„A Ferencvárosban talált 500 kilós bombához hasonló eszköz évi néhány alkalommal fordul csak elő”

Mikor kezdődött az érdeklődése a tűzszerész szakma iránt?

Már általános iskolás gyerekként érdekelt a katonai szolgálat, tehát nem volt nagy meglepetés, mikor katonai középiskolába, majd főiskolára jelentkeztem. Az elképzelésem akkor még inkább a felderítő vagy lövész szak irányba mutatott, de egy orvosi alkalmassági vizsgálaton kiderült: más területen kell megtalálnom a számításomat.  Így került előtérbe a műszaki szakirány. A műszaki terület eléggé szerteágazó, az út és hídépítéstől kezdve a műszaki záráson át a robbantásig nagyon sok mindent magában foglal, de engem a robbantási ismeretek témakör volt az, ami a legjobban érdekelt. A főiskolát követően azonban nem sikerült elsőre ilyen jellegű beosztást kapnom. Így kerültem először Szentesre pontonos hídépítő szakaszparancsnoknak, majd egy átszervezésnek köszönhetően beosztást nyertem a tűzszerész és aknakutató zászlóaljnál.

Ott kapta az alapot a tűzszerész szakmához?

Akkoriban sem volt és azt hiszem, hogy még most sincs igazán tűzszerész jellegű képzés a katonai főiskolán. Műszaki szakirányon a robbantás és a műszaki zárás az, ami a legközelebb van a tűzszerész szakmához, de magát a tűzszerész képzést már az alakulatnál kapja meg, aki ide kerül.

Akkor mégis mi volt a motiváció?

A tűzszerész szakmában aránylag gyors és biztos visszaigazolás kapok arról, hogy mennyire csinálom jól azt, amit csinálok és ez ad valamiféle motivációt. Ez egy folyamatos tanulás és készenlét, és amit megtanulok, azt tudom is kamatoztatni az éles feladatvégrehajtás során – teszem hozzá, jórészt békeidőben.

Emlékszik az első éles járőrre?

Beosztottként az első tűzszerész járőr feladatom Százhalombatta és Ercsi területén volt, ahol egy 82 milliméteres aknavető gránátot semmisítettünk meg a szántóföldön. Ercsiből további két bejelentést kaptunk, ahol az egyikről kiderült, hogy nem robbanótest, a másik pedig egy 4 centiméteres magyar légvédelmi repeszgránát volt, amelyet beszállítottunk a központi gyűjtőhelyre. Ez pont egy olyan nap volt, amikor visszaértünk munkaidő végére, de természetesen nem minden járőr ilyen.

Beosztott tűzszerészként akkor megkapta a megfelelő alapot az alakulatnál…

Mindenkinek a tűzszerész alaptanfolyammal kellett akkor is kezdeni a szakmát és ez ma sincs másként. Ez egy nagyon erős elméleti tanfolyam, gyakorlati képzéssel kiegészítve, amelyen, a Magyarországon leggyakrabban előforduló különböző robbanóeszközök felismerését, felépítését, gyújtószerkezetét, működését, veszélyességi fokát kell elsajátítani. A felkészítés manapság is hasonlóan működik, a Magyar Honvédség missziós szerepvállalása miatt azonban a felkészítés szélesebb spektrumot ölel fel.

Mi volt az első robbanótest, amit személyesen hatástalanított?

Ha jól emlékszem, egy 203 milliméteres betonromboló gránát volt a Nagyvárad térnél, amely építési munkálatok során bukkant elő a földből. A hatástalanítás érdekében ott már zárásra, illetve lakosságvédelmi korlátozásra is szükség volt és emlékeim szerint nem akarta könnyen megadni magát a gyújtószerkezet, ráadásul az eső is esett…

Van különbség annak tekintetében, hogy egy 1 tonnás bombához vagy mondjuk egy aknavető gránáthoz vonulnak ki?

Ha nagyméretű robbanótesthez megyünk ki, akkor a területkiürítés és a lakosságvédelmi intézkedések miatt valószínűleg nagyobb körülötte a felhajtás. Ezeket az eszközöket méretükből adódóan nem szállítjuk el, hanem a helyszínen kell hatástalanítanunk. A nagyméretű robbanótest semmivel nem veszélyesebb, mint egy kisméretű eszköz, amely, ha felrobban, ugyanolyan súlyos vagy halálos következménnyel járhat a szakemberre nézve. A legutóbb Ferencvárosban talált 500 kilós bombához hasonló eszköz évi néhány alkalommal fordul csak elő. Mióta járőrparancsnok vagyok előfordult 1 tonnás robbanóeszköz is, de ezek nagyon ritkák.

A tűzszerészek általában akkor kerülnek a figyelem középpontjába, amikor baleset történik…

Szerencsére ilyen eset ritkán fordul elő.  Egyébként a balesetek sem feltétlen a hatástalanítás közben következnek be, hanem a robbanótestben zajló folyamatok miatt, amelyekre nincs rálátásunk. A robbanóanyag érzékenyebbé válása jelenti azt a plusz veszélyt, amelyet nem lehet teljesen kiiktatni, de ennek ellenére igyekszünk a legbiztonságosabb megoldani és végrehajtani a hatástalanítást vagy a megsemmisítést.

Előfordul olyan eset, ahol nem sikerült egy bombának a gyújtószerkezetét kiszerelni és más protokollt kellett alkalmazni?

Vannak különböző lehetőségeink, illetve szerencsére már olyan eszközökkel is fel vagyunk szerelve, amelyekkel a nehezebb helyzeteket is meg tudjuk oldani.  Van lehetőség arra, hogy akár fenéklapostól szereljük ki a gyújtót, vagy akár olyan vágó, – akár vízzel vágó – berendezésünk, amely le tudja vágni azt a robbanótestről. Ha pedig ezek nem válnak be, akkor kell a helyszínen megsemmisíteni a szerkezetet. Több száz kilós eszköznél emlékeim szerint nem fordult elő, hogy a helyszínen fel kellett robbantani, de tüzérségi lövedéknél volt már rá példa. Ilyenkor minden olyan védelmi intézkedést meg kell tennünk, amely a lakosság biztonságát szolgálja, valamint az anyagi kár csökkentése is elsődleges szempont.

Hazánk NATO tagságával kibővültek a missziós tevékenységek, illetve megjelentek az improvizált robbanóeszközök. Mennyivel nőtt, illetve mivel nőtt a tűzszerészek feladatrendszere?

A missziós szerepvállalás bővülése kapcsán és leginkább az olyan hadszíntereken, ahol a Magyar Honvédség katonái megjelentek, komoly fenyegetést jelentettek az improvizált házi készítésű robbanószerkezetek. Ezek felderítésére, felkutatására alakult meg a robbanóanyag-kereső kutyás képesség, ami a tűzszerész katonák számára lehetővé tette, hogy az elrejtett improvizált robbanószerkezeteket is megtalálják. Emellett számos olyan modern védőeszközzel, detektáló felszereléssel, tűzszerészrobottal, gépjárművel gazdagodott az alakulat, amelynek köszönhetően ma már világszínvonalon állunk. 

A kiképzés terén milyen változást jelentett mindez?

A felkészítés során megpróbálunk lépést tartani az új ismeretekkel. Ameddig az afganisztáni szerepvállalás szélesebb körű volt a Magyar Honvédségben, addig sokkal naprakészebbek voltak az információk, így a legmodernebb vagy a leginkább hatékony eljárásokat tudtuk tanítani a tapasztalatok alapján. Az afganisztáni szerepvállalásunk befejezése óta a nemzetközi kapcsolatok ápolásával, közös gyakorlatokkal tartjuk a lépést a legújabb eljárásokkal.

A családja mennyire tolerálja a munkáját?

A feleségem gépjárművezetőként dolgozik az alakulatnál, tehát tisztában van a hivatásommal. Íratlan szabály nálunk, hogy egyszerre nem vagyunk kint feladatnál.  A fiam még kicsi, de már büszkén meséli a kis társainak az óvodában, hogy „apa megint robbantott egy nagyot", illetve mindig megkér, ha megyek robbantani, mindenképp filmezzem le.

Hogyan lehet valakiből manapság tűzszerész?

Ha valaki úgy dönt, hogy a tűzszerész pályát választja, – legyen az szerződéses, vagy akár hivatásos katona – legelőször is az alaptanfolyamot kell elvégeznie. E bő négy hónapos kurzus végén szóbeli és írásbeli vizsgát kell tenni. Ezt követően, immár beosztott tűzszerészként, segédtűzszerész feladatokat láthat el a katona, – gödröt ás, vezetéket fektet, – a járőrparancsnok „keze alá" dolgozik. Ebben a harmadosztályú fokozatban legalább három évet kell eltöltenie mindenkinek, innen van lehetőség a következő szintre lépni. Három év gyakorlat után kerülhet a másodosztályú tanfolyamra, amely szintén vizsgával zárul. Ebben a fokozatban már több feladatot végezhet a tűzszerész, de önálló hatástalanítást vagy megsemmisítést még nem. 

Milyen feladatokat láthat el?

Például területmentesítést, lövészet tűzszerész biztosítását.  Miután másodosztályú tűzszerészként újabb három évet eltöltött, gyakorló járőrparancsnok lehet egy első osztályú tűzszerész mellett. Ezek az elsőosztályú jelöltek már tartanak oktatásokat is az alacsonyabb osztályoknál, ezzel is elmélyítve a tudásukat. Újabb komplex vizsga következik, amelynek során a jelölt tényleges járőrbe megy egy járőrparancsnok kíséretében, aki értékeli a feladat végrehajtását.

Így, amikor egy tűzszerész minimum hat, de inkább 8-9 éves tanulási folyamat, tapasztalatszerzés után első osztályúvá válik, valóban meg is érett azoknak a feladatoknak az elvégzésére, amelyek rá hárulnak. Például egyedül hatástalaníthat egy robbanószerkezetet, másod- és harmadosztályú tűzszerész katonákat vizsgáztathat…

Létezik tökéletes körülmény a hatástalanításhoz?

A bejelentések az év minden időszakában jönnek, tehát ha esik, ha fúj, ugyanúgy el kell végezni a feladatot. A víz alatti hatástalanítás a legnehezebb, azt csak a legvégső esetben végezzük el, ott is inkább először a robbanótest kiemelésére törekszünk. Éjszakai hatástalanítást világító berendezésekkel végre tudunk hajtani, a megsemmisítés azonban sötétben, ködben nem jöhet szóba, hiszen nem kockáztathatjuk meg, hogy valaki, akit nem látunk, betéved a területre. Nehezítheti a megsemmisítést a zivataros időjárás is: mivel elektromos gyújtóhálózattal dolgozunk, nem szeretnénk, hogy egy kóbor villámnak köszönhetően nem irányított robbanás következzen be.