „táborvezetői stafétabotot" Gondi Mihálynak, előtt minden alkalommal ő felelt a Balaton partján összegyűlt miniatűr hadseregért, azaz a katonai gyerektáborért. – Mintha a szívemet tépték volna ki, de így alakult, bele kellett törődnöm – mondja szomorkás félmosollyal, ám ahogyan a nap is kisüt a táborozás utolsó napjára, úgy ragyog fel az arca, amint a kicsikre pillant. – Sajnos az időjárás miatt néhány program elmaradt, de szerencsére ma feloldották a viharjelzést, így a vitorlázást megtartjuk – újságolja, és a várt siker nem is marad el: a gyerekek örömujjongásban törnek ki, nincs is közöttük olyan, aki le akar maradni a nem mindennapi kalandról, így szépen, csatasorba helyezkednek a mólón, és ha csöndben nem is, de türelmesen várják a sorukat.

1595889329
 

Az idei tábor a sok izgalmas program mellett egy izgalmas kezdeményezés okán különlegességgel is gazdagodott: az „Üdvözlet Afganisztánba" című pályázat keretében a résztvevő gyerekcsapatok a saját maguk által készített kisfilmmel üzentek és mutatták be hazánkat a távoli országban élő afgán kisiskolásoknak, a nyertes gárda jutalma pedig nem más volt, mint balatoni nyaralás, természetesen a „katonai" táborban. A feladat nem volt könnyű, ám ennek ellenére 17 pályaművet kellett a zsűrinek elbírálnia – így a kihívás egyaránt nagy volt a versenyzők és az ítészek számára is. A szoros versenyből a Kincsesbányai Radnóti Miklós Általános Iskola tanoncai kerültek ki győztesként, akik még akkor sem nagyon hitték el, hogy ők nyertek, amikor átlépték a kenesei üdülő „küszöbét".

Sikítottunk, amikor megtudtuk az eredményt – kacag a Klaus becenévre hallgató, vörös hajú kislány, társai pedig lelkesen bólogatnak. – Nem akartuk elhinni, hogy tényleg mi győztünk! – mondják egymás szavába vágva, és elárulják azt is: a maguk módján, de valahogy segíteni szeretnének afgán pajtásaiknak. – És persze találkozni is szeretnénk velük! – teszi hozzá Czene Peti, a szőke kissrác, aki már most egészen biztos benne, ha felnő, katona lesz!

1595889329
1595889329
1595889330
1595889330