Hat hónap a világ legveszélyesebb országában

„Ahogy a térképre nézek és látom a képeket az elvégzett projektekről, azt gondolom, hogy egy nagyon tartalmas időszakot tudhatunk magunk mögött. A biztonság és újjáépítés, e két fő gondolat mentén tartom fontosnak összefoglalni a PRT-3 tevékenységét", mondja Rózsa Tibor.

„A biztonság kérdésköre nagyon érzékeny terület. Amikor augusztus végén kiérkeztünk akkor még a tartományban viszonylagos nyugalom volt. A forró ősz azonban sok változást hozott. Megnövekedett a fenyegetettség, hogy a legveszélyesebbeket említsem, IED-, rakéta- és ellenséges támadások, de megjelentek az öngyilkos merénylők is. Sajnálatos módon kiemelkedő volt a 2007. november 6-ai, Baghlan városban elkövetett öngyilkos merénylet, amely Afganisztánban az eddigi merényletek között a legvéresebb volt. Ezen események rendkívüli nyomásként nehezedtek a kontingens állományára. A biztonsági helyzet drasztikus romlásával nagyobb figyelmet kellett fordítani a feladatok megtervezésekor, hiszen nap, mint nap úgy hagytuk el a tábort, hogy nem tudtuk milyen veszély leselkedik ránk. Az állomány mindezek ellenére minden feladatát, maximális koncentráció mellett pontosan és precízen hajtotta végre. Ebben az időszakban határoztam el egy „Erős Kéz" fedőnéven megvalósult biztonságnövelő műveletet, amely úgy gondolom nagymértékben hozzájárult a helyzet viszonylagos stabilizálásához. Emellett lélektani hatása is volt a tartomány lakosságára, hiszen megjelent a tartományban az afgán nemzeti hadsereg egyik alakulata, valamint növekedett a helyi rendőrök iránti bizalom és elismertség. A kemény tél beköszöntével az ellenállók tevékenysége lecsökkent, ennek ellenére úgy ítéltem meg, hogy a műveletet folytatni kell, mintegy előkészíteni a tavaszi időszakot, de gondolva a következő váltás lehetőség szerinti helyzetbe hozására is a biztonság vonatkozásában. Így február hónapban újra – már egy magasabb szinten – végrehajtása került az afgán hadsereg és rendőrök közreműködésével az Erős Kéz II. művelet, amelyet az előző tapasztalatainak felhasználásával és a hibák kiküszöbölésével terveztünk meg. Mindezzel együtt, sajnos a biztonsági helyzet továbbra sem nyugodt. Sikerként könyvelhető el, hogy ezen műveletekkel hozzájárultunk ahhoz, hogy az afgán kormány komolyan veszi a valós fenyegetettséget és ennek köszönhetően 2009 első negyedévében a tartományba telepíti hadseregének egyik alakulatát", fogalmaz a parancsnok.

„A műveletek beindításával párhuzamosan megkezdtük a tábor biztonságát fokozó beruházásokat. Ezek a munkálatok azóta már befejeződtek, így többek között megtörtént az épületek teljes magasságában HESCO-val történő körberakása, a tábor körüli falak megerősítése, átépítésre kerültek a kapuk és megszigorítottuk a beléptetési rendszert is. Továbbá beszerzésre kerültek páncélozott Toyota autók. Ezek a rendelkezések és erődítési munkálatok, mind-mind a táborlakók biztonságát növelték és fogják biztosítani", mondja Rózsa Tibor.

„Ahogy a beszélgetés elején mondtam: a második gondolat a kontingens egyik alaprendeltetése, az újjáépítés, amelynek három fő területét támogattuk elsősorban, ezek az oktatás, az infrastruktúra, valamint egészségügy. Az elvégzett munkákról bővebben: a PRT-2 által 28 megkezdett munkát fejeztünk be, a mi időszakunkban 67 projekt került beindításra. Ezek részletezve: egy iskola már elkészült, kettő építése még folyamatban van, öt orvosi rendelőt adtunk át, a rendőrség és a közigazgatásban dolgozók számára hónapokkal ezelőtt letettük egy mecset alapkövét, de több kilométernyi védőfal és partfal megerősítési munkálatait is elvégeztük a tavaszi áradások megelőzése céljából. Afganisztánban az egyik legnagyobb problémát az ivóvíz hiánya okozza, ezt vízelosztó kutak, és víztározó rendszerek építésével és javításával próbáltuk megoldani. Több esetben volt, hogy más minisztériumok középtávú fejlesztési terveit felügyeltük. Ilyen volt például az Egészségügyi Minisztérium által ’átengedett’ pénzösszegből egy klinika építését kezdtük meg, de menedzseltük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vízgazdálkodási projektjeit is. Jó munkakapcsolatot alakítottunk és sikeresen együttműködtünk az afgán rendőrképzésben a kontingens állományához csatlakozott Rendvédelmi Szakértői és Tanácsadói Kontingens rendőreivel", elemezte a történteket a parancsnok.

Rózsa Tibor elmondta: „A helyi afgán vezetőkkel történő együttműködés területén nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy egyenrangú félként kezeljük őket, tiszteljük kultúrájukat, szokásaikat, de fontos volt számunkra a bizalmuk megszerzése is. Amit a visszajelzések alapján az afganisztáni PRT-k vonatkozásában, a mi kontingensünk rendkívüli mértékben megvalósított. Sokszor külön terhet rótt ránk, hogy a tartományban nagyon minimális szervezet foglalkozik humanitárius segélyezéssel, ezért a kemény tél alatt szinte csak mi tudtunk segíteni a helyi menekülteknek, illetve rászorulóknak. Több ezer családnak nyújtottunk támogatást takarókkal, meleg ruhákkal, sátrakkal, kályhákkal. Tevékenységünket az afgán kormány menekültügyi minisztere oklevéllel ismert el."

„Azonban minden erőfeszítésünk hiábavaló lett volna, ha nincs megfelelő média nyilvánosságunk, ha az emberek nem értesültek volna a különböző nyomtatott és elektronikus médiákon keresztül, hogy milyen feladatokat hajtottunk végre", mutatott rá az ezredes. „Ezeken túlmenően első kezdeményezésként két héten belül Pol-e Khumri város főbb csomópontjain óriásplakátokon hirdetjük és hívjuk fel a lakosság figyelmét arra, hogy a biztonság és az újjáépítés közös összefogással, csak együttesen valósítható meg. A tájékoztatásból a hazai közvélemény sem maradt ki, hiszen heti rendszerességgel nyújtottunk információt és pillanthattak bele a táborlakók, illetve a helyiek életkörülményeibe, de kaphattak híreket az elvégzett feladatainkról, valamint sikereinkről is."

„Összességében elmondhatom, komoly szakmai kihívás volt az elmúlt közel hat hónap a teljes személyi állomány részére. A magas szintű feladat-végrehajtás jellemezte mindenki munkáját. Természetesen voltak nehéz és örömteli pillanatok is. A kitűzött célokat és elképzeléseket valóra váltottuk. Õszintén szólva, jóleső fáradtsággal tekintek vissza. Rengeteg kedves emlékkel térek haza. Hamarosan megérkezik a PRT-4 első állománya, így az utolsó hetek is mozgalmasan telnek majd. Nem számolom a napokat, de a fiaim minden telefonbeszélgetéskor emlékeztetnek arra, hogy hányat kell még aludniuk, amíg hazatérek. Jó lesz újra családi körben tölteni a napokat", összegezte az elmúlt fél év történéseit Rózsa Tibor.