Győzelem idegenben: kettőt lőtt a Honvéd tüzérség

A kínai piac megszűnt, a helyén egy hatalmas és unalmas betonplacc. Az jut eszébe, hogy bizony a patinás angyalföldi gárdára is ráférne egy Hemingway, mert a sportkomplexum rogyadozását még a sötétség sem rejti. A 21. századi életérzést a szotyolaárusok biztosítják. Ötméterenként ül vagy áll belőlük egy, mindegyik biztosít arról, hogy az ő áruja a legjobb. Ha verekedni támadna kedvük, alaposan eltángálhatnák a kivezényelt rendőrséget, vagyis azt az egyetlen főt, aki a kerítés mellett unatkozik. (Persze lehetnek máshol is a zsaruk.) A tudósító elégedett: ha ilyen kicsi a készültség, akkor nem lehet gond. A kispesti ultrákat már megnevelték, az angyalföldiek meg sosem voltak különösebben veszélyesek. Mivel a folytatásban sincs semmilyen balhé, hagyjuk tovább pihenni rendőrünket.

A bejáratnál kiderül, hogy a helyi biztonsági szolgálat a legudvariasabb, akivel a tudósító valaha is találkozott. A Bozsik stadionba szóló sajtóbelépőt kérdés nélkül elfogadják, sőt udvariasan megmutatják az utat a VIP páholyba. Végre valahol tudják, hogyan kell elkényeztetni a firkászokat, mosolyog a tollal-mappával felszerelkezett ember, de a VIP helyett inkább az oldalvonal mentét választja. A gyep mellett a Vasas egyik legendája Ilovszky Rudi bácsi sétál, ő azon kevesek egyike, akiről már életében stadiont neveztek el. Elégedetlen, mert a reflektorok közül több nem világít. Nem sejti, hogy több baja is lesz még ezen a napon. Például az, hogy a házigazdák több játékosa megsérült, és nem léphet pályára.

A kispad mellett Supka Attila mosolyog. Azt mondja, örül, hogy a honvédségnek új honlapja van, mindenkit üdvözöl, és reméli, hogy nyer a csapat. Különösen Bárányostól vár sokat, mivel szerinte a Honvéd „nagy öregje" remek formában van, és nagyon szeretné megtörni a kétmeccses rossz sorozatot, vagyis újra győzelemhez segíteni a piros-feketéket.
Néhány méterrel arrébb a Vasas mestere, Mészöly Géza is bizakodó. Bár többen nem játszhatnak sérülés vagy eltiltás miatt, úgy véli, hogy a döntetlen meglehet a Honvéd ellen. A fiatalok éhesek a sikerre, harapni fognak – mondja.

A tudósító is harap még valamit, és már kezdődhet is a meccs, mégpedig úgy, ahogy nem nagyon szeretik sem a szurkolók, sem a játékosok: gyász-szünettel. A pár nappal korábbi ausztriai busztragédia áldozatai közül többen Honvéd-rajongók voltak, rájuk emlékezik a stadion közönsége.

Az már a kezdőrúgás után észrevehető, hogy az ezúttal fehérben pompázó piros-feketék jobb kondíban vannak. Gyorsak, erősek, bár a labda ekkor még kissé zavarja őket a futásban. Szerencséjükre a másik oldalon Piller is hasonlót él át. A Vasas csatára Sowunmitól kap egy tökéletes passzt, ám öt méterről, öt méterrel lövi fölé. Szinte hihetetlen, a Wekerle-telepen ezért azonnal hazazavarnak bárkit port törölgetni. Piller azonban marad a pályán, bár a közönség hazai érzelmű része igen meleg helyekre küldözgeti.
Kissé bágyadt a Honvéd, bár a mérkőzés így sem rossz. Húzós sprintek, kemény ütközések és Vasas helyzetek. Egészen pontosan kihagyott Vasas helyzetek. A házigazdák három hete gólképtelenek, és úgy tűnik ezen a napon sem tudják bevenni az ellenfél kapuját.
Supka mester is érzi, hogy a Honvédnél nincs minden rendben, már az első játékrészben kettőt cserél.

Az új emberek új színt hoznak a játékba, végre a vendégek is veszélyeztetnek. A 38. percben például Abraham fejel öt méterről, ám Németh Gábor delfinsebességgel úszik a levegőben, és hárít. Többre már nincs ereje, megsérül, le kell cserélni. A végén még valamelyik vendégcsatár veszélyezteti a pálya fölött magasodó eredményjelzőn ülő verebeket célt tévesztett lövésével, és már mehetnek is pihenni a csapatok.

Azt nem mondhatjuk, hogy az öltözői falai remegnének a szünetben Supka Attila ordibálásától, de az biztos, hogy a mester kevés dicsérő szót mond, mert a második 45 percre (még akkor is, ha ez közhely) egy másik Honvéd jön ki. Egy olyan csapat, amelyik győzni is akar, nem csupán futkározni. A fehér mezesek a tízméteres sprintekben 3 métert vernek vetélytársaikra, passzaik emberhez mennek, s helyzetet dolgoznak ki a második, a harmadik és a negyedik percben is.

A kérdésen sokáig tűnődni nincs idő, a Honvéd ugyanis folytatja a totális támadást. Percenként kerül veszélybe a Vasas kapuja, de a nehéztüzérek irányzékán van még mit javítani. A legközelebb a gólszerzéshez Abraham kerül, fejese a kapufán csattan.

Azután éled a sokkból a Vasas is. A kimondottan jó mozgású, ám meglehetősen alacsony, és vékony Mundi tör ki a nálánál két fejjel magasabb védők közül, ám csak az oldalhálót találja el. A bosszú nem várat magára sokáig. A 25. percben Abbas küld egy labdát oldalról a kapu előtt várakozó Herczegfalvi elé. A csatár magyar pályán ritkán látható mozdulattal stoppolja le a pettyest, majd mielőtt az leesne félfordulatból lő a Vasas kapujába. Szépségdíjas találat, és kegyelemdöfés. Bár a házigazdák minden mindegy alapon támadnak, és többször kerülnek a Honvéd kapuja elé, az eredmény már nem változik. Győz a Kispest! A csapat eddigi mérlege imponáló, kilenc győzelem mellett mindössze két döntetlen és két vereség.

Jóval elégedettebb Supka Attila a győztes hadvezér. Bejött a szünetben vázolt stratégiája. – Azt kértem a csatárainktól, hogy kerüljenek a védők mögé, a középpályások pedig gyors labdákkal indítsák őket. Igaz, ezt kértem az első félidő előtt is, de akkor még nem sikerült betartaniuk.

A meccs egyik hőse, a győztes gól szerzője Herczegfalvi egyetlen mondatot mond, de az igazi sportemberi nagyságról tanúskodik: – A gólomat és a csapat győzelmét is a busztragédia áldozatainak emlékére ajánlom.

Így is lehet!