Gyertyagyújtás a pristinai Slim Lines táborban

Nánai László Endre százados, evangélikus lelkész megindító szavaival kezdődött az esti áhítat a táborban. A százados beszélt az ünnepkör jelentéséről, eredetéről, illetve arról, hogy ilyenkor a honvédség keretein belül speciálisan az elesett bajtársainkra is gondolunk, hiszen az emlékezésen keresztül megelevenedik a múlt, és gyertyát gyújtunk halottainkért.

A lelkész beszédében kiemelte, hogy az emberiség talán egyik legősibb és legfontosabb alapszava az emlékezés. Tulajdonképpen egész emberi létezésünk arról szól, hogy emlékezzünk arra, „honnan jöttünk és hová megyünk". Emlékezzünk arra a két kapura vagy átjáróra, amin keresztül érkeztünk, és amin keresztül elhagyjuk ezt a földet.
Az igazi emlékezés persze nemcsak a fejben, hanem a legtágasabb helyen: az emberi szívben keres: ott nyugszanak azok, akiket szeretünk, és akik nincsenek már köztünk. Ez már nem a halálról szól, hanem maga az élő emlékezet.

Nánai százados megindító szavaival szélesre tárta a kápolna kapuit a megemlékezők előtt. A csöndes hallgatóság megtöltötte a tábori kápolnát. A magyar és a portugál katonák előtt a kapuk egész éjjel nyitva álltak, hogy ki-ki leróhassa kegyeletét a távoli Pristinából is, és gondolatban együtt lehessen szeretteivel.