Győrben járt a Mikulás
Szöveg: Cseszreginé Csekei Judit százados | 2010. december 7. 14:59Délután öt óra körül csendesen áll a sötétségben a hóba borult győri laktanya. Az egyik épületből azonban fény szűrődik ki, odabent pedig gyerekzsivaj töri meg a csendet. A „kismanók” még nem oldódtak fel, nem rohangálnak keresztül-kasul a számukra idegen környezetben, többségük anyukájuk, apukájuk kezét, lábát fogva várakozik, vagy a szülők ölében ül.
Totyogó csöppségek, bölcsisek, ovisok, iskolás korú kissrácok – mindannyian egyvalakit várnak, a Mikulást! Van, akinek az első találkozás lesz a mostani, azonban sokak idén már máshol is összefutottak a nagy fehér szakállúval. Akárhányszor is látják a gyerekek a Mikulást, mindig őszinte csodálkozással és áhítattal tekintenek fel rá.
Ahogy lenni szokott, a várakozás izgalmát kis műsorral még fokozzák is a segítők, majd a több mint ötven gyerek örömére végre megérkezik a Télapó. Bár a csemetéket nem név szerint szólítják, ők mégis türelemmel várják ki a sorukat, végül mindenki hozzájut a hőn áhított édességcsomaghoz.
A szaloncukorpapír zörejek között csak sejteni lehet, hogy az ügyesebbek, rátermettebbek még egy-egy kis versikét is belesúgnak a Mikulás fülébe. Az élelmesebbek pedig ekkor már a csomag tartalmát vizsgálják…
