1919-1920 – A béke, amely nem hozott megnyugvást

Az első világháború 51 hónapjának végén az osztrák−magyar csapatok minden fronton az 1914-es határokon kívül, illetve azok mentén foglaltak állást, vagyis területeket nem veszítettek, embert viszont annál inkább. A Monarchia országaiból mintegy 8-9 millió férfi és körülbelül 100 ezer nő vonult be frontszolgálatra a Nagy Háborúban. Magyarországról 3,4 millió embert soroztak be a hadseregbe, és ezenkívül még 800 ezret foglalkoztattak hadiüzemekben, bányákban, illetve bíztak meg különböző, a hátországban elvégzendő feladatokkal.
Ez az akkori ország lakosságának közel egynegyedét tette ki – mutatott rá a történész.

Magyarország 660 ezer embert veszített az első világháborúban, 800 ezren hadifogságba estek és körülbelül ugyanennyien megsebesültek, míg az egész Monarchiában több mint 1 millió volt a halottak, 2 millió a sebesültek és 1,7 millió a hadifoglyok száma.

„Ha a halottak számát vesszük, kitűnik, hogy a magyar fél komoly véráldozatot hozott a háborúban, aminek az volt az egyik oka, hogy a katonáinkat megbízhatóbbnak gondolták, mint például a délszlávokat vagy a cseheket, és előszeretettel állították őket olyan áttörési pontokra, ahol nagyobb veszteségeket szenvedtek" – mondta Balla Tibor.

Az ország és kormánya

A hazatérő katonákat a Károlyi-kormány leszerelte és elbocsátotta, amit mai ésszel nagyon nehezen lehet megérteni, hiszen akkor már tudható volt, hogy a románok közelednek Erdélyben, a szerbek és a franciák Szeged alatt álltak, a cseh hadsereg pedig a Felvidéken mozgolódott. Ennek okairól a történész elmondta: az akkori magyar kormány 1918. november 13-án fegyverszünetet kötött Belgrádban az antanttal (pontosabban a franciákkal), amire nem volt igazán szükség, hiszen a padovai fegyverszünet az egész Monarchiára érvényes volt, így Magyarországra is.
Károlyiék úgy érezték, hogy ezzel gesztust gyakorolnak az antant felé, amit értékelni fognak a győztesek, végül azonban nem így lett.

„Meglátásom szerint a Károlyi Mihály vezette kormány ezzel nagy károkat okozott az országnak, hiszen egy, bár ereje végén járó, de még harcolni képes, harcedzett hadsereget zavartak szét, és meg sem próbálták megvédeni a történelmi Magyarország határait" – mondta. Ebben a helyzetben említést érdemel az a székely hadosztály, amely szinte egyedül vette fel a harcot az előrenyomuló románokkal Erdélyben, és ügyesen lavírozva, néhány hónapig sikerült feltartóztatnia a támadókat.

A Párizs környéki békeszerződések

A háború végén az új hatalmi viszonyok kialakításában főként Franciaország és Nagy Britannia érdekei érvényesültek. 1919. június 28-án először Németországgal kötöttek békét Versailles-ban, szeptember 10-én Ausztriával Saint-Germain-ben, november 27-én Bulgáriával Neuilly-ben, 1920. június 4-én Magyarországgal a Nagy Trianon-palotában, utoljára pedig 1920. augusztus 10-én Törökországgal Sèvres-ben.
A történelmi Magyarország teljes területe – Horvátországgal és Szlavóniával együtt – 325 ezer 400 négyzetkilométer volt, ami a békekötés után 93 ezer 73 négyzetkilométerre csökkent, ez pedig azt jelenti, hogy a felségterületének körülbelül a kétharmadát elcsatolták.
A háború előtti 18 milliós lélekszámból 8 millió marad meg, így a népesség 60 százaléka egyszerűen elveszett az anyaország számára.

„A határok meghúzásában a hatalmi szempontok domináltak, és nem vették számításba a nemzetiségi tényezőket, így több mint hárommilliónyi magyar anyanyelvű került a határokon túlra" – mondta Balla Tibor.

Ráadásul pénzbeli és anyagi kártérítésre is kötelezték Magyarországot, és csak egy 35 ezres, minimálisan felfegyverzett hadsereget engedélyeztek a számára.

A konfliktus magvai

A győztesek diktátumai a következő 20 évre meghatározták hazánk sorsát és a körülötte frissen kialakult kisantantországokhoz való viszonyát: elindult például a revizionista politika, és úgy általában, az igazságtalanság önmagában hordozta egy következő nagy konfliktus csíráit. Ezzel kapcsolatban Balla Tibor megjegyezte, hogy több külföldi és magyar történész is úgy látja, valójában csak egy világháború volt, csak épp volt az első és a második között egy viszonylag hosszú, konkrétan 20 évnyi fegyverszünet.
„Én ezzel nem értek egyet, de az biztos, hogy a XX. századi problémák zöme az első világháborút lezáró békerendszer következménye" – hangsúlyozta a történész.

Trianonnal kapcsolatban érdemes még azt is megjegyezni, a békeszerződést aláíró magyar delegáció sokáig hezitált, hogy végül ki vállalja magának az aktusnak a következményeit, ezért nem is az akkori ismert politikusok szignatúrái szerepeltek a dokumentumon. „Ez azt is jelentette, hogy a delegációt kész tények elé állították, nem voltak alkupozícióban" – fűzte hozzá Balla Tibor.