Hadihajósok emlékezete

„November hatodika számunkra a mindenkori dunai hadihajózás emlékünnepe, melynek során tisztelettel gondolunk Árpád-házi királyaink csajkásaira, Mátyás király hadiflottájára, az 1848-49-es szabadságharc Mészáros hadigőzösére, a Magyar Királyi Folyamőrségre, a Honvédelmi Folyami Flottillára” – mondta ünnepi beszédében dr. Margitay-Becht András, kutató-történész, aki hangsúlyozta azt is, hogy hazánk hadihajós katonái minden történelmi korszakban példásan szolgáltak és tisztes helytállást tanúsítottak.

A megemlékezés végén a Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubja Műszaki Tagozata, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a TIT Hajózástörténeti Modellező és Hagyományőrző Egyesület, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Hajózásért Egyesület és a Zebegényi Hajózástörténeti Múzeum képviselői helyeztek el koszorúkat, tisztelegve az elhunyt hadihajós katonák emléke előtt. Az ezred nevében Szilágyi Zsolt ezredes, az alakulat parancsnoka helyezett el koszorút. Zárásként Pallos Emil színművész, nyugállományú hadihajós őrmester szavalta el a Szózatot.

Ezt követően az Osztrák-Magyar Monarchia egykori elit alakulata, a császári és királyi Dunaflottilla két legendás parancsnoka, Lucich Károly altengernagy és Ferenczy Béla altábornagy tiszteletére rendezett megemlékezést az erdőbényei polgármesteri hivatal. Az egykori hadihajós parancsnokok emléke előtt az alakulat képviselői is lerótták kegyeletüket a helyszínen.

Kántor Dezső polgármester Lucich Károly altengernagy emlékoszlopánál köszöntötte az esemény résztvevőit. Ünnepi beszédében kiemelte, fontos megőrizni a hősi halott katonák emlékét, ugyanakkor reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a jövőben ne legyen szükség ilyen súlyos áldozatok meghozatalára. Szilágyi Zsolt ezredes ezután megköszönte, hogy kitelepítésüket követően Erdőbénye befogadta Lucich Károlyt és Ferenczy Bélát, elhalálozásuk óta pedig mind a mai napig méltó módon őrzik emléküket a helyi lakosok.

Az összegyűltek ezután megtekintették az erdőbényei Szent István Általános Iskola diákjainak rövid előadását, majd koszorúkat helyeztek el az Erdőbénye központjában található emlékoszlopnál.

A temetőben, Lucich Károly altengernagy sírjánál folytatódott a megemlékezés, ahol katolikus szertartás során rótták le kegyeletüket a jelenlévők, majd Ferenczy Béla altábornagy sírhelyénél mondott imát Tóbiás Zoltán, a község református lelkésze. Az eseményen Szilágyi Zsolt ezredes mellett részt vett Ziman Mariann tanácsos, az erdőbényei 7. számú Kiképzési Oktatási Regeneráló Központ parancsnokhelyettese. Dr. Margitay-Becht András pedig a nyugdíjas hadihajós katonákat és a hadihajózáshoz kapcsolódó hagyományőrzőket képviselte a megemlékezésen.

* * *

Lucich Károly altengernagy 1868. március 10-én született Pozsonyban. 1888-ban végezte el a Haditengerészeti Akadémiát. A harminc évig tartó haditengerészeti pályafutása alatt többek között részt vett a Saida korvett nyugat-indiai és észak-amerikai útján, a kínai bokszerlázadás leverésében és Montenegró blokádjában. 1896-ban került először a Dunára, ahol előbb a Szamos monitor első tisztje, majd az „A" őrnaszád parancsnoka lett. Két alkalommal, 1903-1906 és 1914-1917 között is parancsnoka volt a Dunaflottillának, 1918-ban ismét visszavezényelték a tengerre, ahol a Fiumei Tengerkerület parancsnoka lett. Október 31-én kiutasították Fiuméból, hazautazott Budapestre. 1952. március 13-án hunyt el, az erdőbényei katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ferenczi Béla altábornagy 1857. február 21-én született Erdőbényén. 1875-ben végzett a fiumei Haditengerészeti Akadémián. A tizenkilenc évig tartó haditengerész pályafutása során többek között részt vett a Dandolo korvett brazíliai és észak-amerikai missziós utazásán, a Donau korvett gyakorlóútján a Földközi tengeren, szolgált a Kerka ágyúnaszádon és a Habsburg páncélos fregatton. 1894-ben átlépett a Magyar Királyi Honvédségbe, majd 1903-ban lett a Ludovika Akadémia tiszti tanfolyamának parancsnoka, a Katonai Becsületügyi Tanács és a Katonatudományi Egylet elnöke. A világháborúban betegsége miatt már nem vett részt, 1918.április 8-án, Sátoraljaújhelyen hunyt el, szülei mellé temették az erdőbényei református temetőbe.