Győztes csata Tápióbicskén és Isaszegen

Szöveg: Szűcs László | 2011. április 4. 8:10

A magyar hadtörténet egyik csúcspontja. Egyetlen mondattal így lehetne a leginkább jellemezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratát. A hat csatából álló hadjárat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az alig egy éve létező honvédsereg képes reguláris haderőként működni, s komoly ellenfélként felvenni a harcot a császári alakulatokkal. A tavaszi hadjárat előtt és alatt történt főbb eseményeket a honvedelem.hu kérésére Hermann Róbert történész vázolta fel. Írásunk negyedik része.

A hatvani ütközetet követően Windisch-Grätz még mindig nem a főváros, hanem Komárom miatt aggódott, a délebbre lévő csapatait északi irányba mozgatta, s úgy döntött, hogy Gödöllő és Hatvan között lendül majd támadásba. Eközben azonban egy magyar megkerülő oszlop indult el Jászberényből, melynek célja Nagykáta elérése volt. Az élen haladó, Klapka György (képünkön) vezette első hadtest április 4-én ért Tápióbicske községhez, ahol azt a hírt kapták, hogy az előző napon átvonuló Jellacsics hadtestének poggyászszekerei még a faluban vannak. Ezt akarta megszerezni, s felderítés nélkül vonult be a településre. A szekerek azonban már nem voltak ott, helyettük két, időközben bevonuló dandárral találták szembe magát a tábornok.

A gyalogosdandár zászlóaljai kereszttűzbe fogták a magyarokat, és súlyos veszteségeket okoztak. A visszavonuló gyalogosok átkeltek a Tápió hídján, ekkor Klapka megpróbált segíteni a helyzeten, s előrerendelte lovasságát. Azonban ez sem segített. Már úgy látszott, hogy a magyarok elveszítik az előre nem tervezett csatát, amikor megérkezett Damjanich tábornok és az általa vezetett hadtest.

A horvát csapatok által tűz alatt tartott Tápió híd elfoglalása az ő gyalogságának sem ment, ám ekkor Damjanich harmadik zászlóaljának parancsnoka, Földváry Károly kezébe kapta a kilencedik zászlóalj zászlaját és felrohant vele a hídra. A harmadik zászlóalj követte a parancsnokát, a kilencedik pedig a zászlaját, így rövid időn belül lesöpörték a hídról a horvát határőröket, elfoglalták az átkelőt, Jellacsics csapatait pedig kiűzték Tápióbicskéről.

A győztes ütközet után Görgei attól tartott, hogy lelepleződik a haditerv, hiszen az ellenség érzékelte, hogy jelentős magyar erők vannak a területen. Windisch-Grätz azonban nem jutott ilyen következtetésre. Ennek több oka is lehetett, a legfontosabb azonban az, hogy Jellacsics tápióbicskei ütközetről küldött hadijelentésében nem szerepelt semmiféle létszámadat. Mivel a császári csapatok fővezére továbbra sem tudta, hogy honnan érkeznek majd a magyar főerők, április 5-én újabb, nagyszabású erőszakos felderítést rendelt el Hatvan környékén.

Ebből egy nagyon heves, lovassági összecsapás alakult ki, amelynek során a magyarok komoly veszteségeket szenvedtek. (Az ütközet halottainak sírját tavaly találták meg és állítottak nekik emlékművet! – mondta Hermann Róbert) A hadifoglyok kihallgatása után, április 6-án pedig Gödöllő magasságáig rendelte vissza a teljes császári haderőt.

A HM HIM munkatársa elmondta: ezen a napon egyik fél sem tervezett ütközetet, ám mégis a tavaszi hadjárat egyik legjelentősebb csatája zajlott le április 6-án. A történelembe isaszegi csata néven bevonult ütközet úgy kezdődött, hogy Klapka György Királyerdőn átvonuló zászlóaljai Isaszegnél beleütköztek Jellacsics hadtestébe. Miután a magyarok dandáronként érkeztek, eleinte a császáriak könnyen visszaverték őket, komoly veszteségeket okozva. Klapkával egy időben, a Királyerdő északi részén megjelent a Damjanich vezette harmadik hadtest is, és a tábornok – amikor értesült arról, hogy Klapka hadteste megkezdte a visszavonulást – átvette a csata irányítását.

Az ütközetbe bevonták az Aulich Lajos vezette, tartalékban lévő magyar hadtestet is. Már úgy tűnt, hogy Jellacsics csapatait sikerül kiszorítani Isaszegről, amikor a magyar seregek oldalában megjelent a Schlik tábornok vezette császári hadtest fele. A csata megakadt, a magyaroknak csak a kora esti órákra sikerült elfoglalniuk az Isaszeg fölötti magaslatokat, s elűzni onnan Jellacsics seregeit. Az erről értesülő Windisch-Grätz pedig elrendelte a császárai csapatok visszavonulását a fővárosba.

„Az isaszegi csatával véget ért a tavaszi hadjárat első szakasza. Az eredmény nem volt nagyon jelentős, ugyanis a magyaroknak – a kezdeti haditerv céljai ellenére – nem sikerült megsemmisíteniük az ellenség főerőit, sőt a fővárost sem foglalták el. Viszont végig jelentős ellenséges erőkkel álltak szemben, s több győzelmet is arattak, tehát kijelenthető, hogy a hadjárat első része sikeresen zárult" – mondta Hermann Róbert.

(Folytatjuk!)

Fotó: folkturista.hu és archív

Címkékhadtörténet

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!