Hajdanvolt helyőrségek: Baja

A Duna-parti Baja hadtörténetének részletes feldolgozására eddig egyetlen kutató sem vállalkozott. Egyedül a Kőhegyi Mihály szerkesztésében megjelent „Baja története a kezdetektől 1944-ig" című kötetben olvasható néhány, a garnizonra vonatkozó utalás. Eszerint időszámításunk után nem sokkal már harcos szarmata törzsek települtek ide, az első erődítményt, a „párkányt" pedig a törökök építették 1556-ban, a mai Béke tér helyén. Később császári csapatok foglalták el a várost, majd Rákóczi szabadságharca idején laktanyát is akartak építeni Baján, de a magas talajvíz miatt felhagytak a tervvel. Mészáros Lázár személyében hadügyminisztert is adott Baja a nemzetnek.

Az első kaszárnya végül 1823-ban épült fel a városban; a vasútállomás melletti egykori huszárlaktanya később járási tanácsháza, majd vármegyeháza lett, most iskola. Az idős bajaiak úgy tudják, hogy három másik laktanya is volt a városban: egy a mostani Kölcsey utcában, kettő pedig a városszéli bevásárlóközpont helyén állt. Arra viszont, hogy a helyőrség két meghatározó laktanyája, a Szegedi úti és a Vaskúti úti mikor és milyen körülmények közt épült, már senki nem emlékszik. Az viszont biztos, hogy a 108. lövészezred (később gépesített lövészezred, aztán -dandár, majd -zászlóalj) 1958. november elsején alakult meg, a 72.önálló műszaki zászlóalj (majd ezred) pedig 1962-ben költözött Bajára. A lövészeké a Vaskúti úti laktanya volt, a műszakiak – társbérletben a lövészek harckocsi-zászlóaljával – a Szegedi úton állomásoztak. Rajtuk kívül még egy rádiótechnikai század, egy vasútépítő alegység és egy határőr őrs is volt a városban.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 15-én, pénteken megjelenő számában!