A flamand síkságtól az orosz pusztákig

Szöveg: Takács Vivien | 2015. december 3. 9:16

A napóleoni háborúk lezárultának kétszázadik évfordulója alkalmából tudományos konferenciát tartottak Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban (HM HIM) december 2-án, szerdán.

A rendezvényt dr. Bonhardt Attila ezredes, az intézmény Hadtörténeti Levéltár és Irattár igazgatója nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy ez a háború egy olyan európai fegyveres konfliktus volt, amely a flamand síkságtól az orosz pusztákig, Itáliától a német fejedelemségekig, sőt még a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán európai partvidékén is dúlt.

„A napóleoni háborúk nagy kultusznak örvendenek Európa szerte, mint ezt a hagyományőrzők akciói is mutatják: Austerlitztől Waterloo-ig rendszeresen lejátsszák a csatákat" – hangsúlyozta az ezredes, majd hozzátette, hogy Magyarországon a napóleoni háborúk hagyományőrzése a háttérbe szorult, mert Magyarország nem önálló államként vett részt a háborúba, hanem az osztrák császárság hadseregének tagjaként harcolt.

Az igazgató bevezető gondolatai után a korszakkal foglalkozó hadtörténészek ismertették a történettudomány legfrissebb kutatási eredményeit, elsősorban a Magyar Királyság kevéssé ismert korabeli szerepének bemutatásával.
Többek között hallhattuk dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettesének előadását, aki Magyarország helyéről és szerepéről beszélt Napóleon hatalmi politikájában. Ezt követte dr. Kedves Gyula, az Országgyűlés Múzeum igazgatójának színes fegyverbemutatója. Az igazgató az „Új típusú harceljárások és a fegyverzet kölcsönhatása a napóleoni háborúk idejében" címmel tartott előadást. Ismertetőjéből kiderült, hogy a puska a XVI. századtól kezdve 350 éven keresztül meghatározó volt a hadászat fejlődésében.