Három nő, aki férfiként húzott egyenruhát

A bátor nő, aki elszántan harcolt

Lebstück Mária 1830. augusztus 15-én született, Zágrábban. Valószínűleg kevesen gondolták, hogy a kislányból kiváló harcos válik. Az 1848-49-es szabadságharcban önként csatlakozott az egyetemi légióhoz. Mivel nőként ezt nem tehette volna meg, Lebstück Károlyként húzott egyenruhát. A bécsi forradalom alatt a jogászcsapatban állt helyt, a forradalom leverése után pedig a Magyar Honvédség szolgálatába állt. Számos küzdelemben bizonyította hősiességét, harcolt a branyiszkói, a komáromi és a kápolnai csatában is. Utóbbiban azonban megsebesült: egyesek szerint ekkor vált világossá, hogy a fővadásszá, majd hadnaggyá kinevezett katona valójában nő.

Ezen kívül több történet is napvilágot látott azzal kapcsolatban, pontosan hogyan derült fény valós kilétére. Egy másik változat szerint mindez Budavár elfoglalásának győzelmi ünnepén vált nyilvánossá, amikor vőlegénye megkérte, hogy női ruhában jelenjen meg. Görgeri Artúr kémnek gondolta, ezért halálra ítélte, tiszttársai azonban Kossuth Lajoshoz fordultak, aki szabadon engedte és visszaadta rangját is.

Lebstück Mária számos alkalommal helyt állt határozottságának és kitartásának köszönhetően. Bátorságát főhadnagyi ranggal és aranykardbojttal is elismerték. 1849-ben feleségül ment Jónák József tüzérőrnagyhoz. A szabadságharc leverését követően a férfit életfogytiglanra ítélték, így a hadbíróság felbontotta a házasságukat. Mária fél évre került fogságba, ekkor adott életet közös gyermeküknek, Pálnak. Ezt követően kiutasították az országból, így visszatért Horváthországba. Második férje Pasche Gyula volt, akinél fia festészetet tanult. Miután a férfi és közös lányuk, Antónia is életét vesztette, a gyász feldolgozásának reményében Budára költözött és franciát tanított. Ismét találkozhatott Jónák Józseffel, akit időközben szabadon engedtek. Első férjével nem folytatódott a korábban megszakadt kapcsolat, azonban a férfi egész életében támogatta Máriát és fiát. 1880-ban Újpestre költözött, ahol köztiszteletben álló személy volt, rendszerint magára öltöte honvéd egyenruháját.

Halálos ágyán élettörténetét elmesélte Jókai Mórnak, ezáltal számos emléke fennmaradt. Az életútját feldolgozó novella a Pesti Hírlapban jelent meg. 1892. május 30-án vesztette életét. Történtéből 1942-ben operett is készült „Mária főhadnagy” címen, mely Huszka Jenő és Szilágyi László nevéhez fűződik.

Az egyenruhába bújt riporternő

Dorothy Lawrence 1896. október 4-én született. A fiatal angol nő azt az álmot dédelgette, hogy újságíró lesz, néhány írását a The Times is közölte. Mikor kitört az első világháború, szeretett volna beszámolni az eseményekről. 1915-ben Franciaországba utazott, jelentkezett az Önkéntes Segítő Különítményhez, mint civil alkalmazott, ott azonban elutasították. Ezután szabadúszó haditudósítóként a francia szektoron keresztül akart belépni a háborús övezetbe, terve azonban ezúttal sem járt sikerrel. A rendőrség Senlisben letartóztatta és távoznia kellett.

Minden nehézség ellenére nem adta fel célját, hogy beszámoljon a háború eseményeiről. Ehhez azonban bátor lépésre volt szüksége: elhatározta, hogy belép a seregbe és testközelből tudósít a harctéren történtekről. Ehhez csak az az út vezetett, hogy férfinak adja ki magát. Párizsban megismerkedett két brit katonával, akik egyenruhát csempésztek neki, megtanították menetelni, valamint arra, hogyan használja a fegyvereket. Egyre több férfi segített a tervében. Dorothy levágatta a haját, fűzőt viselt, hogy elfedje valódi alakját, vállait egyebek mellett vattával feszítette ki, hogy férfiasabbnak tűnjön. Alaposan készült az átváltozásra: még az arcszínét is elsötétítette, melyhez kálium-permanganátból készült fertőtlenítőszert használt, valamint megborotválta, hogy kiütései legyenek. Hamis igazolványt is szerzett, hogy Denis Smith közlegényként katonává váljon a Brit Expedíciós Erőknél.

A folyamatos rejtőzködés azonban megviselte, hidegrázás és reuma gyötörte, majd több alkalommal elájult. Attól tartott, egy orvosi vizsgálat alatt azonnal lebukna és bajba sodorná az őt segítő katonákat, ezért tíz nap elteltével inkább önként bevallotta, hogy valójában nő. Kezdetben kémnek hitték és hadifogolyként kezelték. Hosszas kihallgatást követően aláíratták vele, hogy nem számolhat be a történtekről, különben börtön vár rá. A hadsereg el akarta kerülni, hogy más nők is megpróbálkozzanak azzal, hogy álruhában információkat gyűjtsenek. Később, már visszatérve Londonba, megpróbálta nyilvánosságra hozni a történetét, de a hadihivatal utasítására meg kellett szabadulnia írásától. 1919-ben Canonburybe költözött, ahol élménybeszámoló írásába kezdett, amelyet a hadügyminisztérium cenzúrázott. 1925-ben elmegyógyintézetbe került. 1964. október 4-én vesztette életét.

Mulan, a legenda

Az ókori Kínában élő Hua Mulan története napjainkban is él tovább. Hőstettét rajz- és élőszereplős film formájában egyaránt megörökítették, Mulan életének pontos részleteiről azonban keveset tudni. Egyesek szerint létező személy volt, más elképzelések úgy tartják, alakja csupán a képzelet szüleménye. Története több változatban is fennmaradt, a cselekmény azonban hasonló.

A legenda szerint Mulan megtudta, hogy a faluba katonák érkeznek, és minden családból egy-egy férfinak velük kellett tartani a háborúba. A nő elkerülve, hogy családjából elvigyék idős és beteges édesapját, inkább maga állt be a hadseregbe. Ehhez férfinak öltözött, és még alvás közben sem vált meg a ruháitól, hogy megőrizze titkát. Bizonyos változat szerint apjának köszönhetően már besorozása előtt jól értett a harcművészetekhez, emellett katonai stratégiákról is olvasott. Kiválóan teljesített, melynek köszönhetően egyre magasabb beosztásokat kapott. Szolgálata alatt beleszeretett tiszttársába, Jin Yong-ba. Az egyik leírás szerint egy komoly küzdelem előtt, tábornokként úgy döntött, női ruhában harcol, felfedve valódi kilétét. A katonák a meglepetés mellett tiszteletet éreztek iránta. Történetével képes volt őket inspirálni. A csatát megnyerték, mely után a császár jutalmat ajánlott Mulan-nak, aki csak annyit kért, hogy tizenkét év szolgálat után hazatérhessen családjához.