100 éve Caporetto: az áttörés új megközelítésekben

A Nagy Háború borzalmai új helyzet elé állították a katonai vezetőket, meg kellett reformálniuk a haderőt. A hadvezetés 4 éven keresztül nehezen jött rá, hogy hogyan lehetne megbontani az ellenség védelmét. Ez csak rendkívül ritka esetekben sikerült, például Caporettónál.

„A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy micsoda emberfeletti teljesítmény kellett ahhoz, hogy a katonák eljussanak a kijelölt állásokba, mozgassák a haditechnikai eszközöket" – mondta prof. dr. Padányi József vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese az Isonzó-völgyében átélt élményeiről. Kiemelte: érdemes ellátogatni a vidékre és személyesen átérezni a történelmi mélységét, hiszen itt magyar katonák harcoltak, éltek és haltak meg az első világháborúban.

A konferencia európai uniós támogatásból valósult meg a KÖFOP-programon keresztül, amelyben a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) kiemelkedően teljesített a tudományos rektorhelyettes szerint: az összes NKE-s pályázat 26 százalékát a kar nyújtotta be. Ez 430 millió forintot jelent a HHK-nak, amit a kutatásra, tananyagfejlesztésre és az oktatás minőségének javítására fognak fordítani. „Ezt 5 kutatóműhely, 6 kutatócsoport és 20 pályázat használja fel" -mondta a rektorhelyettes, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a KÖFOP-program céljaival párhuzamosan olyan témákat is a hallgatók és tudóstársadalom elé kívánnak tenni, amelyekről eddig nem tudtak őszintén beszélni. Így kérte a kutatókat, tárják fel az igazságot.

Németh Balázs, az NKE egyetemi tanársegédje nemrég fejezett be egy nyolcéves kutatási projektet, amelynek keretében történelmi fegyverek célballisztikáját vizsgálta. „Ez eddig hiányzott a világ hadtörténetéből" – mondta. A vizsgálatok során az egyetem kutatójának eredeti fegyverrel és lőszerrel kellett dolgoznia, hogy a kísérlet stabil alapokon álljon. A magyar csapatok Caporettónál a Mannlicher M95 ismétlőpuskát használták, amely megbízhatóságában világverő volt a korban. „600 lépés távolságból pontosan eltalálta az ellenséges katonát." Németh Balázs a ballisztikai eredmények mellett ismertette a lövészek felszereltségét, valamint az átalakuló trendeket is az első világháború során.

A magyar kiegészítésű alakulatok a tolmeini hídfőnél tettek tanúbizonyságot a hősiességükről, amely előkészítette a 12. isonzói csatát, azaz az áttörést. Dr. Négyesi Lajos alezredes, az NKE egyetemi docense kiemelte, hogy a magyar katonák vitézül harcoltak és helytálltak a hegyekkel tűzdelt terepen. A harcok embertelen mivoltát Tersánszky Józsi Jenő „Egy ceruza története" és a „Borzalmak hegye" című műveiben örökítette meg. Csapatainknak be kellett magukat vésnie a hegyekbe, az arcvonal a hegygerincen húzódott. Ezt a vidéket a helyi lakosok október után már nem közelítik meg, a katonáknak mégis hosszú ideig kellett berendezkedniük az őszies-télies időszakra, mindezt olasz ágyútűz nyomására. Kevés tüzelő jutott a katonáknak: „28 napon keresztül fagyoskodtak."

A fordulópontot egy húszperces, meglepetésszerű támadással érték el a Monarchia csapatai, amely után lépésről lépésre számolták fel az olasz állásokat. Az alezredes felhívta a figyelmet, hogy bár a caporettói áttörésben aktívan részt vettek a magyarok, a német precizitás és alaposság nélkül nem valósulhatott volna meg.

Az áttöréshez elengedhetetlen volt egy új csapatnem bevezetése: a rohamcsapatoké. Dr. Kiss Gábor őrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze kifejtette, hogy az első világháború menetében 1915 elejére a harcoló felek számára bizonyossá vált, hogy az úgynevezett mozgó háború időszaka lezárult. Az arcvonalak megmerevedtek. Az eredményes harc érdekében hadászati, de főként harcászati megújulásra volt szükség, ami egy különlegesen kiképzett csapatnem létrehozását indokolta. A rohamcsapatokat német mintára vette át a Monarchia hadserege. A rohamzászlóalj négy rohamszázadból, egy gyalogsági ágyús ütegből, egy lángszórós szakaszból, valamint egy építőszázadból állt. A rohamcsapatok a következőképp tevékenykedtek: pontos tervezést követően rohamjárőrök megtisztították a terepet, majd egymást követően 3 rohamoszlop tört be az ellenség arcvonalaiba. Az utolsó rohamoszlop után, eredményesség esetén már tiszta volt a terep a gyalogság számára. A rohamcsapatok mindenképp felrázták az állóháború menetét, és hatalmas pusztítást tudtak végezni, de hatalmas veszteségek árán. A rohamcsapatainkat az 1918-as padovai fegyverszünet során számolták fel végül – tette hozzá.

Kranzieritz Károly, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze a műszakiak gyakorlatát mutatta be az olasz hadszíntéren. Kiemelte, hogy a hegyvidéki hadviselés gondolata egy elhibázott elméletrendszeren, Franz Kuhn von Kuhnenfeld könyvén alapult. Ennek okán a Monarchia egyfrontos háborúra rendezkedett be, hiányos kiképzéssel és téves tervezéssel. „1914-ben a legjobb hegyi csapatok keleten pusztultak el" – hívta fel a figyelmet. Caporettónál hosszú frontvonalak húzódtak végig a hegyvidéken, így a műszakiaknak meg kellett oldani az ellátmány, a hadieszközök és a sebesültek szállítását. Úttalan utakat kellett járhatóvá tenniük, mivel két lehetőségük volt a csapatoknak, „Menni vagy meghalni." A műszakiak feleltek továbbá a kavernák tervezéséért, a tüzérség szállítmányozásáért, a drótkötélpályák kiépítéséért, valamint az ellenséges műszaki zárak felnyitásáért. Kranzieritz Károly kiemelte, hogy az így is sikeresen megvalósuló caporettói áttörés hatalmas műszaki teljesítmény volt.

A caporettói áttörés legnagyobb magyar hőse Bertalan Árpád hadnagy volt, aki ezért megkapta a Monarchia legrangosabb harctéri érdemekért adományozható kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. A mindössze 19 éves vitéz emberfeletti tettét dr. Balla Tibor alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze mutatta be. Bertalan hadnagy 1917. október 24-én végrehajtott fegyverténye kiemelkedett az aznap mások által véghezvitt haditettek közül: „15 fős rohamjárőre élén alakulata előtt haladva, 3 olasz védelmi vonalat tört át és részben elfoglalt. Közel 1000 olasz foglyot ejtett, 6 nehézmozsarat, 11 géppuskát, 2 aknavetőt, 1 fényszórót, 1 hadikórházat zsákmányolt" – mondta. Előretörésével nagyban megkönnyítette a 3. bosnyák tábori vadászzászlóalj betörését az ellenség állásaiba, továbbá hozzájárult a császári és királyi 7. hegyi dandár hadműveleti sikereihez.

Fotó: Szilágyi Dénes