Hagyományteremtő megemlékezés az utolsó magyar királyról

II. János Pál pápa az egykori uralkodó házasságkötésének napját, október 21-ét nevezte meg IV. Károly (1887–1922) emléknapjának, boldoggá avatásának évében, 2004-ben, amely egyben a katonai hagyományőrzés napja is. A jeles évforduló alkalmával a Tihanyi Bencés Apátság és a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület úgy határozott, hogy hagyományteremtő szándékkal idén együtt állítanak emléket a békepárti uralkodónak.

A IV. Károly király kálvária dombon tartott tihanyi megemlékezésen Szűcs Lóránd dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Titkárság titkárságvezetője így fogalmazott: „Károly király megítélése a boldoggá avatásával vitán felül áll. Az államférfi békére való törekvésével, valamint visszatérési kísérletei alatt tanúsított erőszakmentességével példával szolgál az emlékét őrző jelen kor számára.”

A dandártábornok hozzátette: az uralkodó trónörökössé válása előtt példás katonaéletet élt, lovassági tisztként megmutatta katonai erényeit, szolgálatkészségét és bizonyította hazaszeretetét. A megemlékező beszéd után koszorút helyeztek el a kápolnánál, majd a hagyományőrzők és meghívott vendégek átvonultak az apátság templomához, ahol megemlékeztek a település második világháborús áldozatairól.

IV. Károly 1916. novembere és 1918. novembere között volt Magyarország királya. Az első világháborút követően kétszer kísérelt meg visszatérni a magyar trónra.

Első hazaérkezése alkalmával, amikor 1921 tavaszán Horthy Miklós, Magyarország kormányzója megtagadta számára a hatalom átadását, IV. Károly lemondott a fegyveres összeütközés lehetőségéről és visszatért Svájcba. Ugyanez év őszén már hozzá hű katonákkal indult Budapest felé Nyugat-Magyarország irányából. 1921. október 23-án csapatai Budaörsnél megütköztek a kormányerőkkel. Rövid harc után azonban IV. Károly katonáit körbevették, akik megadták magukat. Az élete utolsó éveit a távoli Madeira szigetén, emigrációban töltő király 1922-ben spanyolnátha-fertőzésben halt meg.

„Mi IV. Károlyra úgy gondolunk, mint sok más magyar királyra, akik nemcsak életükben, hanem halálukban is alkottak számunkra. IV. Károly a béke királya volt, annak ellenére, hogy a háború kellős közepén vette át az uralkodást. Mozdulata, minden gondolata a béke irányába hatott” – foglalta össze kérdésünkre a királyról alkotott gondolatait Babák László nyugállományú ezredes, a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület elnöke.

Az ezredes hangsúlyozta, hogy az utolsó magyar király napjaink példaképe, hiszen nekünk is éppen ugyanúgy kell törekednünk a békére, ahogy ezt a háborús időkben, visszatérési kísérletei közben tette IV. Károly. Ezért a béke királyaként őrzi emlékét a ma embere.

A megemlékezés végén az uralkodó emlékére ünnepi szentmisét mutattak be az apátság templomában.