A csataterek napszámosai – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az első, kifejezetten műszaki feladatra megalkotott jármű brit volt: Giffard LeQuesne Martel őrnagy egy első világháborús Mark V-öst alakíttatott át. Az aknákat két tonnás taposóhengereknek kellett hatástalanítaniuk, de a jármű kapott egy hidraulikus rendszerrel lerakható és felszedhető hadihidat is, ami kisebb csatornák, árkok leküzdésére adott lehetőséget.Ezek a járművek csak kezdeti megoldásnak számítottak: a gépesített hadviselés elterjedésével szükség volt olyan lánctalpas műszaki eszközökre, melyek a támadó páncéloserőkkel képesek lépést tartani minden terepviszony közepette, a védelem akadályait pedig biztonságosan és gyorsan le tudják rombolni. Erre a második világháborúban számos remek megoldás született – jellemzően a már meglévő harckocsik alapjaira építkezve.A britek a két háború között már nemcsak a tankok, hanem az egyéb lánctalpasok tekintetében is maradandót alkottak. Az Mk. V. könnyű harckocsi alapjain készült el az első hídvető műszaki jármű (8 méteres áthidalással), a második világháború nyugat-európai küzdelmeiben pedig már Percy Hobart vezérőrnagy különleges járművei segítették a szövetséges csapatokat. Csak néhány színfolt a palettáról: a forgó lánchengerrel ellátott ,,aknamentesítő" Sherman Crab közepes harckocsi, a 290 milliméteres vasbeton-romboló mozsárágyúval is felszerelt Churchill AVRE, az ARK lánctalpas önjáró híd, az első, páncélozott buldózer (a Caterpillar klasszikus D7-esének átalakított változata) vagy éppen a sokkal gyorsabb Centaur Bulldozer, ami már a páncélosegységekkel is tartotta a tempót.